Sértő Kálmán versei bejegyzései 
Sértő Kálmán: Kolozsvár
2011. okt. 4. 2011. okt. 4. 22:18, Sólyom,
még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Sértő Kálmán versei
Címkék:
Haza
,
hit
,
hős
,
hunyadi
,
király
,
kolozsvár
,
mátyás
Szomorúan jár-kel benned a költő,
Sok régi búja mélyből felfakad,
Már alig hitte, hogy meglátja benned
A sziklaerős, ódon házakat.
Ha véletlenül kalapom is lenne,
Mint másoknak van, levenném ma itt,
Mert akkora öröm és gyász van bennem,
Hogy azon még a sírás sem segít...
Beteg vagyok, már közel a halálom,
De megköszönöm, édes Istenem,
Hogy Mátyás szobra előtt meghajthattam
A letisztelgő, őszülő fejem.
Nem is tudom, hogy hány Mátyás kellene
Ma ide, s mennyi férfi, mennyi kard,
Mert siratni kell bizonytalanságban
A roppant hős, de maroknyi magyart...
Sértő Kálmán: Rabság
2011. szept. 16. 2011. szept. 16. 8:22, Sólyom,
még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Sértő Kálmán versei
Címkék:
harc
,
magyar
,
rabság
,
remény
,
sértő
,
sors
,
vágy
,
vers
Szeretnék elmenni
Valahová élni,
Harc után heverni,
Gyógyítón henyélni.
Gazdaggal cserélni,
Sírtól jobban félni,
Kisebb gondot vinni,
Őszülést megérni.
Megremeg a lábam,
Lecsapott a vállam,
Cserepes az ajkam,
Idő múlik nálam.
Nem magam csináltam,
Parancsszóra vártam,
Jobb sorsért ugattam,
A rogyásig álltam.
Rab vagyok, az lettem,
Mert mindig szerettem,
Sokat keseregtem,
Bánatot szereztem.
Jókedvet kerestem,
Mindent elvesztettem,
Rózsabokrot leltem,
Az nyíl’ majd felettem…
Sértő Kálmán: Repülő lélek
2011. jún. 28. 2011. jún. 28. 20:38, Sólyom,
még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Sértő Kálmán versei
Címkék:
jövő
,
kitartás
,
lélek
,
magyar
,
nemzet
,
szebb
,
testvér
Felszáll lelkem a csillagokig,
Nem ura ez a sárgolyó,
A test marad, a lélek suhan,
Léleknek nem kell felvonó.
Oly szép a magasból visszanézni,
Borulni, ha valami fáj,
Mégis lent van ismeretségem:
Sok ember és a magyar táj…
Visszamosolygó lelkem alatt
Szenved, de okul ár a nép,
Még boldog lesz ez a széplányos
Hazám, a nagy virágcserép.
Többet ér itten egy igaz szó,
Mint cilinderes ezer út,
Kezet kell nép vállára tenni,
Szemébe nézni, majd tanul.
Úgy nyüzsög lent a sok-sok ember,
Mint bottal szétvert hangyaboly,
Ezreken szaladnak dőzsölni,
Százezrek izzadsága foly.
Addig gyenge lesz az országom,
Amíg a szó a néphez hűvös,
Jöjjön el a sok orvosságszó,
A gyógyító, a különös…
Sok mindent látok felrepülten,
Csúnya jelent és szebb jövőt,
Ha múlt előtt le nem borulunk,
Mint bűnös zord bálvány előtt.
Ha testvérek akarunk lenni,
Igazán ölel minden kar,
Pirosodik és erősödik,
Soha el nem hull a magyar…!
