Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Ismerős Arcok dalok bejegyzései

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, 
messzi út porából köpönyeget veszünk… 
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. 
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.

Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek 
soha sem lesz vége?



Egyik napon Tamás vagyunk, 
másik napon Judás vagyunk, 
kakasszónál Péter vagyunk. 
Átokverte, szerencsétlen 
nagypéntekes nemzet vagyunk.

Golgotáról Golgotára 
hurcoljuk a keresztfákat. 
mindég kettőt, soh'se hármat. 
Egyet felállítunk jobbról, 
egyet felállítunk balról, 
s amiként a világ halad: 
egyszer jobbról, egyszer balról 
fölhúzzuk rá a latrokat. 
Kurucokat, labancokat, 
közülünk a legjobbakat, 
mindég csak a legjobbakat.



Majd, ahogy az idő telik, 
mint ki dolgát jól végezte: 
Nagypéntektől Nagypéntekig 
térdelünk a kereszt alatt 
húsvéti csodára lesve. 
Egyszer a jobbszélső alatt, 
másszor a balszélső alatt, 
éppen csak hogy a középső, 
az igazi, üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül, 
nem térdel ott senki, senki. 
A mi magyar Nagypéntekünk 
évszázadok sora óta 
évszázadok sora óta 
ezért nem tud Húsvét lenni.



Így lettünk országút népe, 
idegen föld csavargója, 
pásztortalan jószág-féle. 
Tamással hitetlenkedő, 
kakasszóra péterkedő, 
judáscsókkal kereskedő. 
Soha-soha békességgel 
Krisztus-Úrban szövetkező.

Te kerülsz föl? Bujdosom én. 
Én vagyok fönt? Bujdosol Te. 
Egynek közülünk az útja 
mindég kivisz idegenbe.



Bizony, jól mondja a nóta, 
hogy elmegyünk, el-elmegyünk, 
messzi nagy útakra megyünk. 
Messzi nagy útak porából 
bizony, köpönyeget veszünk.

S ebben a nagy köpönyegben, 
sok-sok súlyos köpönyegben 
bizony pajtás, mondom Néked: 
rendre, rendre mind elveszünk.

 

Jól csinálod, várj tovább,

Úgy sincs nálad ostobább,

Friss sebeid nyalogasd,

Ne védekezz, hagyd magad.

Mossa könny az arcodat,

Dobd el minden álmodat,

Úgy sem jutsz így messzire,

Sorsod vesszen semmibe.

Tedd le kardod, pajzsodat,

Add fel gyáván harcodat,

Tagadd véred, őseid,

Éld le így az éveid.

Szegett fejjel járd utad,

Elárultad önmagad,

Várj, csak várj a semmire,

De sorsod ne fogd senkire.

Borulj térdre szolgaként,

Ne halj büszkén, férfiként,

Fogd be füled, takard szemed,

Ne halld, ne lásd, mi lesz veled.

Hitetlenül élj a mának,

Helyeden rég mások állnak,

Ha önként dobod mindened,

Csak annyit mondok, ég veled.

 

Hát eljött a nap, ma biztos meghalok,

Hív a hazám, a frontra indulok,

Nincs vissza út, előre fiúk,

Így halnak meg, az igazak, és jók.

Édesanyám, ma meghal a fiad,

De ne hulljon a könnyed, ne hagyd el magadat,

Ha nem tér haza, elveszett a haza,

Minek is jönne, ha nincs már otthona.

Itt az idő, elindul a sereg,

Sír a babám, értem kesereg,

Ne sírj galambom, légy büszke reám,

Hogy el tudtalak hagyni, mert hívott a hazám.

Zakatol a vonat, száguldik a táj,

Nem jövünk már vissza, szívünk mégse fáj,

Szebb a halál, mint a bilincs,

Az igaz Magyarnak, ennyi a kincs.

Nem üzentek
beárultak
elhurcoltak
fejem zúzták
fülek zúgtak
megrugdostak
körmöt téptek
pofont adtak
kínvallattak
vérem csorgott
évek vártak
falba zártak
hajam hullott
kiröhögtek
elengedtek
hazamentem
tele hittel
becsülettel
ma is élek
ők is vannak
kikacagnak
bűnük évül
törvényt hoznak
hazudoznak
a papírok
beszélnének
de mind zárva
forradalmunk
tisztasága
miért árva?

 

Néhány térkép csupán a múltból.. De ezek a térképek a bizonyítékok nemzetünk nagyságára. Múltba tekintés nélkül nem építhetünk jövőt. Az erős gyökér adhat csupán életet a friss hajtásoknak. Higgyük el, hogy az összetartó kemény munka eredményt hoz! Higgyünk a nemzet feltámadásában! Így leszünk csonka népből nagy nemzet - újra nagy és igaz magyar ország. 

Néhány térkép az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből.. Gyönyörködjetek bennük, dédelges- sétek álmaitokat! Ugye érzitek, hogy nem vagytok egyedül? Mégis Nektek kell küzdenetek, hogy legyen élhető jövője gyermekeinknek! Legyetek saját magatok gyökerei! A kommunizmus, a liberalizmus már majdnem kiirtotta az életfánkat. Rajtunk a sor, hogy megmentsük! S általunk újra felér majd az égig!

/Szabad Sólyom/

/A képekre kattintva nagyíthatunk. Az ínyenceknek ajánlom ezután elmenteni a térképeket, hogy extra nagy méretben láthassanak minden apró részletet!/

Lázár: Tabula Hungarie ad quator latera . Ingolstadt, 1528 - Magyarország legelső ismert részletes térképe, amely 2007-ben az UNESCO Memory of the World programjába is bekerült. Petrus Apianus ingolstadti nyomdájának első térképe, amelyet különleges eljárással ún. sztereotípiával nyomtattak.

Nicolas de Fer: Principauté de Transilvanie divisée en cinq nations subdivisée en quartiers et comtez (Párizs, 1705) - A neves francia geográfus de Fer Erdély térképe volt az első magyarországi terület, melyen a korabeli nemzetiségi viszonyok megjelentek.

Johann Christoph Müller: Magyarország térképe (Bécs, 1709) - Az elso hiteles, felméréseken alapuló Magyarország-térképet, mely a Duna addigi hibás ábrázolását kijavítva, helyesen jelölte a folyásirány változását a Duna-kanyarban. Készítője J. Ch. Müller hadmérnök. További érdekessége a műnek, hogy ez az első, magyarországi hatósági szerv, nevezetesen a Kamara által kiadott térkép.

Emanuel Stenghri: Descriptio ac delineatio totius Hungariae et Transyvalniae plaga in qua hodierno die bellum geritur (1664) - Az egykori könyvtáralapító, Széchényi Ferenc gyűjteményéből származó, pergamenre rajzolt és finoman kidolgozott kéziratos térkép elsősorban szépségével tűnik ki a korszak más hasonló művei közül.

Korabinszky János Mátyás: Magyarország természeti tulajdonságának tüköre (Bécs 1791) - Magyarország első gazdaságföldrajzi térképe összesen 93 gazdasági jelet sorol fel, köztük nyersanyag előfordulásokat, fontosabb mezőgazdasági terményeket, haszonállatokat és különféle ipari tevékenységeket.

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennünk szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
- Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keservünket.

Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak
Régi rögön új uraknak
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.

 

 

 

A zenekar legnagyobb slágere, speciális változatban

Simó József közreműködésével!