Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Ebergényi Németh Magda versei bejegyzései

Mostanában nem fog
a tollam,
nem hallom súgását
az angyaloknak.
Mindenütt hörgés és halál
s elhiszi a nép, hogy
Isten a hibás…

Paraziták szívják
vérünk,
lenézik és kinevetik
tisztességünk.
Értelmiséget nevel
verejtékünk,
miközben mi éhen
veszünk!

Mint az állat, kinek
megszabták útját,
tesszük, amit az
Új Világ diktál.
Ha ütnek, már nem is
ellenkezünk,
elfeledtük ősi hitünk…

Haragudj, vagy gyűlölj!,
az igazság  mégis feltör!
Hitvány vagy  és szajha,
amint elnézed, hogy a
jövődet teszik a  sírba!

Mi az, ami érdekel?
A pompa, luxus és az élvezet!
Ami nálad a tudás, az
mások által írt hazugság!

Miből szereztél diplomát?
Nem volt az más, mint agymosás!
S büszke vagy az eszedre,
nem egyéb az, mint felesleg!

Ülsz a tévé előtt,
Kezedben ott a sör,
s azon örvendezel, ha
a csapatod gólt szerez!

Azt sem veszed észre, hogy
ez neked kerül pénzbe,
s amíg te örvendezel
éheznek a gyermekek!

Látod te balga, hová
vezet a média hatalma?
Nem, nem érdekel, csak
hogy, inni legyen!

Mi neked a virtus?
Az, hogy naponta berúgsz!
S mi az erkölcsös?
Hogy minél többet flörtölj!

Akkor vagy csak trendi
ha bőrödet vastag smink fedi,
s amit szégyellni kell,
azt isteníted!

Korcs lett a világ s most
betetőzi a rabszolgaság!
Amíg te szórakoztál,
megalkották a börtöncellád!

Elmehetsz külföldre cselédnek
s a hazád földjén idegen az ének!
Ha itthon maradsz, belőled élnek
s gyáván tűröd szenvedésed!

Sorsodat megilleted! Hontalanul
a világ vándora így leszel…

Nagy méret

A fákon az elmúlás szendereg,
fagyos csillag fénye
megváltással hiteget.
Puha léptekkel közeleg
s barmok jászolánál,
testet ölt a Szeretet.

Napkeletről csillag érkezett,
hirdetve a legszebb ünnepet.
Békét hoz a fagyott Földre,
megbocsátást bűneinkre.
Szárnyat bont a szeretet
s elterül a föld felett.

Nagy méret / Eredeti változat

Hol vagytok férfiak, Magyarok?
Eljött az idő s most válasszatok!
Mondjátok ki végre tiszta, igaz szóval:
Pusztuljon ez a kor s ez a korcs faj!
Elég volt idáig már az áldozatból,
Nem kaptunk köszönetet a nagyvilágtól!
Elég volt a hazug s álnok ideákból
A szívünkbe kódolt Isten megtagadásából!
Pártunk csak Egy lehet, a Magyarok Istene
A szeretet örök az népet nem oszt meg!
Hol vagytok férfiak, Magyarok?
Miért a pártokért harcoltok?
Éhező gyermekek, reszkető öregek s az
Anyák hívnak bennetek!
Gerinc nélkül felállni nem lehet!

Nagy méret

Itt a szavak meddő magok,
teremni nem fognak holnapot,
a pőre semmit díszítik s a
hazug csalót istenítik.

Nagy érték az ember, amíg
termel, s amint elkopott a teste
mehet ő is a selejtbe,
nem egyéb már, mint felesleg.

Sötét üregekbe látok, várom,
hogy gyújtson valaki világot,
s az elkorcsosult földi rendben
igazságom nem keresem.

Csak egy vagyok a sok közül,
aki e hazát választotta börtönül.
Harcolni szavammal tudok:
ha velem tartotok!

Te vagy a kezdet és a vég,
magadban hordod az Igét,
benned lüktet az ősi vér,
nem győzhet feletted ellenség.
Porból vétettél, egyedi génként,
szétszórva mindenütt Magod,
ahol az Úr dicsőségét hordozod.
Áldott állapot, hogy magadat
magyarnak mondhatod...

Kereszted tövébe térdelek
gyászos Magyarország....
Sírva kérem Hited Hordozóját:
Ne hagyd ezt a gyalázatot,
amely annyi halált szabott!
Mióta az ármány darabokra
tördelt,
fogyunk, de a hitünk töretlen!
Népünktől már mindenét elvették,
ifjúságunk nem ismeri történelmét!
Elméje szűkre van szabva,
dőzsöl a Babiloni Szajha!
Ah, balga magyarja!
És én mégis imádkozni állok,
ájtatos szoknyások helyett
táltosokat várok.....
Táltosokat, akik dobolják,
kereszt által pusztult egy ország!
A Világ szégyene, amit megtettek Vele!
Portyázó hordának hazudták a
népet, akik a tudást hordozták
s a verejtékén éltek lusta nemzetségek!
Hazug biztatással ontatták a vérét
s csellel szerzett földjét adták ajándékként!
Ez a förtelmes Nyugat, ez mutat utat!
Térj észre magyar!
Járd a magad útját s meglásd: az út
végén ott a Feltámadás....

Szülőhazám, szép világom,
méhedben fogant magyarságom.
Öledben nevelkedett ékes nyelvem
s a hitem nő, ahogy öregszem.

Jöhet ide bérenc, csaló,
becsületünk nem eladó.
Nem fogunk, mint barmok tűrni,
idegeneket süvegelni!

Képmutatás és nagyzolás
uralja most Mária országát.
Alantas érdek
osztja meg a népet.

Szülőhazám, szép virágom,
ezüst folyós boldogságom
dobogó szíved mit tanácsol?

Földed, az Anya,
ha elvetél sok-sok fia,
kihez mégy panaszra?

Szülőhazám, szép világom
meddig tűröd gyalázásod?
Mikor mondod azt, hogy: elég!
S nem lesz fiad többé cseléd?!

Szomorú az Isten, 
hiszen eladtad a lelked. 
Mammont éljenezve 
elherdáltad égi kincsed. 
Hazáért, népért, 
megváltásért leszülettél 
s mindent odadobtál 
a testi örömökért. 
Élőnek születtél, 
holttá merevedtél, 
utad végén felfogod 
lelked bűnösségét. 
Emlékeid sóhajtása 
koszorút fon e világra...

A szív itt maradt,
hallja a jajokat.
Látja a mezítelen
lábak nyomát,
mint keresnek
új nevű hazát.
Kockát vetettek
létükre haramia
vezérek!
Ukko arcát kötényébe
temette!
Gyilkosok és
tolvajok nemzetsége
a sátoros semmit
is felélte!
Pokolra száll a lélek!
Születhet száz
igazság, temetni
nem tudja a lélek
bánatát, érezni nem
tudja a kínt, mint a
szív, mely vért veszít!
Mennyi nyomorult halál
védte a rablók nyugalmát!
Kódunk az Égi Áldozat,
jelenünk a földi kárhozat!
Most a Pokol Kapujánál
tétován várunk a kijáratnál.
A vétkesek némák!
Kimossák szennyüket
nyomorúságunk könnyében..