Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Nagy méret

Mit jelentesz Te nékem?
A létem csapdája vagy.
Elhagyni még szeretlek,
jobban mint elhagyjalak.

Úgy érzem évek óta
csak vesztes átvert vagyok,
röhögnek rajtam büszkén
törvények, javaslatok. 

Irigylem titkon a másét,
viselem ezt a bűnt.
Hiába tudom, ettől még
nem jobb, nem egyszerűbb. 

Megy hát az emberszolga,
hogy mindene szép legyen.
S marad a lusta, a gyáva.
Itt határ, ott végtelen.

Nem panasz volt, és érzem,
Te megértesz jó szülőm.
Elveszni látok mindent
így korán megőszülőn.

Nagy méret

 

Szabad Sólyom üldögél a szirten,
Látszik rajta, más gondja sincsen.
Mily hatalmas lett fénylő birodalma,
Szívének dobbanása egész uradalma.

De elfáradt már a vén madár,
A pihenő őkelmének is kijár.
Nagyot csap, ha kell, siklik az égen,
De ereje fogytán, csak lebeg a szélben.

Ezért döntött, nehéz szívvel, de lelkesen,
Megosztja végtelen uradalmát kegyesen.
S míg szárnya alá vette személyem kegyeit,
Megosztom majd én is az ország verseit.

Ülünk a szirten, hallgatjuk a szél susogását,
Ide sodorja száz Magyar költő csipogását.
Hallgassátok Ti is velünk a dallamokat,
Így hagy Magyar költő igazi lábnyomokat.

 

Nagy méret

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

 

Nagy méret

Itt állok most, egy lépésre az újtól,
De szívem folyton a múltra gondol.
Ígérnek tengert, messze végtelent,
De nem aranyló búzamezőt, féktelent.

Nagy méret

Eleredt az eső, nedves az arcom,
Vagy talán könnyeim hullajtom?
Mikor hátranézek újra és újra,
Honvágyam máris hazahúzna.

Nagy méret

Még át sem léptem határod küszöbét,
Máris kifacsarod szemeim könnyét.
S bár fordulnék vissza, nem lehet,
Lábaim engedetlen előre visznek.

Nagy méret

Új élet vár rám, egy új hazában,
Egy kíméletlen, s durva világban,
De ígérem, s nemes átokként fogadom,
Magyarságom senkinek nem adom.

Nagy méret

Magamban őrzöm, sok ezer emlékét,
Család, Barátok, s az Anyaföld szent képét.
Sosem fogom elfelejteni Hazám Lobogóját,
S a minden évben visszatérő, kelepelő gólyát.

Nagy méret

Érjen bár a halál messze idegenben,
Legyek akár jelöletlen gödörbe temetve,
Visszaszáll, vissza a lelkem a Szülőföldre,
Mint Ady Endre föl-föl dobott köve.

Nagy méret

Nagy méret

A szovjet hadsereg 1944. október elsején érte el a jugoszláv határt és fokozatosan vette birtokba a bánsági, bácskai, drávaszögi, szerémségi részeket. Malinovszkij marsall csapatai hamar áttörték a 3. Magyar Hadsereg arcvonalát és a 2. Ukrán Front balszárnya október 8.-ra már Szegedet fenyegette. Nyomában vonultak a titói kommunista partizán alakulatok. Tito rendeletére október 17.-től a bánsági, bácskai és a drávaszögi részeken katonai közigazgatást vezettek be, amely 1945. februárjáig tartott. Ez idő alatt folyt le a véres magyarirtás zöme az Ivan Rukavina tábornok felügyelete alatti területen.

Nagy méret

A szerbek, akik a háborút kisebbségként élték át, ekkor egy győztes ország katonájának mondhatták magukat, a magyarság viszont ismét kisebbségbe szorult.
A helybéli délszláv lakosság és a gyorsan visszatérő kitelepítettek mindenért meg akartak fizetni, bosszúvágyuk sok helyütt válogatás nélküli öldöklésbe csapott át, ami sok ártatlan magyar életét követelte a Délvidéken.

1944. október 2.-án a Jugoszláv Kommunista Párt Tartományi Bizottsága szerint a hatalmat a Vajdaságban is a Népfelszabadító Bizottságoknak kell gyakorolnia. Ezek legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy saját kezelésbe vegyék az állami tulajdonban lévő gyárakat, kobozzák el a megszállókkal együttműködők vagyonát és a leg- határozottabban lépjenek fel az ötödik hadoszlop ellen  – itt különösen a svábokat és a magyarokat értették–, akik „megsemmisítették, kirabolták és durván bántalmazták népünket.”
Nikola Petrovics, a JKP Tartományi Bizottságának tagja a Vajdasági Népfelszabadító Egységfront lapjában, a Slobodna Vojvodinában egyenesen „történelmi hatá- rozatnak” nevezte a katonai közigazgatás bevezetését. (lásd: Tudástár)

Nagy méret

A jugoszláv katonai közigazgatás szigorú katonai kontroll alatt engedélyezte a néphatalmi szervek működését és sürgette a népi őrségek felállítását. Szigorúan megtiltotta viszont a kisebbségeknek a népi bizottságok mega- lakítását. A magyaroknak és németeknek tilos volt az utazás és az anyanyelvhasználat. Sőt, kirívó esetek is előfordultak. A kényszermunkára kirendelt óbecsei magyaroknak és németeknek a könnyebb ellen- őrizhetőség végett a jobb karjukon fehér karszalagot kellett viselniük.

Nagy méret

A katonai közigazgatás bevezetésére tulajdonképpen azért volt szükség, hogy nemzeti alapon kétségtelenné tegye a terület hovatartozását. Tito szerint: „Azok a rendkívüli körülmények, amelyek között e területek a megszállás idején éltek, valamint annak szükségessége, hogy minél gyorsabban és teljesebben hárítsunk el minden olyan szerencsétlenséget, amelyet a megszállók és az ide telepített idegen elemek okoztak népünknek, valamint a gazdaság teljes mobilizálása a népfelszabadító háború minél sikeresebb folytatása érdekében megköveteli, hogy kezdetben minden hatalom a hadsereg kezében legyen.”

Nagy méret

Az „ide telepített elemeken” a helyi németeket és a magyarokat értették, a cél tulajdonképpen – ahogyan Ivan Rukavina fogalmazott – „a terület délszláv jellegének megőrzése” volt.
Emellett Tito félt a magyarok esetleges ellenállásától, ezért a megtorló intézkedések egyik okának a bizalmatlanság tekinthető. Az újvidéki Magyar Szó 1990 nyarán Közös Íróasztalunk című rovatában írta Juhász Géza újvidéki főiskolai tanár, író visszaemlékezését, miszerint egy alkalommal magyarországi antifasiszta harcosok küldöttsége járt náluk, s ő a tolmács szerepét töltötte be a jugoszláv és a magyar küldöttség között. A jugoszláv küldöttség egyik tagja ekkor elmondta a magyar küldöttség egyik tagjának, hogy a megtorlást megelőzően egy szerb delegáció kereste fel a főparancsnokot, kérve, hogy hagyja jóvá a magyarok megbüntetését az 1942-es események miatt. Ekkor Tito rábólintott a magyarirtásra.

Nagy méret

Nagyon fontos kimondani, ami ma már bizonyított, hogy ezek a kivégzések Tito tudtával és beleegyezésével történtek, a legtöbb helyen szervezetten, a partizán- alakulatok aktív részvételével. Felelőtlen viszont az a kijelentés, hogy ezeket a kivégzéseket csak a hivatalos partizánalakulatok, az ún. „büntetőszázadok” hajtották végre. Számos helytörténeti munka mutat rá arra, hogy sok helységben a civil szerb lakosság is részt vett a magyarok likvidálásában és kínzásában.

A katonai közigazgatás parancsnokául a már említettek szerint Ivan Rukavina vezérőrnagyot nevezték ki, ő Titóval közvetlen kapcsolatban állt.
Isza Jovanovics, aki a Vajdaság megszállása idején a Kommunista Párt tartományi szervezőtitkára volt, későbbi emlékirataiban elismerte, hogy ezekben a gyilkosságokban a katonaság is részt vett és sok ártatlan ember esett áldozatul.

Nagy méret

Azok a személyek, akik valamiféle bűnvádi eljárásban vádlottak lehettek volna, gyakorlatilag elmenekültek. Már egy hónappal a megszállás előtt megérkeztek az első sváb menekültek Bánátból. Voltak közöttük magyarok is. Az itt élő magyarság legnagyobb része azonban – polgári lakosság lévén – semmilyen háborús bűnnel nem volt terhelve, azért is maradt otthonában.
A helyben maradó  bácskai magyaroknak súlyos árat kellett fizetniük főleg az 1944. október-decemberi időszakban. Egyes vélemények szerint ötezer, más helytörténeti kutatások, források alapján több tízezres, összességében akár negyvenezres számot is meghaladó ártatlan magyar – köztük sok nő és gyerek – vált a partizánok áldozatává. Szinte valamennyiüknek azon kívül, hogy magyarnak születettek és magyarnak vallották magukat, más bűnük nem volt. Halálos ítéletnek számított, ha valakiről ezekben a napokban kiderült, hogy tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak (függetlenül attól, hogy az illető bűnös volt, vagy sem), esetleg magyar katonaként, vagy más egyenruhás testületben szolgált és nem menekült el idejekorán. Sokan estek áldozatul szerb polgártársaik személyes bosszújának is. Ezeknek a vádaskodásoknak legtöbbször semmiféle alapja nem volt. A hátteret általában a megvádolt magyar anyagi javainak megszerzése jelentette.

Nagy méret

A helytörténeti kutatások rávilágítanak arra, hogy legtöbb helységben heteken át kínozták, csonkították az embereket a kivégzés előtt. A katolikus egyház iránt táplált érzelmeiket a papokon torolták meg. A papokat válogatott kínzásokban részesítették.
A „mentő” rendeletet Ivan Rukavina vezérőrnagy december 1-jén adta ki. A rendelet szövege rendelke- zésünkre áll, természetesen szerb nyelven íródott.  (lásd: Tudástár)

Nagy méret

Az okmány eljutott a katonai közigazgatás helyi szerveihez. A mentő rendelet ellenére folytatódott a kegyetlenkedés, még 1945-ben is voltak nyilvános kivégzések. A gyilkolások – október-december folyamán – hirtelen felduzzadt száma magát Titót is meg- döbbentette. Mivel félt a nemzetközi felháborodástól, 1945. január 27-én rendeletet hozott, amely szerint február 15-ig a hadseregnek mindenütt át kell adnia helyét a polgári hatóságoknak és csak a háborús bűnök torolhatók meg. Ezzel szemben még 1946-ban is voltak nyilvános kivégzések.

Nagy méret

Ide kívánkozik, hogy a legyilkoltak mellett rengeteg embert hurcoltak gyűjtőtáborokba, akik egy része ott is pusztult. Csurog egész magyar lakosságát –a csecsemőtől az aggastyánig– 1945. január 23-án indították el a járeki haláltáborba.  Több mint ötven tábor volt Jugoszlávia területén (pl. Jarek (Backi Jarak), Szépliget (Gajdobra), Dunabökény (Bukin, Mladenovo), Ðakovo, stb.).
Azok a községek is említést érdemelnek, ahol nem történtek vérengzések, sem a magyar hatóságok, sem pedig később, a szerbek részéről. Itt főleg az egymás iránti tolerancia segített. Ilyen helységek: Bajsa, –ahol a becsületes, jobbérzésű szerbek gátolták meg a vérengzést– továbbá Kispiac, Nemes Miletics  (Svetozár Miletics).

Forrás

Nagy méret

Kapcsolódó írás - A járeki haláltábor

"A „nem szláv” -- mindenekelőtt a német és a magyar – lakosság szigorú megbüntetésének céljából elrendelik a katonai közigazgatás bevezetését. Az elkövetkező hetek Vajdaság-szerte a magyar- és német irtó tobzódás jegyében zajlanak, melyből az új jugoszláv biztonsági szolgálat (OZNA), a különféle fölfegyverzett partizán alakulatok, a minden időkben rablásra és fosztogatásra kapható csőcselék és a részben mondvacsinált, részben nagyon is valós sérelmeit megbosszulni akaró délszláv, mindenekelőtt szerb lakosság egy része veszi ki a részét, összhangban a központi akarattal."

Nagy méret

Kedves Olvasó!

Ha rendszeresen látogatod a Sólyom Blogot, akkor bizonyára feltűnt némi változás, ami a külsőt illeti...

Kis barátomnak - Kiss "Cypern" Andrásnak ezúton is szeretném megköszönni, hogy a lehetetlennel is megbirkózott, és a freeblog fix, gyári sablonját, az általam megálmodott képre formálta.

A második évfordulóhoz közelítve, végre méltó, egyedi külső jellemzi az oldalt. Letisztult, egyszerű külső - szívet, lelket gyönyörködtető, 100% MAGYAR belső - ez az, amit továbbra is nyújtani szeretnék, minden Kedves Olvasónak.

Remélem, hogy a Jóisten továbbra is mellém áll - ahogy Családom és Barátaim is - és megengedi, hogy szerény eszközeimmel, szélmalomharcomat a MAGYAR kultú- ráért és megmaradásért tovább folytathassam!

Sólyom

Nagy méret

Ritka vendég Rácországban
Zsigmond a király, a császár:
Jól fogadja István vajda,
István, kinek apja Lázár:
Hét egész nap látja dúsan,
Becsülettel, emberséggel;
Nem felejti, ki a gazda,
S nem felejti, kit vendégel.

Majd vigasság: zene, tánc, bor
Tartja ébren a földházat,
Majd ujudvar, öklelés áll, -
Hangos erdőn nagy vadászat:
Száz tülök szól, hajt az eb s pór,
Nyomja össze a vad berket,
Szorul a rés, a lovag lés,
Íja pendül, ménje kerget.

Nagy méret

Áll a hajsza, vége-hossza
Nincs vetélgő hetyke dicsnek:
"Magyar a magyar" Zsigmondnak,
"Szerb a szerb" Lazárevicsnek;
"Ámbár - mond ez - udvaromnál
Van egy apród, csak parányi:
Az magyar lesz!... Erdély szülte,
Neve Janko Szibinyáni.

Hallod-e Jánk"...! Ím azonban
Zörmöl a gaz, reng a sűrü:
Nagy csikasz vad ugrik föl, de
Visszaperdül, mint a gyűrü -
"Hallod-e Jánk! ím királyod
Szeme látja, - s ez jutalma,
Hogy te nékem azt a farkast
Megkeríted élve, halva."

Nagy méret
.

Rövid a szó, - gyorsan hangzó
Kísérője büszke jelnek:
De sokallja, meg se hallja,
Már nyomúl a hősi gyermek.
Hol királya, még a tájra
Szeme egyszer visszalobban,
S a vad állat meg sem állhat:
Mind szorítja, űzi jobban.

S majd a róna sorompója
Nyílik, amint hajtja ménjén,
Majd eltűnnek a sürűnek
Lombos, ágas szövevényén.
Itt gyalog száll, - paripája
Fel s alá nyerít gazdátlan;
Szóla Zsigmond: kár volt, mégis!...
Szól a vajda: semmi! bátran!

Nagy méret

Jank azonban mind nyomon van:
Le, a völgynek, fel, a hegyre,
Vadcsapáson, vízomláson
Veri, vágja, űzi egyre.
A vad olykor hátra horkol,
Foga csattog, szája résnyi,
Majd, mint vert eb, kit hevertebb
Ostor üldöz, szűköl és nyí.

Már az állat piheg, fárad,
Nem az ifju, noha gyermek:
Martalékát addig űzi
Míg ledobban s vár kegyelmet.
A királyhoz és urához
Rabul vonja, szégyenszemre;
Szól a vajda: ez nem első!
Szóla Zsigmond: "Istenemre!...

Nagy méret
.

Tartom a just e fiúhoz!
Enyim a fa, az gyümölcse:
Visszakérem. Te kegyelmed
Ebben most már kedvem töltse."
Nem oly hangon volt ez mondva,
Hogy sokáig, vagy hiába...
Így kerűlt Jank Szibinyáni,
Zsigmond király udvarába.

Ott idővel karral s fővel
Isten után vitte sokra;
Másszor is még, többször is még
Járt vadászni farkasokra;
Mint védője a keresztnek,
Megrontója büszke tarnak,
Idegen nép hőse is lett
Derék hőse a magyarnak.

Nagy méret

Most is vallják, egyre dallják
Szerbhon ifjai, leányi,
Guzlicájok hangja mellett:
Ki volt Janko Szibinyáni.
De a magyar ajakon is
Neve, híre általános:
Mert hisz él még... él örökké
A dicső Hunyadi János.

1855.

 

Nagy méret / Eredeti változat

Ki lelke mélyén ember és magyar:
Eszményeinknek képét festi rája,
S legyen bár sorsunk gyász vagy diadal,
A harcot érte hűséggel megállja!

 

Nagy méret

Azt hiszed elment tőled,
Pedig most is figyel rád,
Kedvesen mosolyog odafenn,
A Te drága nagyapád.

A napnak fényével törli ki
Szemedből a könnyeket,
A széllel súgja füledbe,
Hogy örökké szeret.

Távozása olykor fájó és nehéz,
De ott van veled mindig egy lelki kéz.
S felnyit szemedben egy tarka albumot,
Hisz, itt van minden, mit rád hagyott.

Itt van minden, mire szükséged lehet,
Szép emlékeket rejt, mosolygós perceket,
S ha magad mégis bánatosnak érzed,
Jussanak eszedbe azok a boldog képek!

Nagy méret

 

Nagy méret

„Irtsd a gonoszt, a jót védd!

Szent célon függjön szíved, elméd!

Gyógyítgasd mély sebét fajodnak,

Küzdj, törj, áldozz és követni fognak!”

Messze, messze a világ zajátul
E kis faluban,
Itt kivánok élni én ezentul
Csendben, boldogan.

Boldogan! mert haj a nagy világban
Boldog nem valék;
Üldözött az utcán és szobámban
A föld és az ég.

Nem volt biztos sem napom, sem éjem;
Vad hiúz-szemek
Támadásra, elfogásra készen
Egyre lestenek.

Összeszedtem végre sátorfámat,
S szépen megszökém,
S itt vagyok, hol a nap újra támad
Éltem bús egén.

Szent magány! hegyláncaid tetőin
Át nem látnak ők,
Szívtelen, rémarcu üldözőim
... A hitelezők.

Dunavecse, 1844. április

Nagy méret

 

Nagy méret

Utoljára 2000-ben hallgattam Bikinit. Amikor megismer- kedtem az akkori "Nem lesz ennek jó vége..." c. lemezzel, szomorú szívvel gyászoltam a zenekart. Valahogy elvesztették a fonalat - a módszerváltás előtti életről és érzésekről írt dalokat és szövegeket nem sikerült az ezredfordulóra, megfelelően átformálni. Hát igen... akkor még lendületben volt az ország. Később derült csak ki, hogy lefelé a lejtőn...

Eltelt 11 év... S napjaink ingoványa - amely a végzetünk - valóságos táptalajt jelentett a Bikini számára. A zenekar újra csúcsformába lendült az "Elmúlt illúziók" c. lemezzel. Rádöbbentem: újra itt vannak, hogy a rájuk jellemző keserédes dalokkal simogassák lelkünket. Jöttek enyhíteni fájdalmainkat, s  hogy elhozzák a reményt. Mert társaink a bajban. Nemzeti és társadalmi problémákra, bánatra és fájdalomra adnak gyógyírt. Őszintén, értéket közvetítenek.

Úgy terveztem, hogy nem emelek ki dalokat a lemezről. De "Az őrtoronyból" mellett nem haladhatok el szó nélkül - egyértelműen a legjobb Bikini dalok között tündököl ez az alkotás. A legérzelmesebb, leghosszabb gitárszóló is itt hallható, amely könnyeket fakasztott a szerzőből, Lukács "Peta" Péterből is. Peta a megfelelő gitáros, aki Daczi Zsolt áldott emlékű legenda helyére kerülhetett. Hangszerével mindig tökéletesen díszíti az adott dalt - egy személyben virtuóz szólista, ritmusgitáros, vagy hangszeres kísérő. Ez a fiú tökéletesen, a mai kornak megfelelően játssza el az "Apák Rock and Rollját".

Nem találok gyenge pillanatot a lemezen, minden dal nagyon kidolgozott. Minden hangszer arányosan szól, a megfelelő időben és helyen. Minden dal szerethető, mindegyiknek üzenete van.

Hálás vagyok a zenekarnak, hogy ebben az elsorvasztott jelen időben tartást adnak minden magyarnak. Köszönöm nekik, hogy visszatértek a múltból - szebbé tenni a jövőt.

Rizsányi Attila

Amit én álmodom:
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.

1920

Nagy méret / Forrás

Lila színű alkonyat 
csuklyát húz vén fejére. 
Csillagokat gyújtogat 
éj fekete egére. 

Felnézek a Tejútra, 
ott jár Csaba királyfi. 
Hol lópatkó szikrát vet, 
onnét fog ő leszállni. 

Népe visszavárja őt, 
raknak éji tüzeket, 
"Soha el nem feledünk", 
száll hozzá az üzenet. 

Ha majd végső bajba jut - 
ős Hunnián segít ő. 
Összegyűjti seregét, 
s Hadak útján tör elő. 

Száll az idő, elrepül, 
ami fent van, az lesz lent. 
Az elnyomó menekül, 
s helyre áll az ősi rend. 

Mert vele van az erő, 
Hadúr kardját bírja már. 
Ki a mennyből tör elő, 
számára nincsen halál!

Nagy méret

Nagy méret

Ez az ország Magyarország:
itt a jókat szembe köpik.
Ez az ország az én hazám,
itt az álom összetörik.
Ha könny nem hullna e földre,
a szív is mind összetörne.

Ha majd a vár
miértünk áll,
s nekünk szól a rigó Budán,
majd hogyha a svábhercegek
sírnak egy tál leves után:
nekik is jut szeges borsó,
s egyszer korai koporsó.

Nagy méret

Minden gyermek szemében ott lobog a láng,
Dicső lesz újra Nagy Magyarország.

Karddal vágják újra, nyílik a seb,
Magyarország szívéből vér csepeg,
Árpádnak országa most lehullna a földre,
S bár karja erős még, megroggyan a térde.

Védd hát Magyar! Oltalmazd a Hazád!
Ezeréves gyűlölettel sújtson katonád!
Legyen áldott, mindegyiknek neve,
Ki lelkét adta érted boldogan, nevetve.

Mert sok az ellen, s bőséges az ereje,
De Mi vagyunk Árpádnak gyermeke!
S ím, eljött végre e gyönyörű idő,
A romokból majd, egy új ország kinő.

Ezeréves kínnal, s még több szeretettel,
Óvd a Hazád Magyar! Minden lehelettel!
S ha szemben áll az ördög minden démonnal,
Rohanj felé Te is, kivont kardoddal!

Minden gyermek szemében ott lobog a láng,
Dicső lesz újra Nagy Magyarország.

Nagy méret

Azt hiszed, ágyú dörrenését hallod,
Pedig csak a Magyarok szíve dobog.
Dobog, mert itt van az idő újra,
Meg kell végre születnünk,
Kezdődik egy pokoli túra.

Nincs több kard, mi ellenünk hatna,
S nincs már szó sem, mi elnyomhatna.
Álljon akár lángokban az egész birodalom,
Nem leszünk többé ostoba birkadalom!

Itt élünk Mi. Itt! Európa szívében!
Sas madárként száguldunk a kék égen.
S kik földünk egykor megcsonkították,
Tiporjuk sárba most azoknak határát.

Térdre hullva, vagy feküdve a sárban,
Könyörületért rimánkodnak mindahányan.
Hiába mind! Pusztuljon a bitang ellen!
Nehogy kardom még egyszer emelni kelljen!

A nevünk is nagy lesz, mint egykor régen,
Egy Istenünk hatalma repíti az égen.
S ha egyszer a népünket, újfent látod,
Beteljesül a régen elfeledett átkod.

Sárból fogunk, s hamuból újra,
Megszületünk, s Te hullasz porba.
Remegve állsz, s kiáltod nekünk,
Istenem! Magyarok! Meneküljünk!

Virágzó e Nemzet, büszkén állja sorsát,
S nincs, ki orrunk alá törje borsát.
Ha valaki mégis, kiváltja Népünk haragját,
Kondítsa meg egyúttal saját vészharangját!

Azt hiszed meghalt már e nemzet,
Pedig Főnix madárként új életet kezdett.
Ereje hatalmasabb, fényesen ragyog,
Visszaszerezzük Ősi földünk.
S ha úgy akarjuk, kardunkkal eltakarjuk a napot!

Nagy méret

 

"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."

A német és a bizánci császár szövetkezett a magyarok ellen, de nem sok sikerrel, mert a Német Birodalomban belháborúk robbantak ki. Ezt kellett előbb a német császárnak megfékeznie. A támadók nem voltak elég erősek, ezért váraikba menekültek. Hirnököket küldtek a magyarokhoz, hogy támadják meg a német császárt. Így a magyar sereg elindult Kr. u. 955-ben a németek ellen Lehel (Léhl) és Bulcsú vezérlete alatt.

Minden útjukba kerülő várat, falut felgyújtottak. Végül a királyhű Augsburg várához értek. Nem tudták bevenni. Ullrik püspök követeket küldött Konrád császárhoz, hogy védje meg őket. A császár gyorsan közbelépett. Két oldalról körbevette hadaival a magyarokat, harmadik oldalról pedig a Lech folyó állta el az útjukat. Közelharcra került sor, amiben a magyarok nagy részét megölték, vagy fogságba ejtették.

A két vezér, Lehel és Bulcsú is fogságba került. Amikor a császár elé vitték őket, Konrád halálra ítélte őket.

- Válassz magadnak olyan halált, amilyent akarsz – mondta a császár.

Lehel ekkor így szólt:

- Adjátok ide a kürtömet! Ha belefújtam, majd felelek.

A kürtjét meg is kapta Lehel, s amikor készült a fújásra, a császár közelébe lépett és homlokon vágta. Olyan erővel, hogy a kürt eltörött és a császár meghalt.

Így szólt ekkor Lehel a holt Konrádhoz:

- Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!

A két vezért eztán Regensburgban felakasztották.

 

 

Nagy méret

Erdőelvében áldozták fel Álmost, itt telepedtek le a magyarok. Árpád, Álmos fia volt a vezérük. Megtudták, hogy Pannónia nagyon jó föld, folyója, a Duna jóízű. Elhatározták, hogy követüket elküldik, ismerje meg a vidéket. Husid, a követ megérkezve látta, hogy a föld termékeny, a folyó vize édes és sok a legelő. El is ment a tartomány urához, Szvatoplukhoz, hogy az ő népe megtelepedne itt. A fejedelem szívesen fogadta őket, azt hitte, földművesek jöttek. A követ visszatérve a magyarokhoz vitt magával vizet, füvet és földet. A hét vezérnek minden nagyon tetszett, ezért küldtek Szvatopluknak egy fehér lovat, aranykantárral és aranynyereggel. A követ füvet, vizet és földet kért az ajándékért cserébe, amit meg is kaptak. Ezután Árpád népével bejött Pannóniába, de nem mint vendég. Ismét követet küldtek a fejedelemhez, hogy az hagyja el népével a földet, amit a magyarok megvettek a lóért, a füvet a kantárért és a vizet a nyeregért.

Szvatopluk erre így rendelkezett:

- A lovat leüssék, kantárszárát a mezőre kivessék, nyergét a Dunába bedobják!

A követ így válaszolt:

- A lóval csak a mi ebeinket táplálod, a kantárt a mi kaszálóink találják meg, és a nyerget is a mi halászaink fogják ki!

Szvatopluk összegyűjtötte a magyarok ellen a seregét, de nem tudta legyőzni őket.

A magyarok vezére mindig a népe előtt ment, ha mentek valahová, visszatérve pedig az utolsó volt. Árpád így először lépett Pannónia földjére, majd vizet merítve a folyóból, népével háromszor esküdött Istenre. Először Nyék környékén telepedett le, ahol később István királyunk megalapította Fehérvárt.

Kr. u. 819-ben Ügyek (Ügyek fia Előd) volt Szkítia vezére. Feleségétől, Emesétől született Álmos nevű fia. Három hipotézis létezik Álmos nevének eredetére:

• Anyjának álmában látomása volt, melyben őt egy turulmadár teherbe ejtette. Méhéből forrás fakad, és ágyékából királyok származnak, akik nem saját hazájukban sokasodnak el. Mivel fia születését álom jelezte, Álmosnak nevezték el a gyermeket.

• Az álmos szó latinul szentet jelent, mivel az ő utód- jai szentek lettek.

• Mások szerint álmos török szó, ami birodalom- szerzést, vételt jelent, és Álmos innen kapta a nevét.

Később feleségül vette az egyik nemes vezér lányát, akitől Árpád nevű fia született. Álmos kegyes, bőkezű, derék katona volt. Magas termetével kiemelkedett a többiek közül, barna szemű, nagy kezű volt. Hazájuk (korabeli nyelven Dentumoger) elnépesedett, ezért a magyarok hét vezére úgy döntött, hogy új hazát keresnek. Pannóniát választották, Atilla király földjét. Hadakozásaik során már jártak itt, és tudták, hogy nagyrészt lakatlan vidék. Vezérre volt szükségük, Álmosra esett a választásuk.

Szövetségüket vérszerződéssel pecsételték meg.


Kr. u. 884-ben Álmos vezérlete alatt indultak el. Pusztákon, folyókon mentek keresztül, vadásztak, halásztak. Szusztálban, egy orosz tartományban megte- lepedtek egy időre, majd egy másik tartományba mentek. Itt nem maradhattak, mert sasok támadták meg őket, akik minden állatukat elragadták. De van egy másik elképzelés is. E szerint a magyarok (vagy türkök) Etelközben telepedtek le, a kazárokkal egyesültek. Ekkor Álmos helyett annak fiát, Árpádot választották vezérnek, mert ő rátermettebb lett, mint apja.

Kr. u. 894-ben Leó, római császár megbízásából a magyarok megtámadták a bolgárokat. Ennek végered- ménye az lett, hogy a bolgár Simeon, az uralkodó, kiegyezett Leóval. Azonban ő bosszúból a besenyőket kérte meg, hogy kergessék el a magyarokat. Éppen akkor támadtak, amikor Árpád és fia, Levente vezérlete alatt a magyarok Pannóniába mentek hadjáratra. A besenyők az itt maradt türköket kirabolták és elkergették. Így telepedtek le Pannóniában.

Az öreg Álmos nem léphetett be Pannóniába a besenyő támadás miatt. Feláldozták még azelőtt, hogy elérték volna későbbi hazájukat, Erdőelvében.

Nagy méret

 

Herczeg Ferenc

„…Soha addig az ország nem látta még a kétes egzisztenciáknak olyan elszánt rohamát, mint aminőt gróf Károlyi vezetett a közélet magaslatai felé. Ezek az emberek Káro­lyival egyetemben a szabadságot csak az anarchia alakjában tudták megérteni. A törvényes rendet ostromolták és azt állították, hogy a zsarnokság ellen harcolnak. Porba gázolták Magyarország tekintélyét, és azt híresztelték, maguk talán el is hitték, hogy régi bálványokat döntögetnek.”

,,A nemzet méltósága egy degenerált hazardőr kezébe volt letéve… Utolsó kormányzói aktusa egy pusztuló ország fényében mutatja a pirománt. Károlyi március 22-i kiáltványával a nemzetet összekötözött kezekkel kiszolgáltatta a bolsevizmusnak. Egyszerűen kivégezte Magyarországot, amelyet nem tudott tovább a hatalmában tartani. Úgy bánt el az országgal, mint a huszár, ki agyonlövi kedves paripáját, hogy ne kerüljön az ellenség kezére.”

Károlyi Mihály

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
Tovább nem engedem, tovább nem engedem!

Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
Zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
Elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,
S kitűzik az ökörkoponyát,
Sebeinket begyógyítják szépen,
S megvédik majd Árpád otthonát.

De addig szüntelen légy résen nemzetem:
Nézd a sok csillagot, ’48, '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét: fogjuk egymás kezét!
Fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
Tovább nem engedem, tovább nem engedem!

 

 

Apponyi Albert trianoni "védőbeszéde"

 

 

"Vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak,
s nemzetem szabadsága, boldogsága fölött
kétségbe nem esem."

"Az eltiport nemzet újjászületik,
de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás."

"Magyarországot a pokol kapui
sem fogják megdönteni."

Nagy méret

 

Piros orrú,
Csepp tekergő
Még csak kettő,
A kis didergő

Kezében mécses,
Szemében fények
Halkan lépdes,
A hősi emlékhez

Ő, a legkisebb,
A legnagyobb ígéret,
Amit nékünk,
A jövő ígérhet.

Eltereli csendben,
A háború árnyát
Elhelyezi gondosan,
A szeretet lángját

Gyűlölöm, hogy szeretlek,
Gyűlölöm a könnyem,
Mit a Hazámért hullajtok
Gyűlölködés közben.

Gyűlölöm a rónád s vele
Gyűlölöm minden hegyedet,
A napot is, mely nekem
Nyújt gyűlöletes meleget

Gyűlölöm a földet, a dúsan feketét,
Gyűlölöm annak minden erejét.
S ajándékait, mikor felém nyújtja,
Gyűlöletem ettől nem tompulna.

Gyűlölöm, hogy szeretlek,
Gyűlölöm a könnyem,
Mit Érted hullajtok
Gyűlölködés közben.

Gyűlölöm, hogy örömöt
Rónád, s hegyeid adnak,
Gyűlölöm, hogy boldogságot
Csak a Te ajándékaid nyújtanak.

Gyűlölöm, hogy nem tudlak,
Hisz nem gyűlöllek téged,
Gyűlöletem szertefoszlik,
Míg Veled, kebleden élek.

Gyűlölöm, hogy szeretlek,
Gyűlölöm szerelmes könnyem,
Érted hullajtom ma is,
Szerelmes gyűlölködés közben.

 

Nagy méret

 

A kép forrása

A nagy széllel jönnek,
A kemény hidegek,
A fagyhalál ismét
Ezreket fenyeget

Korgó, éhes gyomrok,
Fagy okozta sebek,
A kannás bortól üres,
Homályos tekintetek

A szegényembereknek
Ez a boldog jövő,
Mégis némán tűri,
De tüntet a szemkilövető.

A pénzért, hatalomért marja
Egymást a parazita réteg,
Magasról szarja le mindegyik,
A szegény magyar népet

Viszont itt van a demokrácia
Szabadok vagyunk
Az éh- és fagyhalál közt,
Magunk választhatunk

A kép forrása

Nagy méret / más nézet

"A honszeretet anyaföldünkhöz vonzó édes, a lelkünkbe mélyen öntött aggodalom, a nemzet lehető legmagasabb emelődésének angyala, valódi erejének isteni védője, s a legszebb s a leghatalmasabb erények kútfeje."