Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Az elszabotált, elárult rendszerváltás áldozata volt Csengey Dénes.

Bevezetőként tőle idézek egy gondolatot: „A magyar nép 1956 gerinctörő veresége után hanyatt-homlok kimenekült nemzeti és politikai öntudatából. Azóta csak az alázatban, az önmérsékletben és a felejtésben gyakorolta magát. E népnek önbizalmat és a nyugodt előretekintés bátorságát adni, ennél ma nincs fontosabb.”

Mondta ezt több mint 20 évvel ezelőtt, de ma talán még időszerűbb, mint akkor volt.

2011-ben nem lehet úgy 1956 világraszóló és világtörténelmet befolyásoló forradalmáról és szabadságharcáról beszélni, hogy ne beszéljünk 2006 őszéről és persze jelenünkről is.

Beszédemben azt szeretném Önökkel együtt közösen végiggondolni, hogy hogyan történhetett meg annyi szörnyűség az ötvenes években, 56-ban és aztán 2006-ban. Hogyan gyilkolhattak magyarokat a magyarok? Azok, akik bár itt születtek, itt nevelkedtek, a mi nyelvünket beszélik, de gyűlölnek mindent, ami magyar, és mindenkit, aki magyar. (Emlékezzünk a kokárdaletépésekre, majd a zászlótaposásokra, a kegyetlen kínzásokra 5 évvel ezelőtt is, és az ezért járó kitüntetésekre! Az elkövetők közül eddig csupán egyetlen egyet ítélt el a bíróság, de a parancsot kiadók és a kitüntetők mind büntetlenül élik világukat.) Ellenünk, és saját érdekükben bárkivel, majd annak az ellenségével is szövetséget kötnek, bárkit kiszolgálnak. (Előbb Moszkva, majd Amerika)

Egyenes gondolkodású, tiszta szívű magyar honfitársaink a mai napig nem értik, hogyan lehetséges mindez. Nem értik, hogyan lehet, hogy a magyar vezetők készakarva saját népük ellen cselekszenek? Hogy mocskolják, tudatosan rombolják azt az országot, ahol dúsgazdag vezetők lettek, hogy aztán olcsón saját és idegen zsebekbe privatizálhassák azt. Úgy lehet, - és ez az elmúlt 150 év magyar történelmének egyik kulcsa – hogy ezek az emberek nem, mint szeretett hazájukra tekintenek Magyarországra, hanem mint egyfajta zsákmányszerző vadászterületre, ahol nekik minden megengedett.

És a magyar nemzetet nem saját szeretett nemzetükként tisztelik, hanem kizsákmányolható, gúnyolható, megvetett alattvalóknak tartják.

Kertész Ákos néhány hete erősítette ezt meg teljesen nyíltan, felelősségre vonástól nem tartó pimaszsággal.

56 dicsőséges napjairól sokat tudunk, de még nagyon sok minden nem világos. Október 27-én csütörtökön a Petőfi Sándor Műv. Házban Dr. Jobbágyi Gábor tart előadást a következő címmel: Mi történt valójában 1956. október 23-án? A belépés díjtalan.

A forradalom okai közül hadd emeljek ki egy olyat, melyről nagy nyilvánosság előtt nem szoktak beszélni.

A II. Világháború után azzal az indokkal maradt hazánkban a szovjet hadsereg, hogy az Ausztriában állomásozó katonáik utánpótlási útvonalát biztosíthassák. 1955-ben viszont Ausztriából kivonult a megszálló hadsereg. Ezért a szerződés szerint Magyarország területét is el kellett volna, hogy hagyják. Vannak, akik azt állítják, hogy az 56-os forradalmat a kommunisták tudatosan azért provokálták ki, hogy ezzel indokot teremtsenek a vörös hadsereg további itt maradására, biztosítva  a kommunisták – azaz saját maguk és leszármazottaik hatalmát. Hogy így van-e nem tudom, de könnyen elképzelhetőnek tartom. Ide kívánkozik Szolzsenyicin híres idézete a kommunistákról:

„A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertipust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika úgy hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek (…), egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” A mai napig nem változtak, ezt naponta tapasztalhatjuk.

Vissza 1956-hoz. Ahhoz, hogy egyesek szerint a forradalmat a kommunisták tudatosan provokálták ki: aztán ahogyan az lenni szokott, a lángra lobbant tűz önálló életre kelt, és nem minden úgy történt, ahogy a sötétvörös erők eltervezték. Azonban szörnyű áldozatok árán mégis elérték, amit akartak: az orosz szuronyok biztosításával még 34 évig ültek a nyakunkon.

Mi a kommunizmus, szocializmus? Kérdeztük néhány évtizeddel ezelőtt: az eszme győzelme - a józan ész fölött! – jött rá a válasz. Én teszem most hozzá: és a fortyogó magyargyűlölet, a szélsőséges kirekesztés, a vérszomjas ragadozókat megszégyenítő emberi kegyetlenség győzelme a jámbor, balga magyarság fölött.

Soha ne feledjük, hogy mindannyian áldozatok vagyunk hetedíziglen is! Mindannyian áldozatok, akik az elmúlt 66 évben itt a Kárpát-medencében éltünk.

Nagyszüleink, szüleink, mi magunk, és a mostani helyzet alapján kijelenthetjük, hogy még a most megszülető csecsemők unokái is áldozatok lesznek, ha minden így megy tovább, ha nem történik gyökeres, azaz radikális jó irányú változás a magyarság életében.

Tekintsünk együtt vissza a mögöttünk hagyott 60-egynéhány évre!

Alig fejeződött be a II. nagy világégés, és 63 évvel ezelőtt 1948-ban a kommunisták, szocialisták ott folytatták, ahol 1919-ben abbahagyni kényszerültek. Ez már nagyszüleink, szüleink életében történt. Február 25-én letartóztatták és a Szovjetúnióba hurcolták Kovács Bélát, a Kisgazdapárt elnökét, az akkori parlament egyik vezetőjét. Minden emberi képzeletet felülmúló dühöngő magyarellenes, magyargyilkos terror, magyar vészkorszak vette kezdetét. Talán nincs is olyan család Magyarhonban, amelyiket nem érintette a magyar holokauszt. Saját nagyapám is kis híján megölte magát, mikor 2 lovát és 2 csikaját kivezették az udvaráról a kommunisták.

Magyar holokauszt? Igen!! Ki kell mondani, hogy nem lehet kizárólag egy néppel kapcsolatban használni ezt a kifejezést! És persze nem csak gyilkolás miatt fogyott a magyar, hanem aki tudott, elmenekült az országból. 1956-ban több mint 250 ezer többnyire fiatal magyar ember ment el, és azóta is, most napjainkban is(!) folyamatosan hagyják el Magyarországot azok, akik nem kaptak mást, csak kilátástalanságot a mai szocialistáktól és elődeiktől valamint egypetéjű ikreiktől, az álszabad madaraktól, akik Lehet Más Politikai  néven, de most is itt vannak!) 1956 óta pedig 7 millió magyar életet már az anyaméhben gyilkolt meg a magyar társadalom!

Mi ez, ha nem népirtás, magyar holokauszt?

Rákosi, Gerő, Rajk, Révai, Péter Gábor, Kádár, Apró, Dögei, Biszku, Komócsin, Marosán, Korom Mihály „elvtársak”.

Ismerősek ezek a nevek, melyek többsége nem születési, hanem fölvett név.

Vajon ezek az elvtársak szerették ezt az országot, ahol megszülettek és fölnőttek? Szerethették azt a magyar népet, melyet lelkiismeretlenül kínoztak és gyilkoltak??  Ugye egyértelmű a válasz?

Lépjünk újra egyet a történelemben. 1980-as évek. Puha diktatúra, legvidámabb barakk, halmozódó külföldi adósság a hatalom fönntartása érdekében a mi és utódaink kontójára. Az évtized második felében a beavatott elvtársak már tudták, hogy mi készül a világpolitika átlagemberektől hermetikusan elzárt titkos vegykonyhájában.

Náluk volt a kellő információ, a korábban a magyar parasztoktól, munkásoktól, polgároktól elzabrált (államosított) vagyon felett ők rendelkeztek, ők hozták a törvényeket, és csak nekik lehetett kapcsolatuk a külföldi hitelezőkkel, valamint ők ültek a hazai bankok meghatározó állásaiba.

És mi történt?

Ezt már mindannyian saját tapasztalatból tudjuk:

„Spontán privatizáció” történt. Az ország vagyonát saját és idegen megbízóik zsebeibe privatizálták csak úgy spontán, véletlenül, csak úgy félvállról.

Ez történt. És ez történik mind a mai napig folyamatosan!

Még az eljárás receptje sem változott: először a kiszemelt vagyontárgy fokozatos, következetes, tudatos leépítése, lerobbantása, majd bagóért történő fölvásárlása. Mindannyiunk szeme előtt történt és történik mindez: Magyarország, a magyarság teljes kifosztása. A győrieknek nem kell ezt magyarázni. A nemzeti vagyont eltüntették, a magyarságot teljesen kirabolták, az államadósságot az egekig halmozták. Így lettek a KISZ- és párttitkárokból milliárdos úgynevezett szocialista politikusok. Gyurcsány, Kóka, Kapolyi, vagy pl. az alumínium-milliárdosok.

Most a végjáték, azaz Magyarország felszámolás előtti végkiárusításának legvégén vagyunk. Nagyon kemény kifejezés, jól tudom. De sajnos ez a szörnyű valóság akkor is, ha jó lenne azt hinni, hogy nem igaz. Már csak valamennyi termőföld, a termál- és ivóvízkészlet egy része és a lakóingatlanok vannak magyar tulajdonban.

De ezek közül is nagyon sokat egyre nehezebben törleszthető jelzálog terhel. A bizonyosan nem véletlenül kirobbantott gazdasági válság a végső döfés lehet a magyarság számára. Nem évtizedek vagy évek múlva, - mert már minden tartalékunkat föléltük, már nincs hova hátrálnunk - hanem most, 2011 és 2012 következő hónapjaiban!

130 ezer bedőlt lakáscélú devizahitelről beszélnek, ami mögött kb. 400 ezer honfitársunk élete remeg. A mai Győr teljes lakosságának háromszorosa, vagy Győr-Moson-Sopron megye teljes lakossága.

Emlékeznek, mit mondott Simon Peresz, Izrael államelnöke 2007 őszén?

„Fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.”

Vigyázó szemeteket Palesztínára vessétek magyar testvéreim!

Ott is hasonlóképpen történt az országfoglalás 60-70 évvel ezelőtt. Az új célpont most Közép-Európa, s benne hazánk. (Sukoró, Balatonaliga, budapesti ingatlanok, zárt lakóparkok)

Történelmi visszatekintésünk végén tegyük fel újra az alapvető kérdést: azok a szocialistának és szabaddemokratának hazudott elvtárs-urak, akik mindezt levezényelték, kiszolgáltak bármilyen idegen hatalmat ellenünk, azok vajon magukénak érzik, szeretik ezt az országot és jobb sorsra érdemes népét? Azok, akik k… országnak, nyüves országnak káromolnak bennünket, azok szeretnek, vagy gyűlölnek minket? Akik 2006 október 23-án azonosíthatatlan, rendőrruhába öltöztetett terroristákkal lövettek ránk a pesti utcákon. Ott voltam én is. Nem akartam elhinni, hogy Pesten vagyok, nem a dél-afrikai Sowetóban.

Ugyanúgy, ahogy 1956-ban a nagyapáik, az apáik (Apró Antal, gyurcsány feleségének a nagyapja vezényelte állítólag a Kossuth téri mészárlást), ezek a vörösök 2006-ban is a tömegbe lövettek. Isteni szerencse, hogy senki nem halt meg, de több ember szeme fényét kioltották. És fülkeforradalom ide, nemzeti ügyek 2/3-os kormánya oda, a bűnösök a mai napig büntetlenek.

Vagy akik azt mondják, hogy „a békákat se kérdezik meg a mocsár lecsapolása előtt!”, azok a mocsárlakó békákkal, azaz velünk, magyarokkal vállalnak sorsközösséget, vagy ők csak a mocsár, azaz Magyarország lecsapolásában segédkeznek idegen megbízóik számára és parancsára?!

A választ Önökre bízom kedves honfitársaim.

Végveszélyben vagyunk. Elsősorban azért, mert a magyarság nincs ennek tudatában. Mint a halálos beteg, kinek józan ítélőképességét maga a kór semmisítette meg, és bár nagyon közel a vég, ő mit sem sejtve, együgyű mosollyal pergeti a fogyó napokat.

Észre se vesszük, hogy közel a vágóhíd, ténfergünk bambán, s közben bégetünk, ahogy a képernyők sugallják, ahogy programozzák  önvédelmi ösztöneitől megfosztott elménket.

Néhány látó honfitársunk már évek óta kongatja a vészharangot, de hangjukat elnyomja a tudatos bambítás, butítás és félrevezetés agymosó piaci zsivaja.

Ha tétlenek maradunk, elpusztítanak bennünket, befejezik a fölvásárlást, és akkor… akkor vajon kitől bérelünk majd magunknak sírhelyet?

De nem vagyunk tétlenek. Itt vagyunk most is. Képviselőink, harcostársaink pedig ott vannak az Országgyűlésben és az önkormányzatokban. A győri Jobbik egyik jelmondata: „Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél.” És egy másik: „Csak annyi kell a gonosz győzelméhez, hogy a rendes emberek tétlenek maradjanak.” Tehát küzdünk amíg élünk. Küzdünk és bízva bízunk.

A tavalyi országgyűlési és az önkormányzati választásokon a magyarok nagyon egyértelműen cselekedtek és döntöttek.

Leváltották az országkáromló, csaló, szemkilövető, ártatlan embereket az utcán levadászó, országunkat készakarva romboló bandát.

Olyan fölhatalmazást kapott az új kormány, hogy egyedül csakis rajtuk múlik, mi történik, és mi nem történik Magyarországon. Csak az ő akaratukon múlik, hogy lesz-e valódi elszámoltatás, (amit megígértek a választások előtt), lesz-e gazdasági önrendelkezés az IMF és EU parancsok szolgalelkű végrehajtása helyett. Másfél év távlatából már tudjuk, hogy mi történt és mi nem.

Ehhez néhány adalék. Biztos sokan hallották, hogy a 2006-os rendőri törvénytelenségeket kivizsgáló parlamenti bizottság meghallgatására nem ment el a két legsátánibb alak, gyurcsány ferenc és szilvásy györgy. A Jobbik javasolta, hogy hozzon az Országgyűlés sürgősséggel olyan törvényt, mely kötelezővé tenné a megjelenést, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné az indokolatlan távolmaradást.

És mi történt a bizottsági szavazáson? A Fidesz tagjai nem szavazták meg, hogy a plenáris ülés elé kerüljön a javaslat, így nem is tárgyalhatja a Parlament. Gyurcsány meg röhög a markába. A Jobbik azt is javasolta, hogy más közép-európai volt szocialista országokhoz hasonlóan a régi rendszer vezető tisztségviselői ne tölthessenek be vezető pozíciókat a magyar közéletben. Ez a javaslat is elbukott a Fidesz szavazatain. A régi rendszer kegyeltjeinek máig kiemelt nyugdíját is az átlagra kívánta csökkenteni a Jobbik, mindhiába. Biszku Béla máig havi 640 ezer forintot kap!

Akkor most történt forradalom a szavazófülkékben vagy nem?

Lesz valódi elszámoltatás, vagy sem?

A 9 ember haláláért valószínűleg felelős alumínium-milliárdost néhány órán belül kiengedték a fogdából, míg a senkinek nem ártó Budaházy Gyuri több mint 2 évet ült előzetesben. Az az ember, aki a 2002-es elcsalt választás szavazatait akarta újraszámoltatni. Azét a szavazásét, melyen a mostani nemzeti együttműködés forradalmárai kiestek a hatalomból.

Akkor hogyan is van ez?

A második Orbán kormány másfél éve van hatalmon. Azóta egyre többen ébrednek rá, hogy mire használják kétharmados parlamenti többségüket: saját hatalmuk bebetonozására. Programjuk egy mondatát valósítják meg: csak a Fidesz. Nem lehet egyszerre szolgálni a nemzetközi pénzvilág hatalmasságait és a magyar népet. Így vagy úgy, de dönteni, választani kell. Véleményem szerint már tisztán látható, hogy a Fidesz vezetőknek sokkal fontosabb a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom elvárásainak megfelelni, mint a magyar nép boldogulásáért dolgozni. 2010 és 2011 az igazság évei voltak.

Halljuk, látjuk, érezzük, hogy nap mint nap egyre több honfitársunk döbben rá, hogy már csak az egyetlen valódi nemzeti erőben, a Jobbik Magyarországért Mozgalomban bízhat.

Végül egy jó barátnak írt levelemből idézek: "Hogy mi lesz a Világgal? Az, ami a történelem során már annyiszor: a mérhetetlen kapzsiság, önzés, önteltség eredményeképpen addig nő a különbség és az ebből eredő feszültség az egyre gazdagodó szűk kisebbség és az egyre kilátástalanabb szegénységbe csúszó nagy többség között, hogy mikor elfogynak a tartalékok, és elszakadnak a cérnák, akkor kitör a háború.

Rosszul gondoljuk magunkról, hogy intelligens élőlények vagyunk, mert ha így lenne, akkor tanulnánk elődeink hibáiból. De nem. A történelem sajnos ismétli önmagát. Erre kell készülnünk, mert józan ésszel ez a következtetés adódik.

Ha eljön az idő, én ott leszek. Tudom, hogy Veletek is találkozom majd az első sorokban.”

Igen, sokan érezzük, hogy közeleg az idő, amikor újra ki kell állnunk a barikádokra.

És cselekednünk kell, harcolnunk kell, és áldozatot kell hoznunk. Ha kell, akkor életáldozatot is. Mert ne feledjük, hogy túlélő hangyák nincsenek, csak túlélő hangyabolyok vannak.

1956 azért is lett nagyon sokak számára életük meghatározó élménye, mert akkor egybeforrt a nemzet.

Igen. Megosztva elveszünk, csakis összefogva maradhatunk meg.

Más szavakkal: ha egyet akarunk, ha együtt dobban a szívünk, akkor csodákat művelhetünk.

Még egyszer: ha eljön az idő, én ott leszek. Tudom, hogy Veletek is találkozom majd az első sorokban.”

Ehhez kérem, hogy adjon az Isten szebb jövőt!

Győr, 2011. október 23.                          Dr. Nagy Gergely



Kategóriák

Dr. Nagy Gergely írásai

Címkék

1956 , 56 , dr nagy gergely , Győr , Jobbik , megemlékezés