Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Gavallér János versei bejegyzései

Nagy méret

Csillag csilingel, kristály szikrázik,
szán repül az éjszakában,
hópihe száll, minden ép most fázik,
műút ropog talpunk alatt,
szeretni, átölelni
vágyunk a halott világot,
fagyban, tűz-karácsonyt.

Gesztenye és tök sül, forr a bor, 
zsibongnak a gyerekek,
kulcsra zárt házakban hallgat a gond,
egyszer mindenki hazatér,
szeretni, átölelni
vágyunk a halott világot,
fagyban, tűz-karácsonyt.

Valamit adni akarunk annak, 
amit kapni szeretne az,
akit szívből szeretünk:
Lelkünk melegét, tüzet
fagyos didergő éjszakának,
hitet az elárvult karácsonyfának,
hogy újra jő egy gyermek,
aki örül a diónak, a gyertyalángnak,
aki újra írja a csillagokkal
a szív üzenetét:
Szeretni, átölelni
vágyunk a halott világot,
fagyban, tűz-karácsonyt,
a legszentebb álmot,
a családot.

Kihűlt falak közt reszket a szív, 
ha nem nyílik az ajtó,
ha senki se hív!
Ó Istenem,
egyetlen szívben se hagyd,
ne hagyd kialudni a duruzsoló tüzet!
Küldj mindenki mellé
egy szótlan angyalt,
aki a könnyeket letörli,
s átöleli a legszentebb álmot,
legalább karácsonykor
hozz szeretetet
és ments meg minden családot!

Nagy méret

Nagy méret

Ünnepelni kell, megemlékezni,
hogy miért tűrnek, halnak, -semmiért.
Miért győznek mindig a nagyhatalmak,
miért bőg, az ember, a jogaiért?
Melletted térdelek apám-anyám:
Sírok közt stréberek lesik sóhajom,
pénzem, vagyonom kémlelik árják,
kasztok, kik bátrak, győztesek, majmok,
acsarkodók, - fáj a gyertyaláng-,
s pusztul vele a faj, faggyút ölelő kátyúból
hamu száll az égbe, Isten, maholnap
sátáni menyegzőt ülnek…
a halott nappalok.

Zöldhajnalban kelve,
nap, mint nap pörögve,
kérni Istent, hogy szeressen,
az úton el ne veszítsen!

Álmot sző a bánat,
vágyat, hazát, házat
kéri Istent, hogy szeresse,
az úton el ne veszítse!

Az idő tengerén
sodródó emberként
kérem Istent, hogy vezessen,
fogja kezem és szeressen!

Isten, fogd meg kezem,
vérzik, érted szívem,
míg élek viszem kereszted,
szívembe vésve törvényed:

Hajnaltól napestig,
csírától a sírig,
hordozom szívemben a vért,
emberként, a szeretetfényt!

A képek forrásai:
http://www.flickr.com/photos/27832455@N03/
http://www.flickr.com/photos/11558677@N05/

Gnóm-gonosz térképek, határok
bábja lelkem, akaratprésbe
szorított a győztes-sarc álom:
Tagadjam testvérem, barátom,
hajtsam fejem guillotine résbe,
akarják, mert győztek, gyalázat,
akarják gyalázni az embert,
felejtsem el örök hazámat,
felejtsem a falut, a házat,
az utat, amin jártam, vesztes
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!



Győztesek szemembe hazudnak,
titokban felnézek az égre:
Látod odafönt! Írják, írják
a véget! Szívembe új törvényt,
át- és átírják történelmem,
senkit sem érdekel, hogy érzek,
hogy testembe szorult a lélek,
át- és átírják történelmem,
embernek születtem, ez vétkem,
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!



Minden kis kunyhóban, veremben,
itt jár házunkban fiad lelke,
- villámok cikáznak, huzat van -
embertől emberig, nem látnak,
nyomodba lépdelnek kufárok,
próféták kínálják országod,
széttépett törvények, határok,
lélegző testemből kiáltok:
Át- és átírják történelmem,
megölik utolsó szerelmem,
testemnek nem fájhat a vérem,
isszák, csapolják, szívem-éltem,
Istenem, Te vagy utolsó reményem!