Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Kormorán dalok bejegyzései

A kép forrása

Látogató ha keres, mondjátok, nem vagyok itt benn:
Lelkem a kedves hon messze határira szállt,
S tartja ölelve hegyét, völgyét, és síkjait, és az
Országos folyamon tengerek árjaig ér.
Fölhat a trón kebelébe szilárd, hűségteli gonddal,
Munkás szánat közt a kalibákba benéz.
És megnyílnak előtte az elmúlt századok évi,
S ami jövendőt a végzetek árnya takar.
S aggodalom s szent érzelmek közt kérdi magától:
Mit kell szólnia, mit tennie érted, o hon!
De jön idő, melyben süker éri a fáradozó főt:
Akkor nyílt ajtóm látogatóknak örűl;
És a barátságnak megnyílnak termeim újra,
Szívvel, lélekkel honn lesz a gazda megint.
Még jön idő, melyben poharat fogok ütni vidáman,
S jobbom jó kezeket híven ölelve szorít.
Addig zárva vagyok, test, melynek lelke kiszállott,
S zöld ágat keres a hon koszorúja közé.

 

Nagy méret

Ne mondd, ne mondd, ne mondd,
Azt, hogy hiába,
Hazád magára ismer
Minden hű fiába’.

Élőnek súg
Titkot a holt,
El ne hidd, hogy minden hiába volt!

Feljön majd a Nap,
Ha a csillag lehull…

Testvér lásd, ez a sorsod,
Szabadon ne hagyd a torkod!
Ne kínáld oda melled,
Ellep a vörös felleg.

Aki magyar, velünk tart ma,
Térdeplésből ugorj talpra!
Ez lesz életünknek harca,
Jövőnk fényes arca.

Ez a harc most tényleg végső
Ne habozz, és nem lesz késő.
Térdeplésből ugorj talpra!
Aki magyar, velünk tart ma,
Ezért vártunk ötvenhatra!

Tavasz után itt az őszöd,
Veled harcol minden ősöd,
Az elnyomottakból
Így lesznek a hősök.

"Csüggedni, elgyengülni, széthúzni, kétségbeesni, elpártolni bűn. A jövőnek van szüksége ránk.
A szebb jövőnek, amelyre az életünket tettük."

 

/Kormorán: Ki szívét osztja szét/

"...Más ott a szó és más ott az élet,
ott másképp mondják nevét..."

 

 

 

Egy kultikus dal különleges előadásban...

 

 

 

Rengeteg szép emlék köt ehhez a dalhoz. Az egyik, mikor tavaly először hallgattuk feleségemmel az autóban, a szüleimhez mentünk Karácsonykor. Már első hallásra rabul ejtett, mert ilyen szépséges, művészi tálalásban még soha senki nem fogalmazta meg Trianon tragédiáját. Varga Miklós pedig tökéletes átéléssel énekel. Azóta sem bírom megunni a dalt, számomra etalon. Remélem azoknak is az lesz, akik eddig még nem ismerték...

 

 

 

 

"Ó, édes Jézuska 

Hallgasd, amit kérünk: 

Szent István országát 

Adjad vissza nékünk!"

Emlékezzünk a vértanúkról felemelt szívvel, harangok zúgásával! A hősök emléke éljen örökké! Küzdjünk a szabadságért, a magyarság megmaradásáért, hogy a feláldozott életeknek értelmet adjunk!

 

 

A kép forrása: http://erdely.ma/fotoalbum/eredeti/a_szeretet_hatartalan2_1232145698.jpg

Egy kedves erdélyi barátom ajánlotta ezt a dalt nekem. Szégyen, de nem hallottam még eddig annak ellenére, hogy a Kormorán az egyik szívemhez legközelebb álló zenekar. Ezekkel a szavakkal adta át nekem a dalt Piroska:

"Van egy kicsi, szerény magyar csoport, akik változást szeretnénk, itthon Erdélyben. Ez a mi himnuszunk, a Magyar Polgári Párté, itt Erdélyben. Itt volt a Kormorán, és élőben hallhattuk először Gyergyószentmiklóson, a Magyar P.P. kongresszusán. Csodálatos volt. És én is ott voltam!"

Drága székely testvéreim! A Magyarok Istene hozza el Nektek a szabad és szebb jövőt!

 

 

 

 

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
Honfira, honfi ki vádaskodik.

Testvér testvér, apát fiu elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!

Köszönöm Pirinek a vers ajánlását!

 

 

 

 

 

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.


A kinyilatkoztatás Krisztusban teljesedett be. Míg a zsoltárokat Krisztus vette át az emberektől, addig a Miatyánkra ő tanította az embereket. Teljes szövegét Szent Máté evangéliumában találjuk (6,9-13); az alkalmat, amikor Jézus elmondta, Szent Lukács írta le (11,1-2). Minden mondatában ott van az Ószövetség, annak Krisztusban való beteljesedése is; egyben mindegyik személyes felszólítást tartalmaz számunkra.

Krisztus kiérdemelte nekünk a fogadott fiúság kegyelmét, ezért vehetjük át tőle, és mondhatjuk mi is:
MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY!

Mózes a szent, félelmetes, minden teremtményen felülálló ("transzcendens") Istennel találkozott. Krisztus, mint Főpap, Isten nevét áldozattal szenteli meg, amely egyszerre engesztelő és dicsérő - hogy Isten neve bennünk és általunk szentelődjék meg. És ez a keresztségben már elkezdődött:

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

A szétszórt zsidó népből Isten kovácsolt egy nemzetet, majd egy országot. Dávid király, mint Krisztus előképe, Isten országának közeledtét jelezte. Krisztus pedig, mint Király kihirdeti Isten országának elérkezését. A Krisztus vére és szenvedése által megszerzett ország reménybeli polgárai vagyunk:

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Izrael királysága törékeny: a számkivetésben, szenvedésben tanulja meg a nép fölfedezni Isten akaratát.

-- Krisztus, mint PRÓFÉTA az Őt küldő Atya akaratát teljesíti; még az Olajfák hegyén is ezt akarja.lsten akaratát nekünk itt a földön kell betöltenünk:

LEGYEN MEG A TE AKARATOD, AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS!

Isten mindenben gondoskodott a népről, amelynek kinyilatkoztatta magát (pl. a manna a pusztában).

-- Krisztus, mint FŐPAP az Eukarisztiában örök táplálékot adott a vándorúton járó embereknek. Bizalommal kérhetjük tehát égi (és földi) kenyerünket:

MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA!

A bűn Isten uralmával szembeni adósság, amelyet csak Ő engedhet el. -- Krisztus, mint KIRÁLY megadja apostolainak az oldás-kötés hatalmát. -- Csak akkor nyerhetünk mi is bocsánatot, ha megbocsátók vagyunk:

ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK!

Az első kísértéstől kezdve ott a lehetőség, hogy az emberi akarat Isten akaratával szembeszegüljön (Ádám, Káin stb.). -- Isten akaratának teljesítése érdekében még Krisztusnak is meg kellett hoznia a maga áldozatát. A kísértésnek mindig ellenállhatunk, ha azt tudjuk mondani:

ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!

S mindazt, amit kértünk, egyúttal teljes odaadásunkat is sűrítsűk bele ebbe az egyetlen szóba:

ÁMEN.