Mosonyi György versei bejegyzései 
Nagy méret
Itt nyugszol.
A kiskunsági homokon Korvin közi Parancsnok.
Hős harcosaidnak nem adsz többé parancsot.
Csak könnyeket nékem, hogy Rólad írjak,
Amelyek újra elerednek.
Csodálom tetteid, - Hitedet.
Az időt. Legnagyobb hívedet,
Ki egyre jobban mutatja meg,
Hogyan harcoltál kis sereggel,
Roppant erők ellen,
A Világszabadságért.
A kis Magyarságért.
Szovjet harckocsik lángolva égtek,
Molotov-koktélok halált zenéltek.
Ők elnyomó parancsra tették,
Ti fenntartottátok a Szabadság - eszmét.
A Nagyhatalmak, tétlenek voltak.
Szuezért /haszonért/ tettek. Harcoltak.
A magyarság megint magára maradt,
Az elnyomó-gépezet, előre haladt.
Én - akkor rendőr százados voltam,
Érettetek, a jobbért szurkoltam.
November 4. után, mit is tehettem?!
Beteg vagyok - írtam. Leszereltek.
Hittem: ha ezt tömegesen tesszük,
A gyarmatosítást leleplezzük.
Nem így történt. Bitó.
Börtön. Pokol következett; itt is. A homokon.
Városban. Tanyán. Szerte az országban,
Sokan részt is vettek - e rút árulásban.
Százezrek szenvedtek, árulók tapsoltak.
Utódok folytatják, elnyomnak, rabolnak.
Sok magyar "nagyságnak" az elnyomó siker,
Kiindulás volt. Követte - KARRIER!!!
Néked volt bátorságod - és arcod!
Így tudtad végigvinni a harcot!
Mi örök reformisták vagyunk.
Neked NAPOD volt! Nekünk, csak Holdunk!
Gorbacsov MÁS volt. Visszalépett.
A másik "Szuper" pedig, Fő-szuperré érett.
Máig azt hiszi:
A Föld elég kicsi,
Átfogja karja! -
Aki bírja, marja!
Ha bejönne a tévedése:
Neki is, Földünknek is - Vége!
Nyugodjál Hősünk, Petőfi - homokon.
Én is éltem erre. Halasi halmokon.
A Szabadság erre, sok embert ihletett!
Téged is ezért illet, nagy tisztelet.
Néktek véretek hullt. Tőlünk magyar könnyek.
Nagy-nagy Hősünk lettél. Most és MINDÖRÖKRE!
Kisfiam, mint más kis ördög,
Vásott, robbanó hevesség.
Ha látom, csak rá gondolok,
Elönti szívem a melegség.
Kisfiam, miként mindenki,
Jó is, rossz is egy-személyben.
De nékem, Ő marad az élet.
Neve, himnusz a zenében.
Kisfiam, mint más kis angyal,
Oly ártatlan, oly igen jó.
Azt se tudja, a hazugság,
Képmutatás, mire való.
Néki ültetem a fákat,
Melyek egykor termést hoznak.
Értük dolgozunk mindnyájan,
Hogy éljenek nálunk jobban.
Gyermekek! Ha nagyok lesztek,
Gyermeketek így nézzétek,
Ahogy mi is; szépre, jóra,
Türelmesen neveljétek.
Mert, ahogy a fák is adják
Vissza mindazt, amit kaptak,
Így lesz új, s új nemzedékek
Élte is jobb, gazdagabb.
Ha kisfiút, kis ördögöt
Látok, ki csupa hevesség,
Múltam látom, jövőnk látom,
S elönti szívem a melegség.
