Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Imák bejegyzései

/Magnificat-antifóna az officiumból/ *

Idvezlégy Bódog Szent István királ,

Te népednek reménsége !

Idvezlégy mi megtérésönknek

Bizon doktora és apostola!

Idvezlégy minden szentségnek

És igazságnak tiköre !

Temiattad hittönk Krisztus Jézusban,

Temiattad idvözölönk es Krisztusban

Kérünk, imádj ez te népedért,

Imádj egyházi szolgálókért es,

Hogy egy ellenség se legyen

Ragadozó ez te néped között.

 

 

Nagy méret / A képek forrása

* Az antifóna (antiphona) rövid vers, melyet a zsoltárok közt váltakozó karok énekelnek. A vers forrása: Érdy-kódex, keletkezése: 1527. előtt.

A képek forrása

Nagyasszonyunk, hazánk reménye!
bús nemzeted zokogva esd,
nyújtsd irgalomjobbod feléje,
botlásidért óh meg ne vesd. -
Mi lesz belőlünk, hogyha elhagysz?
Óh árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy,
szent szűz Anyánk,
szent szűz Anyánk, óh el ne hagyj!

Hozzád sír a jobbak keserve
jámbor családok tűzhelyén,
a szebb idők után esengve,
mikor nap ült hazánk egén. -
Óh kérjed Istent újra értünk,
ne hagyd elveszni árva népünk. -
Minden reményünk csak Te vagy,
szent szűz Anyánk,
szent szűz Anyánk, óh el ne hagyj!

Oltáridat körülzokogjuk naponta,
mert óh vétkezénk,
és sírva szent neved kiáltjuk:
szűz Mária, tekints felénk! -
Mutasd meg még egyszer e népnek,
hogy pártfogásod mit segíthet. -
Minden reményünk csak Te vagy,
szent szűz Anyánk,
szent szűz Anyánk, óh el ne hagyj!

Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet... A Te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el Uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg... ez a kis Magyarország.

Mária, Jézus anyja. Magyarország védő asszonya! A Te képedet hordozzuk zászlóinkon. A Te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörülj érettünk!

Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a Te templomod falai, és ahol még a Te nyelveden, a Te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; ó borulj az Isten lába elé! Isten, Isten! Legyen szíved a miénk!

Részlet Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből

Nagy méret

Nagy méret

A Fényfia eljön
szép Pannóniába,
szeretetét hozza
Nagy-Magyarországra. 

Táltosok jóslata 
mutatja a jelet, 
kisded jászolához 
csillagösvény vezet. 

Megváltónk, Jézusunk 
színed előtt állunk, 
töröld el bűneink, 
mentsd meg az országunk! 

Mi vétkünk, mi vétkünk, 
mi igen nagy vétkünk, 
bocsásd meg, s tedd eggyé 
árva magyar népünk! 

Fény Atya, Fény Fia, 
Fény Szüze, szent Hármas, 
szívünknek a remény, 
lelkünknek a támasz. 

Megváltónk, Jézusunk 
trónod előtt állunk, 
töröld el bűneink, 
emeld fel országunk! 

Mi vétkünk, mi vétkünk, 
mi nagyon nagy vétkünk, 
bocsásd meg, s tedd naggyá 
újra magyar népünk!

Nagy méret

Nagy méret

Üdvözlégy, Mária,
Kit az Isten fia
Öröktől fogva magának
Választott anyjának.

Malaszttal vagy teljes,
Irgalmas és kegyes, 
Példája minden szentségnek,
Tökéletességnek.

Úr vagyon teveled,
Nyitva szűz kebeled,
És minden asszonyok felett
Nagy a te érdemed.

Áldott vagy, óh anya,
Szentlélek temploma,
Áldott szűz méhed gyümölcse,
Jézus, lelkünk kincse.

Asszonyunk, Mária,
Istennek szent Anyja,
Bűnösöknek szószólója,
Hazánk pártfogója.

Tekints ránk mennyégből,
Királyi székedből,
Védelmezd örökségedet,
Te magyar népedet.

Nagy méret

 

Szomorú, bíborszemű hajnalon

imám újra, s újra mormolom,

hívom, kérem Istenem,

maradjon ma is velem,

őrizze féltve szeretett családom,

ismerősöket, s mindegyik barátom

és óvjon minden embert e Földön,

minden gyűlölködő szívet

szeretettel töltsön

és bocsássa meg bűnömet,

hogy haraggal szitkot szóltam

szívemből szakadt

síró fohász nyomora alatt,

mert elátkozott hely, ahol élek,

a félelemtől már kiáltani

sem tud lassan a lélek, mert a kard

nem Isten kardja, s a pallos

prédaként sújt a magyarra,

míg a pénz hatalma dőzsöl,

kemény lesz szívünk és kőből,

ember Istene ellen fordul,

s embertársai ellen támad orvul

és egymás szavát nem értjük,

csak a másik idegeit tépjük;

 

nem kerül semmibe Uram,

amit én kérek:

a szeretet fényével töltsd fel lelkét

e reményt-vesztett népnek!

Forrás / nagy méret

Tudom jól, hogy nem futhatok, utolér a sorsom,

Kérésemet hallgasd Uram, az utolsót mondom,

Hazámért és Nemzetemért fogom könyörgőre,

Ha élet kell, vedd az enyém, vedd azt legelőre.

Bocsáss meg Jó Uram, hallgasd, amit kérek,

Adj erőt és büszkeséget, most a Magyar népnek,

A gyávaság rabságot szült, magukra maradtak,

Adj vigaszt, és töröld kínját, az igaz Magyarnak.

Bocsáss meg azoknak, kik hitük megőrizték,

Vedd le róluk a rabigát, oly sokáig tűrték,

Védd a harcban Te a jobbját, míg a rosszat vágja,

Légy a kínban, szenvedésben, az igaz barátja.

Emeld fel, ha térdre hullik, ne fordítsd el arcod,

Minden büszke Magyar álmát, most kezeidben tartod,

Megbűnhődtek már elégszer, de megbűnhődnek újra,

Csak ne bízd édes anyaföldjük, sorsát a zsidóra.

Add vissza a Magyar földet, vérünkkel őrizzük,

Valamennyi patkányt, férget, a határáig űzzük,

Szent földedre, csak az léphet, kinek tiszta talpa,

És csak a bátor, csak a szikla, csak az marad rajta.

A kép forrása

 

Nagy méret

Mindenható bírája az embereknek, s a megfoghatatlan nagy mindenségnek! Ámulattal és imádattal borulok le előtted, s csak gyöngeségemet, s szorongó szívem dobbanásait érzem.

Engedd megérlelnem magamban azt az erényt és tökéletességet, amelyet az ember minden fogyatkozása és tomboló szenvedélyei ellenére már itt a Földön elérhet.

Szabadíts meg lelkemet az előítéletektől, s töltsd meg szívemet véghetetlen béketűréssel és szeretettel az egész emberi nem iránt! Vess fátyolt elmúlt életemre, s engedd meg, hogy tapasztalataimból, élményeimből, hibáimból, s vétkeimből az, ami legüdvössebb lesz, háromolhassék Reám. Ámen!

Sárközy Erzsébet festőművész

Magyarok Asszonya!
Tekints elhagyott birodalmadra:
Nincs másban oltalmunk,
Csak tebenned bízunk
Mi árva magyarjaid:
Szemléljed ügyünket, gyászos ügyünket,
Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket.
Angyali koronánk
Az ég kegyelméből szállott le hozzánk:
E drága kincsünket,
S véle nemzettünket
István néked áldozta:
Most örökségedet, örökségedet,
El akarják vonni tőled, népedet!
Ne nézd bűneinket,
Hanem hozzád buzgó s hí őseinket.
Sok verejtékkel,
Ah mennyi vérekkel,
Nedvesültek mezeink:
Őérettek szánj meg, szánj meg bennünket,
Vedd el: mi is néked áldjuk szívünket.

Szomorúságom, és bánatom elmondani nem tudom,
Ezért most szavakba fogva elmondom.
Imádkozom Hazámért, jövője a sötétség lenne,
Nem engedünk a sátánnak, hogy ezt meg is tegye.
Túl sok már a szenvedésből
Az Igazaknak,
Uram állj ki, védd meg Őket,
Adj hitet, erőt, bátorságot, kitartást részükre,
Ne hagyd el maroknyi néped,
Magyarország nevét még fekete betűkkel írják,
Szent Szűz Mária oltalmadba, vedd kiválasztott néped.
Imádkozz fiadhoz, elesett népedért.
Évszázadokon át nyomor és szenvedés jut nekik
Ne engedd tovább, mert így elfogy néped.
Hitét kezdi elveszíteni Benned,
Tégy hát csodát, amíg nem késő.
Segíts Uram most és mindig
Mindörökre légy támaszuk, vigaszuk.
Hálás nép a Magyar,
Nem felejt, nem tesz rosszat,
Hittel, akarattal, kitartással, emberséggel
Él az Igaz Magyar.
Hozzád kiáltok Istenem
Mindörökre áldd meg az Igazakat,
S vedd oltalmadba az ártatlanokat.
A gonoszokat tedd helyükre Mindörökre.
Az országban csak ekkor lesz béke és szeretet.

Hazahoztam a hitemet, Uram,
hazahoztam szakadt batyuban,
s leteszem elébed.

Te magok szívében égő,
légy hozzám, Égi Láng, elnéző,
halkul a zsoltári ének.

Halkul a szívverés, Uram,
s megáll a hideg hamuban.
Vezér, s füstoszlop kéne,

hogy kivezesse népemet,
hol a tisztesség a rend,
Te elibéd,
a tiszta fényre.

RÁKÓCZI IMÁJA

"A te kezedben van szívünk, Uram,
Döfd át szereteted nyilával,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg a hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet,
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet
lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat."

Cum Deo pro Patria et Libertate !

1703. június 16.

a dicsőséges Nagy Magyar
Rákóczi  Szabadságharc ünnepe

II. Rákóczi Ferenc a Nagyságos Fejedelem a magyar történelem legkiemelkedőbb személyisége. Családja nagy részét a Habsburgok meggyilkolták, 12 éves korában családjától elszakították, örök életére száműzték szeretett hazájából. II. Rákóczi Ferenc aki mindenét   - családját, országnyi vagyonát -  feláldozta a nemzetéért, amit kibontott zászlójára írt, azt híven követte s a megalkuvás helyett inkább a száműzetés keserű kenyerét választotta, semmint esküjét megszegje. Csodálatos nagy szabadságharcát az akkori világ a legnagyobb függetlenségi háborúnak tekintette. Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták, hanem a hivatalos politika a nyolc évig tartó szakadatlan háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik.  De mi nem felejtünk, dicsőséggel adózunk a kiváló írónak, tudósnak és hadvezérnek, a  Nagyságos Fejedelemnek és emlékezünk a magyar függetlenségért életüket adó hős kuruc katonáira.

II. Rákóczi Ferenc 1700-ban Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert.

„Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkre tette, panaszaik miatt sokat bánkódtam. A császári katonaság eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított. Fizetésképtelen férfiak asszonyain erőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végre. Másokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegelésbe...”

Ünnepeljük a nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét, II. Rákóczi Ferencet és a nyolc éves szakadatlan honvédő szabadságharc emlékét a Rákóczi Szabadságharc napján. A Magyar Szent Korona Országainak szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát-medencében a Nagyságos Fejedelem által adományozott „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE” lobogó alatt. Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk a dicsőséges Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc 308 évvel ezelőtti kezdetére 1703. június 16-ra. Ekkor, felsővadászi II. Rákóczi Ferenc a német-római birodalom hercege a következő felhívását küldte a keresztény Európába.

Kiáltvány!

„Örök emlékezetül! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti... a nemzetet, mely... vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte... az egész kereszténységet... megfosztják hadi érdemeitől, s... páratlanul megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.”

Rákóczi 1703. június 16-tól kezdve a Habsburg-uralmat gyűlölő magyarok élére áll. Sorsa ekkortól egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával. A lengyelországi Brezán várából szólítja harcba Magyarország minden nemes és nemtelen lakosát.     II. Rákóczi Ferenc aki születésétől volt a birodalom hercege, 1703. június 16-án jelképesen a Kárpátokon keresztül, a Vereckei-hágónál átlépte a magyar és a Rákóczi hercegség határát. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi-szabadságharc. Kezdetben a kurucokkal együtt harcoltak a lengyelek, svédek, franciák, bajorok és a Szent Korona országaiból a ruszinok, akikhez rövidesen csatlakoztak mint egységes kuruc hadhoz a szlovák, a román és kis létszámban a német  fegyvert forgató lakosság. Az évszázadok során a megszállók önkénye és a történelem vihara elpusztította a  szabadságharcban  elesett hős katonájának nevét és síremlékét. Áldott emlékük lelkünk mélyén örökre fennmarad. A Kárpát-medence népei, a magyar nemzet három évszázada Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és Mátyás királyhoz hasonlóan szimbólumokon és a szívükben őrzik II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem  emlékét, és dicsőséges szabadságharcát.

HEGYVIDÉKI Trianon Társaság

Liszt Ferenc - Rákóczi Induló

 

Szent Lélek Istenünk
Vezesd egész lényünk
Fogd meg árva kezünk
Add vissza reményünk

Imádjuk, követjük
a Szentháromságot
Adjon erőt nekünk, hogy
megvédjük a világot

A Sátánnak soha többé
Ne legyen hatalma
Jöjjön el a Fényesség
Örökös uralma!

 

Adj Uram hitet
erőt a magyarnak
Add Uram hogy hazánkból
ne legyen gyarmat

Adj Uram világosságot
a szegény népünknek
Adj Uram oltalmat minden
magyar testvérünknek

Oltalmazd a lelkünk
a sátáni erőktől
Óvd meg országunkat
a ránk települőktől

Add Uram hogy unokáink
ajkán magyar ének zengjen
S a magyar földön
magyar zászló  lengjen

 

Isten, hazánkért térdelünk elődbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be!
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed!

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát:
Ó, ha csak ezt látnád!

Szent Erzsébetből hős szeretet árad,
Margit imái vezekelve szállnak,
Minket hiába, Uram, ne sirasson
Áldott Boldogasszony!

Ránk, bűnösökre minden verés ránkfér,
De könyörögnek ők tépett hazánkért.
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek:
Hazánkat így mentsd meg!

 

A magyar szentek

Boldogasszony Anyánk klip itt!

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Ó Atya Istennek kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Mert sírnak, zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Vedd el országodról ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk, Ó nyerj békességet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Fiad ellen sokat, megvalljuk, vétettünk.
De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Jézus fiad előtt hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekedsz egy lábig elveszünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak, s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

 

 

Uram, csak érted dobog a szívem,
magyar szív, sok millió darabra törve,
téged és egymást keresve, Te vagy az Úr!
Fenséges erőddel olvaszd össze, mint
tengernek cseppjeit, szívcseppeket
egy szív dobbanásban világszerte,
hiszen, érted dobban sok ezer éve
összetört szívünk, a Te nevedért,
Áldott legyen az Úr!

 

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts szegénynek, árvának.
Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk,
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Amen.

Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve,
Szívből hálát adunk, kezünk összetéve.
Áldd meg ezt házat, s ennek gazdáját,
Fordítsd vissza néki a vendéglátását.
Szánd meg a szegényt, a szenvedőt, s az árvát,
S a Benned bízóknak viseld mindig gondját! Amen.

 

 

 

Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.

Ámen.

kattintásra nagyít!

 

 

 

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

  

 

    

 

 

 

 

Az alábbi imádság Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van.

A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szöveg megfejtésére magyar rovásírás szakértőt, nyelvészt kértek fel. Előlünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett. 

Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani. Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben (amiről ma már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos Őse, Ügyek fejedelem alapította, eredetileg szabír-magyar város híres szabír kovácsiparral. Ott készültek a csodálatos magyar szablyák...), régészeti feltárás során a magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban. 

A kutató régész, Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek. Őt száműzték Szibériába. 

A 9000 darab pegament pedig szőrén, szálán eltűnt, s mai napig semmit nem tudni róla. A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették, nem tudni. Vajon kinek állt ez az érdekében? 

Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és teljesen autentikus adattömeg állna rendelkezésünkre. A hazatérés vagy honvisszafoglalás előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk. Visszatérve az imához: gyönyörű! Nemhiába mondták a görögök, hogy a szkíták - hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni Istenükhöz.

 

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK 
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED 
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT, 
MAGADON VISELED. 
BÜNEINKET MINT MÁSNAK, 
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET 
KISÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK 
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG 
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTÖL KEZDVE, 
LEGYEN MINDÖRÖKRE.

 

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.


A kinyilatkoztatás Krisztusban teljesedett be. Míg a zsoltárokat Krisztus vette át az emberektől, addig a Miatyánkra ő tanította az embereket. Teljes szövegét Szent Máté evangéliumában találjuk (6,9-13); az alkalmat, amikor Jézus elmondta, Szent Lukács írta le (11,1-2). Minden mondatában ott van az Ószövetség, annak Krisztusban való beteljesedése is; egyben mindegyik személyes felszólítást tartalmaz számunkra.

Krisztus kiérdemelte nekünk a fogadott fiúság kegyelmét, ezért vehetjük át tőle, és mondhatjuk mi is:
MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY!

Mózes a szent, félelmetes, minden teremtményen felülálló ("transzcendens") Istennel találkozott. Krisztus, mint Főpap, Isten nevét áldozattal szenteli meg, amely egyszerre engesztelő és dicsérő - hogy Isten neve bennünk és általunk szentelődjék meg. És ez a keresztségben már elkezdődött:

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

A szétszórt zsidó népből Isten kovácsolt egy nemzetet, majd egy országot. Dávid király, mint Krisztus előképe, Isten országának közeledtét jelezte. Krisztus pedig, mint Király kihirdeti Isten országának elérkezését. A Krisztus vére és szenvedése által megszerzett ország reménybeli polgárai vagyunk:

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Izrael királysága törékeny: a számkivetésben, szenvedésben tanulja meg a nép fölfedezni Isten akaratát.

-- Krisztus, mint PRÓFÉTA az Őt küldő Atya akaratát teljesíti; még az Olajfák hegyén is ezt akarja.lsten akaratát nekünk itt a földön kell betöltenünk:

LEGYEN MEG A TE AKARATOD, AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS!

Isten mindenben gondoskodott a népről, amelynek kinyilatkoztatta magát (pl. a manna a pusztában).

-- Krisztus, mint FŐPAP az Eukarisztiában örök táplálékot adott a vándorúton járó embereknek. Bizalommal kérhetjük tehát égi (és földi) kenyerünket:

MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA!

A bűn Isten uralmával szembeni adósság, amelyet csak Ő engedhet el. -- Krisztus, mint KIRÁLY megadja apostolainak az oldás-kötés hatalmát. -- Csak akkor nyerhetünk mi is bocsánatot, ha megbocsátók vagyunk:

ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK!

Az első kísértéstől kezdve ott a lehetőség, hogy az emberi akarat Isten akaratával szembeszegüljön (Ádám, Káin stb.). -- Isten akaratának teljesítése érdekében még Krisztusnak is meg kellett hoznia a maga áldozatát. A kísértésnek mindig ellenállhatunk, ha azt tudjuk mondani:

ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!

S mindazt, amit kértünk, egyúttal teljes odaadásunkat is sűrítsűk bele ebbe az egyetlen szóba:

ÁMEN.