Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Horváth István versei bejegyzései

Nagy méret

Mit jelentesz Te nékem?
A létem csapdája vagy.
Elhagyni még szeretlek,
jobban mint elhagyjalak.

Úgy érzem évek óta
csak vesztes átvert vagyok,
röhögnek rajtam büszkén
törvények, javaslatok. 

Irigylem titkon a másét,
viselem ezt a bűnt.
Hiába tudom, ettől még
nem jobb, nem egyszerűbb. 

Megy hát az emberszolga,
hogy mindene szép legyen.
S marad a lusta, a gyáva.
Itt határ, ott végtelen.

Nem panasz volt, és érzem,
Te megértesz jó szülőm.
Elveszni látok mindent
így korán megőszülőn.

Nagy méret

 

Horváth István barátom egy rendkívüli dalt írt, és nagyon boldoggá tett azzal, hogy megosztotta velem. Nagyon jó érezni, hogy nem vagyok egyedül. Még jobb érzés, ha ezt olyasvalaki érezteti velem, aki közel áll hozzám.

A dal István énekével és gitározásával - az otthoni rögzítés ellenére is - különleges gyöngyszem minden hazafi számára.

A Turul ébredése

Tatabánya felett viharos szél ha száll,
az mossa tisztára nevedet szép Hazám.
Mi kelti életre e fergeteg erőt?
Mi döngeti egyre ott fenn a hegytetőt?

Évezredes rabságba kényszerített szárnyak
nem engednek többé az idegen nyomásnak.
Eddig önmagukba mélyen bevájt karmok
nem hagyják annyiban azt amit akartok.

Bennünk a Szeretet, a Remény, a Hit,
bontsuk le lelkünk kordonait.

De a Költő szava felizzik szivében
"Növekedned kell még számban, hitben, tűzben!
Míg Kárpátok felett viharos szél gerjed
fel kell, hogy nőjön a megalázott gyermek."

Bennünk a Szeretet, a Remény, a Hit,
bontsuk le lelkünk kordonait!

Még vár a Turul, de eljön majd az idő,
hogy Magyar hon felett megreng a levegő...