Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Jászmagyarok dalok bejegyzései

A Jászmagyarok zenekar a nemzeti rock palettán, a feltörekvő együttesek közül egyértelműen az élen jár. Nem csoda, hiszen hiteles és igényes, egyedi produkciókat tesznek le az asztalra. A bemutatkozó nagylemezüket legalább annyiszor hallgattam már végig, mint az Ismerős Arcok Éberálom korongját...
Bánfi Ferencet, a rendkívüli képességekkel megáldott alapító zenekarvezetőt az új nagylemezről, a tagcserékről és nemzetünket érintő dolgokról kérdeztem:

Hamarosan megjelenik a várva várt második nagylemezetek. Zeneileg milyen dalokra számíthatnak a rajongók? A "Túl a vizen" című új dal (lásd a cikk alján!) alapján inkább folkosabb irányt vélek felfedezni.

Örülök hogy megkaptuk a „várva várt” jelzőt, jó látni hogy egyre többen érzik így.

Valóban kicsit folkosabb lesz a második lemez, de mindenképpen a rock alaphangzás marad előtérben, a „folkosság” a dallamválasztásban és a hegedű előtérbe helyezéséből adódik.
Aki ismeri zenéinket, netán volt szerencséje minket élőben is látni-hallani, biztosan nem fog csalódni, aki pedig most ismerkedik a csapattal, annak kellemes meglepetés lesz egy névtelenségből előtörő igényes HAZAI zenekar munkásságának megismerése.

A szövegek ezúttal kiktől származnak?

A dalok javát magam írom, de lesz ismét egy-egy Tamás István, Magyar Alíz dal, illetve a „Király és a hóhér” című Petőfi vers, melynek szövege ma is nagyon aktuális.

 

Ismét szerzői kiadásban fog megjelenni a lemez?

Nem döntöttük még el hogy milyen kiadású legyen a lemez, nehéz dolog manapság szerződni a kiadókkal, a pangó lemezpiac miatt a biztosabb bevételt kínáló hanghordozókba fektetnek inkább.

Az első lemez eladási tanulságaiból okulva inkább a kisebb példányszámú saját kiadás a járható út, emellett tervezzük a lemezanyag elfogadható árú internetes letölthetését is,  hiszen manapság már ez a kényelmesebb mindenkinek.

Milyen volt az előző lemez fogadtatása, visszhangja?

 

A „Jászok, Kunok” nagylemezünkből majdnem 1000 db kelt el eddig, a Kárpát-medence minden szegletébe pos- táztunk, ez elég sikeresnek mondható.

Tavaly augusztusban mondhatni radikális változás történt a zenekarban. Megváltatok három tagtól is. A honlapon leírtak alapján a zenekar fejlődése miatt volt szükség a változásra... Hogyan álltok most a tagok pótlásával?

Négyen maradtunk a tavalyi felállásból: Bánfi Ferenc - ének, akusztikus gitár; Molnár Tibor - hegedű; Pataki Mónika - ének, furulya; Sárközi Viktor - gitár.

Ősz óta folyamatosan keressük a közénk illő zenész- társakat, s akit már biztosnak érzünk - s itt be is jelenthetem: Siska Ferenc - dobos.

A basszus és billentyűs poszt még nyitott, több zenész barátunkkal dolgozunk együtt addig is, míg nem találjuk meg az „igazit”.

Pataki Mónikát a Szkítia zenekarban ismerhettük meg. Azonban már jó ideje a Jászmagyarokat erősíti. Hogyan került anno ő a képbe Nálatok?

Pataki Mónikának - mint ahogy mindannyiunknak, ter- mészetesen volt zenei előélete, szakmai múltja, „képbe” nem kellett kerülnie, hiszen a Szkítiában együtt zenéltünk vele is és Molnár Tibivel is. Nagy öröm hogy ismét együtt muzsikálhatunk, s hogy ez így alakult, mindenki szemé- lyes döntéseinek az eredménye. Móni már két éve, Tibi egy éve dolgozik a csapatban.

Amikor először rátaláltam a zenekarra egy videó megosztón - a "Meghalt ez az ország" című dal rögtön rabul ejtett. Azt gondoltam, hogy ezt a magával ragadó, karizmatikus előadást minden magyar testvéremnek látnia kellene. Nem gondoltál rá, hogy egy Megasztár vagy X-Faktor jellegű műsorban megmutasd a tehetséged? A küldetés, a nemzeti értékek minél szélesebb körben való közvetítése indokolna egy ilyen lépést. Persze nem lehet egyszerű ösvényt taposni mocsárban...

De igen, sőt a tettek mezejére is léptem anno! A második sorozatban elindultam de kiestem az első meghallga- táson. Azt mondták: „nem ilyen karaktert keresünk...”
No persze, az utcabeli lakodalmas kisebbségi bejutott az első 50-be...

Meglátásom az, hogy ezekben a „kutató műsorokban” nem a tehetséget, hanem a pénzteremtés lehetőségét kutatják, s ehhez megfelelően formálható jellemeket keresnek. Én nem ilyen voltam akkor sem, s ez „átjött” a zsűrinek. :-)
Ezeken a helyeken nem lehet küldetéstudattal, hittel továbbjutni, mert ez teljesen magyar-idegen környezet. Itt a zenészek, a média retteg attól, nehogy meggyanúsítsák a „szélsőséges” jelzővel, mert tudja hogy a szakma kidobja magából.
Nézzétek meg az Új Színház példáját. A ballibsis közeg a művészetet és a médiát annyira kisajátította, hogy aki egy kicsit is próbálkozik bejutni oda, az ellen egyből összezárnak. Erről a témáról Varga B. Tomi barátom tudna többet mondani.
Ösvényt taposni ott nem lehet. Méltósággal és jó zenével örvendeztetni a magunkfajta közönséget, két lábbal a földön állva - ez a mi feladatunk.

A zenekar jellemzően inkább a saját régiójában koncertezik. Bizonyára van erre érthető magyarázat. Bizakodhatunk országos turnéban a második lemez megjelenése után?

Érthető módon a Jászságban léptetnek fel minket első- sorban. De szépen megy a hírünk, a tavalyi sikeres év után most is sikerül eljutnunk messzebbre is. Több fesztivállal is tárgyalunk, ezek véglegesedés után a weboldalunk koncertek menüjében bogarászhatóak.
Megszűri a fellépéseinket az a zenekar által támasztott igény is, miszerint megfelelő díjazás ellenében lépünk színpadra s a produkciónk csak nagyszínpadon adjuk elő.
Országos turnét egyelőre nem engedhetünk meg ma- gunknak.

Tűztél ki magadnak célokat a zenekar alapításakor?

Kitűzött céljaim nem voltak, csak éreztem hogy jó az amit csinálok, s ez az érzés csak erősödött bennem az elmúlt évek alatt. Amit mindig is szerettem volna: jó zené- szekkel, jó zenét csinálni, mindenki megelégedésére.
Fontos, hogy mondanivalója is legyen a zenénknek, érzéseket indítsak el vele, s igényes legyen. Mint ahogy ezt előttünk megírták: „a zenész dolga hogy zenéljen, a szívem mélyéig elérjen”

Milyen további megvalósításra váró álmaid, vágyaid vannak még?

Nem vagyok egy tervezgetős - megvalósítós jellem. A magunk tempójában haladunk, mely lehet hogy lassúnak tűnik, de tartósabb mert van időnk megismerni egymást.
Ezért is vannak a tagcserék a zenekar életében - nehéz megtalálni azt a társat aki jól zenél, megbízható és ráér.

 

Kik a példaképeid, s miért?

Nincs konkrét példaképem. Azokra nézek fel akik az őszinteségükkel és tehetségükkel hengerelnek le, legyen az bármely zenei irányzat.
Ha meghallok valakitől egy dalt és libabőrös leszek; arra felnézek.

Honnan merítesz erőt a mindennapokhoz, a folytatáshoz?

Az erő valahol a génekben gyökeredzik, ezt a leszületéssel kapjuk vagy nem kapjuk.
Akik ebben a szakmában, mellőzések és kitiltások közepette lehúznak ennyi évet, azok nem kudarcként élik meg a nehézségeket hanem egy újabb megmászandó akadályt látnak benne.
Nagyon fontos a hit, hogy tudjuk; jót csinálunk s a nehéz út végén elnyerjük jutalmunkat –  tisztes megbecsülést a közönségtől.

Miben látsz esélyt nemzetünk felemelkedésére?

Nemzetünk jelenleg a feltöltődés időszakát éli. Két vesztes háború, egy véres szabadságharc és több százezres elvándorlás után megfogyatkoztunk.
De nem látok okot a csüggedésre, hiszen az utóbbi 10 év alatt példátlan folyamatok indultak el a nemzeti öntudatunk visszaszerzésében. Csonka társadalmunk minden rétegét elérte az a tűz, mely felmenőink mellét régről feszítette.
Hiszem, hogy az új évezred a felemelkedés csodáját tartogatja számunkra. Nehéz úton, de egyre biztosabban rázzuk le magunkról turán átkát.

Mit üzensz azoknak a rajongóknak, akiknek lelkében egyre halványabban ég a tűz?

Hogy szedjék össze magukat, mert mi azért születtünk ide, hogy történelmet csináljunk!
Nem szabad bedőlni a hétköznapok megosztó szürke- ségének, el kell választani az anyagiakat a „nagyobb jó” hivatástudatától.
Vár ránk egy régi számadás is, s ezt csak emelt fővel tehetjük meg: nekünk még el kell temetnünk Petőfi Sándort!

/Szerkesztette: Rizsányi Attila/

 

 

Jászmagyarok.hu

Nagy méret

Ritka vendég Rácországban
Zsigmond a király, a császár:
Jól fogadja István vajda,
István, kinek apja Lázár:
Hét egész nap látja dúsan,
Becsülettel, emberséggel;
Nem felejti, ki a gazda,
S nem felejti, kit vendégel.

Majd vigasság: zene, tánc, bor
Tartja ébren a földházat,
Majd ujudvar, öklelés áll, -
Hangos erdőn nagy vadászat:
Száz tülök szól, hajt az eb s pór,
Nyomja össze a vad berket,
Szorul a rés, a lovag lés,
Íja pendül, ménje kerget.

Nagy méret

Áll a hajsza, vége-hossza
Nincs vetélgő hetyke dicsnek:
"Magyar a magyar" Zsigmondnak,
"Szerb a szerb" Lazárevicsnek;
"Ámbár - mond ez - udvaromnál
Van egy apród, csak parányi:
Az magyar lesz!... Erdély szülte,
Neve Janko Szibinyáni.

Hallod-e Jánk"...! Ím azonban
Zörmöl a gaz, reng a sűrü:
Nagy csikasz vad ugrik föl, de
Visszaperdül, mint a gyűrü -
"Hallod-e Jánk! ím királyod
Szeme látja, - s ez jutalma,
Hogy te nékem azt a farkast
Megkeríted élve, halva."

Nagy méret
.

Rövid a szó, - gyorsan hangzó
Kísérője büszke jelnek:
De sokallja, meg se hallja,
Már nyomúl a hősi gyermek.
Hol királya, még a tájra
Szeme egyszer visszalobban,
S a vad állat meg sem állhat:
Mind szorítja, űzi jobban.

S majd a róna sorompója
Nyílik, amint hajtja ménjén,
Majd eltűnnek a sürűnek
Lombos, ágas szövevényén.
Itt gyalog száll, - paripája
Fel s alá nyerít gazdátlan;
Szóla Zsigmond: kár volt, mégis!...
Szól a vajda: semmi! bátran!

Nagy méret

Jank azonban mind nyomon van:
Le, a völgynek, fel, a hegyre,
Vadcsapáson, vízomláson
Veri, vágja, űzi egyre.
A vad olykor hátra horkol,
Foga csattog, szája résnyi,
Majd, mint vert eb, kit hevertebb
Ostor üldöz, szűköl és nyí.

Már az állat piheg, fárad,
Nem az ifju, noha gyermek:
Martalékát addig űzi
Míg ledobban s vár kegyelmet.
A királyhoz és urához
Rabul vonja, szégyenszemre;
Szól a vajda: ez nem első!
Szóla Zsigmond: "Istenemre!...

Nagy méret
.

Tartom a just e fiúhoz!
Enyim a fa, az gyümölcse:
Visszakérem. Te kegyelmed
Ebben most már kedvem töltse."
Nem oly hangon volt ez mondva,
Hogy sokáig, vagy hiába...
Így kerűlt Jank Szibinyáni,
Zsigmond király udvarába.

Ott idővel karral s fővel
Isten után vitte sokra;
Másszor is még, többször is még
Járt vadászni farkasokra;
Mint védője a keresztnek,
Megrontója büszke tarnak,
Idegen nép hőse is lett
Derék hőse a magyarnak.

Nagy méret

Most is vallják, egyre dallják
Szerbhon ifjai, leányi,
Guzlicájok hangja mellett:
Ki volt Janko Szibinyáni.
De a magyar ajakon is
Neve, híre általános:
Mert hisz él még... él örökké
A dicső Hunyadi János.

1855.