Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Credo dalok bejegyzései

Hazában hontalanul élni,
Törvénytelen törvénytől félni
Keserű átok, keserű átok!

A rend ellen nem vétettem,
Mégis az útfélre tétettem,
S ott űznek engem, s ott űznek engem.

Magyarnak magyartalanságban,
Fuldokolni bús éjszakában
Rideg valóság, rideg valóság!

Hazában hazátlanul élni,
Egy kis szárazkenyeret kérni…
Jaj, m’ért e bánat? Jaj, m’ért e bánat…?


Budapest, 1948. VIII. 28.

 

 

 

 

 

A Credo együttes  rendületlenül "járja" a Kárpát-medence  vidékeit héthatáron innen és túl. A kishaza fogalmával iszapbirkózást vívó együttes erőt próbáló elszántsággal kísérli meg énekben elmondani a vidék "sorstalan- ságának" mindennapjait, bemutatni fény és árnyoldalait; mindezt reménnyel teli életérzéssel, a jövőbe vetet hittel:

 

Cum Deo Pro Patria et Libertate...

 

Nem titok, Kárpátalja elzárt szigete a Magyar Világnak. Hogyan éli ezt meg a "rezervátum" lakója? Mit érez, mit gondol? Milyen öröm és bánat emészti az anyaországba látogatót? Hogyan éli meg a határátkelést, ha Magyarországra, Erdélybe, Felvidékre, a Vajdaságba, vagy Muravidékre szeretne ellátogatni testvéreihez? Mit érez, amikor nem tudja megfizetni kis fizetéséből a méregdrága útlevelet, vízumokat, az útiköltséget és ezért le kell mondania a meghívásokat? Mit érez, amikor ezért a testvérei megorrolnak rá és megdorgálják lassúságáért, hosszú tétlen hallgatásáért? Mi fáj neki, amikor mindennap, újra meg újra el kell tűrnie egy idegen hatalom megaláztatásait; amikor "elveszti" gyermekét, és már nem érti unokája szavát?

A Credo együttes a fenti gondolatok tolmácsolója. Hangzásában egyedi, senkivel össze nem téveszthető irányzatot képvisel. Az "egy szál gitáros" játékmód szabad „bárdos” stílust feltételez, viszont a többszólamú vokális előadásmód akár a komolyabb zenei műfajok magasságába emelheti a türelmes és megértő hallgató érzéseit. Tartalmilag is egyedi képviselője a magyar verséneklők társadalmának…

Az együttest Ivaskovics József zenetanár, zeneszerző alapította 1995-ben az Ungvári Közművelődési Tanoda (Főiskola) néhány diákjának kívánságára, akik véletlenül megtudták, hogy a 80-as években volt egy verséneklő együttese Kárpátalján, az Ivaskovics testvérek (Trió).

Az egykori diákok ma már zenetanárok, és hűségesen kitartanak a verséneklés hálás és hálátlan felvállalása mellett.

Az évek során több lemezt jelentetek meg, önköltségen, szerzői kiadásban, korlátozott példányszámban. A szinte lehetetlen, primitív körülmények között felvett anyag Ivaskovics József házi "stúdiójában" készült – és láss csodát, a dalok meghallgathatók és megrendelhetők bárhol a nagyvilágban a világhálónak hála.

 

1998-ban létrehozták a Credo Alapítványt, amelynek célja, hogy Kárpátalja szerte kis zeneiskolákat hozzanak létre az eldugott, világtól elzárt falvakban és valamilyen szinten biztosítsák a Credo együttes, a Gyöngykaláris stb. művészeti csoportok működését, szerény lehetőségükhöz mérten támogassák az általuk felfedezett ifjú tehetségeket. Az együttes egykori és jelenlegi tagjai a zeneoktatást teljesen ingyen végzi…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, - élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

 

 

 

Sajó Sándor idézetek


"Szenvedve, sírva, ha így van megírva,
Élünk-halunk a magyar ég alatt!"

"Könnyű szárnyúak, jó, csak menjetek!
Én a verébről mondok éneket,
S dicsérem ezt a kicsi madarat,
Koldus, kopott, de hű és – itt marad"

"Taníts meg, én Uram, milyennek kell lennem,
Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek"

"Így ballagunk a magyar úton, Riasztó, Bűnös magyar töredelme, Magyar ősz, Gyászmagyarok, Mi vagyok: ”Úton fetrengő, vérző szívdarab, / Mennél tiportabb, annál magyarabb."

"Havas Kárpátoktól kéklő Adriáig / Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar..."