Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Búgasd azt a csigát,
kicsi lányom,
S kívánom, hogy a szíved
ne érje bú!

Bizodalmad ne veszítsd
e világtól el soha,
Ne tudd meg, hogy a legtöbb
felnőtt szomorú!

Gyerünk, kicsim, búgasd a csigát,
S ne kövesd el azt a hibát, mit
annyi ember mind megtett:

Vidd magaddal, és
őrizd meg szívedben
a gyermekéveket!

 

Felszáll lelkem a csillagokig,
Nem ura ez a sárgolyó,
A test marad, a lélek suhan,
Léleknek nem kell felvonó.
Oly szép a magasból visszanézni,
Borulni, ha valami fáj,
Mégis lent van ismeretségem:
Sok ember és a magyar táj…

Visszamosolygó lelkem alatt
Szenved, de okul ár a nép,
Még boldog lesz ez a széplányos
Hazám, a nagy virágcserép.
Többet ér itten egy igaz szó,
Mint cilinderes ezer út,
Kezet kell nép vállára tenni,
Szemébe nézni, majd tanul.

Úgy nyüzsög lent a sok-sok ember,
Mint bottal szétvert hangyaboly,
Ezreken szaladnak dőzsölni,
Százezrek izzadsága foly.
Addig gyenge lesz az országom,
Amíg a szó a néphez hűvös,
Jöjjön el a sok orvosságszó,
A gyógyító, a különös…

Sok mindent látok felrepülten,
Csúnya jelent és szebb jövőt,
Ha múlt előtt le nem borulunk,
Mint bűnös zord bálvány előtt.
Ha testvérek akarunk lenni,
Igazán ölel minden kar,
Pirosodik és erősödik,
Soha el nem hull a magyar…!

 

Gnóm-gonosz térképek, határok
bábja lelkem, akaratprésbe
szorított a győztes-sarc álom:
Tagadjam testvérem, barátom,
hajtsam fejem guillotine résbe,
akarják, mert győztek, gyalázat,
akarják gyalázni az embert,
felejtsem el örök hazámat,
felejtsem a falut, a házat,
az utat, amin jártam, vesztes
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!



Győztesek szemembe hazudnak,
titokban felnézek az égre:
Látod odafönt! Írják, írják
a véget! Szívembe új törvényt,
át- és átírják történelmem,
senkit sem érdekel, hogy érzek,
hogy testembe szorult a lélek,
át- és átírják történelmem,
embernek születtem, ez vétkem,
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!



Minden kis kunyhóban, veremben,
itt jár házunkban fiad lelke,
- villámok cikáznak, huzat van -
embertől emberig, nem látnak,
nyomodba lépdelnek kufárok,
próféták kínálják országod,
széttépett törvények, határok,
lélegző testemből kiáltok:
Át- és átírják történelmem,
megölik utolsó szerelmem,
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!

Az utcákon hömpölyög
A zsidó fekália
Az aberráltak, perverzek
Undorító hada

Nem érdekli őket Isten
s a természet törvénye
Magába szívta őket
A Sátán örvénye

A mocsokból, a fertőből
Most már legyen elég!
Talpra Magyar, indulj!
A szebb jövő felé

Nehogy valaki azt gondolja, hogy érdekel a francia történelem. Egy kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe Charles Seignobos (1854-1942) "A francia nemzet őszinte története" c. könyvét. Illetve a könyvből egy ránk, magyarokra vonatkozó bekezdést.

Úgy gondolom jó tisztában lenni vele, hogy hol a helyünk a világban. Nincs szükségünk a rothadó nyugat mérgezett almájára, hazug csábító szavainak ne dőljünk be soha már! Egyediek vagyunk, mi magyarok, kik élünk Mária Országában. Ezért csak magunkra számíthatunk, s az Istenbe vetett hitünkre!

Következzenek végre az ominózus gondolatok, amelyek kiverték nálam a biztosítékot:

"A harmadik betörő egy Ázsiából érkező sárgafajú nép volt, a magyar. Nyíllal felszerelt lovasok voltak ... / ... Kegyetlen szörnyeknek tartották őket. Egyedüli nyomuk az emberevő szörnyek (ogres) nevében maradt fenn, akiket róluk neveztek el.
A másfél évszázadon át megújuló hadjáratok sikere leleplezte a lakosság nagyfokú katonai gyengeségét. Még arra is képtelenek voltak, hogy kisszámú hordákat elég jól szervezett és vezetett csapatokkal vissza-verjenek."

Ez a finom úriember "gyönyörű" képet festett elődeinkről 1937-ben...
Sajnálom, hogy Seignobos nem élheti már meg a francia nemzet folyamatos , napjainkban zajló elsorvadását...
Ugye azért mi, magyarok megmaradunk, összefogással, az idők végezetéig?! Éljünk meg minden pillanatot tudatosan, igaz magyarként, s meglátjátok - a Jóisten megsegít minket!

A részletes program az alábbi linken megtekinthető:

http://gyor.varosom.hu/portal/program/229324/Szent_Laszlo_Napok_

 

"Mondja ki a magyar országgyűlés, mint nyolcmillió magyar szomjasan várt evangéliumát: hogy Magyarország teljes függetlenségét, önállóságát, egyéni alkotásának külön történelmi műhelyét minden körülmények közt megvédi.

Ez a magyar élet megmásíthatatlan örök alaptörvénye. Mondja ki, hogy a magyar föld minden röge, az egész Magyarország teste az egységes magyar Nemzet elidegeníthetetlen tulajdona.

Minden magán földbirtok csak örök bérlet a nemzethűség és a magyarság egyetemes érdekeinek feltétele alatt"

 

A kép forrása: http://www.flickr.com/photos/emoryy/

Közel a nap, felkel a Nép
Ledobja magáról láncát
Megelégeli, szétzúzza
A paraziták gonosz hatalmát

Recsegve, ropogva dőlnek majd
A bevehetetlennek hitt bástyák
Elsöprik a parazitákat és
azok összes bábját

Olyan vihar lesz, amihez képest
A tornádó csak lágy szellő
De a vihar után az emberiség
Tiszta, új hajnala eljő

 

Magyarként megfogadom,
Hogy sorsomat vállalom,
Hozzon bármit az élet,
A harctól majd nem félek,
Hazámat el nem hagyom,
Soha el nem árulom,
Szívemben a bosszú tüze égjen,
A halált én sose féljem!

ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN!

Cigány és hajléktalan szag keveredik
Megfűszerezve a kaftán bűzével
Iszonyúan facsarja orrunk, folyamatosan
úgy érezzük, hogy hányni kell

Eközben a hatalom veri a mellét
Azt hazudja, hogy milyen sikeres
A szemétből közben hegyek nőnek
Ez Magyarország Kétezer-tizenegy

Itt bűnözőt nem üldöz törvény
Egyre nagyobb a mélynyomor
Ki szót emel, ki védekezik az
mint fasiszta, meglakol

Eltűnik hit, erkölcs és minden érték
Lassan be lesz tiltva a feszület
Most már elég volt, legyen
végre REND, ERŐ, BECSÜLET!!!

 

Az alsó kép forrása:
http://www.flickr.com/photos/zatamas-photon/

 

Udvardy Zsolt "Udy" barátom már évek óta nyughatatlan szívvel készíti a Gitárvilág internetes oldalt. Természetesen az oldal a gitárzenét kedvelők számára jött létre. Mindenképpen szimpatikus gesztus, hogy a sok ismert zenész vendégeskedése mellett számtalan ismeretlen magyar tehetség is rendszeresen lehetőséget kap a bemutatkozásra.

S van valami, amit még tudnotok kell Udyról - igaz hazafi, aki állandóan nemzeti értékekkel fűszerezi a gitárok világát.

Az oldalon olvashatunk többek között Örökség, Schuster Lóránt interjút, ellátogathatunk Csiszér Levente (Kárpátia) otthonába is. Legutóbbi bejegyzésével pedig a drégelyi hősök emlékét idézi meg. Ezt az írást az alábbi linken olvashatjátok el, ajánlom figyelmetekbe:

http://www.gitarvilag.hu/gondolatok/szondi-gyoergy-dregely-var-kapitanya

 

 

Ringass el, ringass el,
szép szemű kedvesem,
sóhajom, sóhajom
pihenjen szíveden.

Altass el, altass el,
hószárnyú angyalom,
csituljon, csituljon
bennem a fájdalom.

Ébressz fel, ébressz fel,
én édes Istenem,
ne menjen, maradjon
nálam a szerelem.

A szegény nép gyermeke voltál
Ezt soha a csúcson sem feledted
Argentínáért, a népért éltél
Ez szabta meg minden cselekedeted

Bár rövid időt adott az élet
Sok ezernyi jót csináltál
Hazádban az emberek ma is
Neved  nap mint nap áldják

Tragédia volt korai halálod
Hatalmas volt a fájdalom
Könnyár söpört végig
Egész Buenos Aires-on

A falvakban, a városokban
Zokogtak az emberek
Azóta is Szent Evitaként
Említik a nevedet

Hiába kérték az egyházat
A Vatikán Szentté nem avatott
Ott voltak a püspöknek álcázott rabbik
A báránybőrbe bújt farkasok

Remélem szobrod majd itt áll
Budapest valamelyik főterén
Azt jelentené, hogy győztünk
S végre újra itt a fény!

 

2 ritka fotó Evitáról itt:
http://www.flickr.com/photos/benjaminhamilton/11398079
http://www.flickr.com/photos/littletulip/5537942716

RÁKÓCZI IMÁJA

"A te kezedben van szívünk, Uram,
Döfd át szereteted nyilával,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg a hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet,
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet
lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat."

Cum Deo pro Patria et Libertate !

1703. június 16.

a dicsőséges Nagy Magyar
Rákóczi  Szabadságharc ünnepe

II. Rákóczi Ferenc a Nagyságos Fejedelem a magyar történelem legkiemelkedőbb személyisége. Családja nagy részét a Habsburgok meggyilkolták, 12 éves korában családjától elszakították, örök életére száműzték szeretett hazájából. II. Rákóczi Ferenc aki mindenét   - családját, országnyi vagyonát -  feláldozta a nemzetéért, amit kibontott zászlójára írt, azt híven követte s a megalkuvás helyett inkább a száműzetés keserű kenyerét választotta, semmint esküjét megszegje. Csodálatos nagy szabadságharcát az akkori világ a legnagyobb függetlenségi háborúnak tekintette. Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták, hanem a hivatalos politika a nyolc évig tartó szakadatlan háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik.  De mi nem felejtünk, dicsőséggel adózunk a kiváló írónak, tudósnak és hadvezérnek, a  Nagyságos Fejedelemnek és emlékezünk a magyar függetlenségért életüket adó hős kuruc katonáira.

II. Rákóczi Ferenc 1700-ban Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert.

„Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkre tette, panaszaik miatt sokat bánkódtam. A császári katonaság eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított. Fizetésképtelen férfiak asszonyain erőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végre. Másokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegelésbe...”

Ünnepeljük a nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét, II. Rákóczi Ferencet és a nyolc éves szakadatlan honvédő szabadságharc emlékét a Rákóczi Szabadságharc napján. A Magyar Szent Korona Országainak szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát-medencében a Nagyságos Fejedelem által adományozott „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE” lobogó alatt. Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk a dicsőséges Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc 308 évvel ezelőtti kezdetére 1703. június 16-ra. Ekkor, felsővadászi II. Rákóczi Ferenc a német-római birodalom hercege a következő felhívását küldte a keresztény Európába.

Kiáltvány!

„Örök emlékezetül! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti... a nemzetet, mely... vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte... az egész kereszténységet... megfosztják hadi érdemeitől, s... páratlanul megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.”

Rákóczi 1703. június 16-tól kezdve a Habsburg-uralmat gyűlölő magyarok élére áll. Sorsa ekkortól egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával. A lengyelországi Brezán várából szólítja harcba Magyarország minden nemes és nemtelen lakosát.     II. Rákóczi Ferenc aki születésétől volt a birodalom hercege, 1703. június 16-án jelképesen a Kárpátokon keresztül, a Vereckei-hágónál átlépte a magyar és a Rákóczi hercegség határát. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi-szabadságharc. Kezdetben a kurucokkal együtt harcoltak a lengyelek, svédek, franciák, bajorok és a Szent Korona országaiból a ruszinok, akikhez rövidesen csatlakoztak mint egységes kuruc hadhoz a szlovák, a román és kis létszámban a német  fegyvert forgató lakosság. Az évszázadok során a megszállók önkénye és a történelem vihara elpusztította a  szabadságharcban  elesett hős katonájának nevét és síremlékét. Áldott emlékük lelkünk mélyén örökre fennmarad. A Kárpát-medence népei, a magyar nemzet három évszázada Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és Mátyás királyhoz hasonlóan szimbólumokon és a szívükben őrzik II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem  emlékét, és dicsőséges szabadságharcát.

HEGYVIDÉKI Trianon Társaság

Liszt Ferenc - Rákóczi Induló

 

Azt kérted, hogy írjak neked e két bűvös világról:
- az Istenünkről, és a sátánról magáról. 
Az egyik a bűnt hordozza, s rontója a jónak,
a másik a szeretetet sugallja, s hogy szebb lesz majd a holnap.
Az egyik pusztítást hoz, s inná a véredet,
a másik ment a bajtól, és óvja népedet.
Az ördög a bűnbe visz, lehúz ő a mélybe,
de a Mindenható kezedért nyúl, és visszaránt a fénybe.
Mindkettő végigkísér röpke kis utadon,
s velük kísér mindenhová az öröm, s a fájdalom.
De te döntöd el, hogy melyik félben hiszel,
Te döntöd el, hogy jó, vagy gonosz leszel.
A sorsodat csakis te alakíthatod,
befolyásol mindkettő, de jobb, ha te nem hagyod.
- Ha engem kérdezel, megmondom én szépen,
csak benne hiszek: a Hunok Istenében!

Lassan ránk borul
a legsötétebb éj
Egyre jobban fogy
a maradék remény

Lassan kialszik
az összes lámpafény
Csak őrtüzeink
égnek a Kárpátok tetején

Nekünk bírnunk kell a nyomort
a sötét éjszakát
A zászlót az ellenszélben is
vinnünk kell tovább

Ha a jeges szél
a csontunkba is vág
Nekünk ez a sorsunk
mennünk kell tovább

Túl kell élnünk a nyomort
a legsötétebb éjszakát
Tartanunk kell zászlónkat
és fognunk a fáklyát

A becsület és hűség
legyen mindig velünk
Az a sorsunk, hogy
megmentsük nemzetünk

A képek forrásai:
http://www.flickr.com/photos/51584780@N04/
http://www.flickr.com/photos/40910860@N07/

Vágmenti Trencsén nagy-íves hídja,
Pozsony, Zoborhegy és a híres Nyitra,
Zsolna, melyet a zsebrák megrabolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Tátrán a csúcs, hegyormán lucfenyő,
Hernád, mely hozzánk rabhegyen lejő,
Hamv-őrző Kassán Dóm felett a hold,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Erdély, hol most a bús kétség dobol,
Várad terén a Szent László szobor,
Ady városa, Zilah, a karolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szatmár mellett a szomorú Szamos,
A meggyalázott Csík és Aranyos,
Petőfi csontjai, Kolozsvár, az Olt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szabadkán szüzek fején a párta,
Zomborban víg tánc, Zentán a várta,
Bácskán a dal, a hajnalig dalolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Vesztünk csak álom, rémes-rút lidérc,
Légy átkozott, ha menni és dúlni félsz!
Állj őrt, s ha óránk új tettekre int,
Ez mind magyar lesz,
Mind, mind magyar lesz, miénk lesz megint!

 

A szív itt maradt,
hallja a jajokat.
Látja a mezítelen
lábak nyomát,
mint keresnek
új nevű hazát.
Kockát vetettek
létükre haramia
vezérek!
Ukko arcát kötényébe
temette!
Gyilkosok és
tolvajok nemzetsége
a sátoros semmit
is felélte!
Pokolra száll a lélek!
Születhet száz
igazság, temetni
nem tudja a lélek
bánatát, érezni nem
tudja a kínt, mint a
szív, mely vért veszít!
Mennyi nyomorult halál
védte a rablók nyugalmát!
Kódunk az Égi Áldozat,
jelenünk a földi kárhozat!
Most a Pokol Kapujánál
tétován várunk a kijáratnál.
A vétkesek némák!
Kimossák szennyüket
nyomorúságunk könnyében..

 

 

Szent Lélek Istenünk
Vezesd egész lényünk
Fogd meg árva kezünk
Add vissza reményünk

Imádjuk, követjük
a Szentháromságot
Adjon erőt nekünk, hogy
megvédjük a világot

A Sátánnak soha többé
Ne legyen hatalma
Jöjjön el a Fényesség
Örökös uralma!

 

Az Adria partján ülök, s várok,
- a jövőbe vágyok.
Egyszer úgyis megszűnik
az ezer éves átok.

A Jóisten megáld, s a Szentlélek
leszáll közénk újra,
Többé már nem kell gondolnunk
keserű búra.

Kárpátoktól az Adriáig boldogan
zeng az ének,
Unokáink szabad honban újra
magyarként élnek.

Rendületlen, igaz szívvel, ősi hittel
egyesítik e népet,
Lehullanak rabigáink, s külföldről
hazatérnek a vének.

 

A lelkemre került egy hatalmas szikla,
egyszerűen nem tudok kimászni alóla,
nem hagy lélegezni, nem enged létezni,
remélem nem akar végleg kivégezni...
Akkor fog majd róla egyszer lekerülni,
ha a határon túl is lesz minek örülni.
Ameddig a hazánk fel van darabolva,
addig nem térhetek békén nyugovóra,
addig a fájdalom feszíti szívemet,
addig nincs nyugalom, elvész a szeretet.
A Jóistentől azt kérem én, ha felnézek az égre:
legyen újra nagy nemzetünk, legyünk egyek végre...
Éljen minden Magyar boldogan, szabadon,
- Vesszenek az árulók, és VESSZEN TRIANON!!!

A képek forrásai: flickriver.com

Hungaristaként fogadom
A harcomat fel nem adom
Letépem magamról a láncot
Idegent soha nem szolgálok
Csak Szent Hazámat és népem
Isten engem úgy segéljen!

A képek forrásai:
http://www.flickr.com/photos/34854585@N00/2253539618/
http://www.flickr.com/photos/34854585@N00/2684689383/

Napról-napra kihasználnak, elnyomnak és megaláznak,
feladatnák elveinket, elvennék becsületünket.
Adott szavuk mit sem ér már,
csak átkot hoz ránk ez a kormány.
Meddig merészkednek még?
Mikor mondjuk, hogy: ELÉG?
Mit is kellene tenni?
Hogy kellene elkezdeni?
Hogyan lehet összefogni,
együtt, egymásért harcolni?
Megmondom én nektek! - Meg én!
Ha az ellenállás is kemény,
hiszem, hogy lehet még remény!!!

Dönthetetlen fa, melyen rügy a honvágy,
dacolva sorssal, viharban és vérben,
bús hazavágyó, időben és térben
űzött vándor, kinek betűit fosztják.

Magyarul küzdöttél a világ ellen,
minden szavadban igaz, könnycseppes fény,
bölényes ősöktől örökölt remény,
becsület vagy, követendő jellem.

Hűségőrző, aggódó és bolyongó,
könnyed nélkül az élet üres, kongó,
lelked már velünk s kopni nem fog neved,

óvjuk utolsó, szent jussodat a szót
és tartjuk a láthatatlan lobogót,
jer, jer, hazádat szívünkben megleled.

A FÉLELMET NE ISMERD,
BÁTOR LEGYÉL TESTVÉR!

PATTANJ FEL AZONNAL,
HOGYHA TÉRDRE ESNÉL!

FELEJTSD EL AZT A SZÓT:
MEGALKUVÁS

-ÉS LESZ ITT MÉG NAGY MAGYAR
ÖSSZEFOGÁS!

 

Június 4. - nemzeti gyásznapunk. Már előző nap este összetekertem és fekete szalaggal összekötöttem az angyalos címeres zászlónkat, amely egész évben büszkén hirdeti magyarságunkat az utcában élőknek, és az arra járó embereknek.

Két trianoni megemlékezésre is volt alkalmam eljutni. Feleségem, kislányom, szüleim, és a barátaim tartottak velem a rendezvényekre. Zavaró volt, de kezdem megszokni: anélkül nem telik el esemény, hogy másra mutogatva szitkolóznak, fröcsögnek a rendezők. (jobb -és baloldalra egyaránt)

Jó érzés, de egyben elszomorító volt látni a megszokott arcokat. Az igazi tragédia nem Trianon, hanem az, hogy a 130.000 győri polgárból 130-an talán, ha voltunk a rendezvényeken. Minden ezredik győrinek fáj Trianon. Ezer év küzdelme ennyit ér...

Ne keressük a hibát rögtön másokban - nem csak a távolban maradók a hibásak ezért. Az egyik rendezvényt a blogomon hirdettem, közösségi portálon üzentem 250 győrinek. Büszke vagyok rá, hogy a jelen lévők negyede az én meghívásom alapján jött el. A lelkiismeretem tiszta. Ami szálka a szememben az az, hogy sokkal többen együtt lehettünk volna, ha mindenki aktívan szervez. (A győri Jobbik szombati megemlékezésének meghívóját csak pénteken 15 órakor kaptam meg hírlevélben... Adjon Isten jó reggelt!)

Azért maradt pozitív érzés is bennem - találkoztam végre személyesen olyan hazafiakkal, akikkel eddig csak virtuálisan tartottam a kapcsolatot. Jó volt látni bennük, hallani tőlük a tenni akarást. Bízom benne, hogy a jövőben velük összefogva erősíteni fogjuk egymást!

Hazatérve a szombati megemlékezésről a szomszéd társasházban lakó fiatalok által szervezett kerti parti látványa fogadott. Mexikói kalap, meztelen felsőtest, tarka magyarok... piáltak és hangoskodtak... ünnepeltek... Én le tudtam volna hányni őket... Majdnem annyian voltak, mint mi az Országzászlónál...

Szeretett szubkultúrámban - otthonomban egész nap nemzeti érzések hatották át szívemet. A Kormorán Magyar passió albuma minden évben előkerül. Este folytattam a blogszerkesztést, hiszen csak a Csillag Születik c. műsor döntője volt a TV-ben, ami még határeset nézhetőség terén... bár Trianon évfordulója napján szégyen és gyalázat lenne bármilyen szórakoztató jellegű műsort leadni Magyarországon...

Nyikos Tibor barátom versének szerkesztését befejezve csatlakoztam feleségemhez - akinek borzasztó sokat köszönhetek azért, hogy eltűri már-már fanatikus és túlzott magyarságom kivetítéseit.

László Attila szerintem még kiforratlan tehetség, ezért eddig nem voltam elragadtatva a tisztelt művész úrtól. Viszont egy csapásra megváltozott minden, mikor szóba hozta, hogy különösen örül annak, hogy épp június 4-én énekelhette el a dalait.

Persze a liberál liba műsorvezetőnek fogalma sem volt, hogy mit takar június 4. - hát igen, úgy tűnik, hogy az ő lelkét is megszerezte az ördög... Hál' Isten Attila elmondhatta élő adásban, hogy mit jelent egy magyarnak június 4. A magunkfajtától kérte a segítő szavazatokat.

Éreztem és bíztam benne, hogy ezzel elindul valami - el kell, hogy induljon valami belül, a szívekben - ha ég még a nemzeti összefogás mécsesének halvány lángja... S a Jóisten megsegített, megmutatta nekünk, hogy ha van hit, akarat, s kéznél van egy telefon... akkor többre képes nemzetünk. A lényeg, hogy a remény tovább él, s ez az apró jel nekem borzasztó sokat jelent. Ez a halvány mécses láng erősebben ég lelkemben, mint ezer vakító reflektor egy stadionban.

A műsor után lehetett sms-eket küldeni Attilának, s én lelkesen bepötyögtem a telefonomba egy üzenetet. S mivel ugyan leadták az üzenetem, de megkurtítva, ezért most leírom Neked újra, kedves testvérem:

"Attila! Visszaadtad a reményt, hogy létezik nemzeti összefogás! Legyőzted a trianoni átkot! Szívből gratulálok! Szabad Sólyom"

 

A kép forrása:

http://www.flickr.com/photos/farkasemod/5212225281/sizes/l/in/photostream/

 

Megcsonkított testünk, a levágott tagok,
Fájdalmunk nem múlik, iszonyúan sajog
Sírtak a harangok, egyszerre szüntelenül szóltak
Nem bocsájtunk meg a gyilkos csonkítóknak 

Kéjesen hallgatták a nemzet jajkiáltását,
De hiába várták végső pusztulását
Bár nagyon fájt és ömlött a vérünk,
Csalódniuk kellett, mert még mindig élünk 

Véres bárdjuk ma is ott van mocskos kezükben,
A gyilkos szándék a hitvány lelkükben
Szívünkben viseljük a fekete kokárdát,
Míg eggyé nem válik hazánk, Magyarország

 

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?

És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?

És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?

 

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.

Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei, 
A gőg, a hitszegés, a csalfaság! 
A társtalanság komor bélyege 
A megalázott, széttépett hazán, 
Mohács, Majtény és Világos után: 
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt 
Csak gyűlölni és megvetni tudom. 
A dalai, a csipkés-finomak, 
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott: 
Nekem: káromló, rút rikácsolás, 
S én visszavetem néki, mint a rongyot! 
Remete-nemzet lesz a magyar nép, 
Mintha magányos szirten állana, 
Vezeklő-oszlop tornyos tetején; 
S csak Istene lesz véle, s bánata. 
Eszembe jut a kettétörött kard, 
És lobogóink tépett erdeje, 
És néma, fagyott öblű kürtjeink, - 
A némaságuk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt:
És árva testvéreink odakint;

Június 4. 1920.

E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét, 
Acélból, - dísztelent, keményet, 
És a dátumot belevésetem, 
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget 
S jusson eszembe, hogy az életem 
Egy kockára tettem föl mindenestől!

 

 

Kezét-lábát a gyilkosok levágták 
És otthagyták a vadon közepén, 
S szóltak hozzá: nosza, munkára fel! 
S szóltak gúnnyal: most járj, ha tudsz, legény! 
És tovább álltak a sötét haramiák.

És a keze-lába-nincs nyomorék 
Ott vergődik a vadon közepén, 
És kínjában a csillagokat nézi 
Ínsége rettenetes éjjelén, - 
Míg egyszer csak megindul.

Megindul úgy, hogy nem kell neki láb, 
Mint a kőszirt, mit vihar meglökött, 
A meredélyen úgy zuhan alább. 
Útját jelzi a sok-sok omló rög, 
S közeledtét a rebbent madarak: 
Mert, mint a végítélet dübörög.

Talán, mire a völgyfenékre ér, 
Ezer szilánkba zúzza önmagát, 
De azt is, aki szembejő vele, 
És azt is, akit útjában talált, 
S akire sziklasúllyal rá fog esni, 
Mert elindult a tagjait keresni!