Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Szabad Sólyom versei bejegyzései

Koldus kuporog a sarkon,
Haldoklik a porban. -
S ti mind fagylaltra vártok,
Hosszú, tömött sorban...

Nagy méret

Szabad, ősi haza,
Tán igaz sem volt...
Tőkések gyarmata,
Egykor miénk volt...

Elhagyott az Isten,
Megfogant az átok.
Sejtjeinket fertőzi,
Ezeréves tályog.

Magunkra maradtunk,
Magunkba zuhantunk...
Nem fordul jobbra,
Sanyarú balsorsunk.

Múltunkat siratni,
Szenvedni születtünk;
Jövőnket temetni:
Ez a mi keresztünk.

Nagy méret

Nagy méret / Forrás

Elvagyok, mint a befőtt -
Nagy-Magyar álomba dunsztolt,
Elevenen konzervált szívvel,
Örökkön édes honszerelemben.
Üvegbe zárt, fojtott vágyaim 
Feltámadást, tavaszt várnak.
Biz' lesz még jobb kor egykor,
Lesz még ebben az életben! -
Leverek sok véres csillagot,
Eltemetem százéves keresztem.

Tudom a helyem,
Viselem sorsom
Trianon keresztjét,
Magamon hordom

Súlyos a terhem,
Könnyű a lelkem
A jó Magyar Isten,
Megsegít engem

Nem fogy az erőm, nem fárad karom,
De a kirakót úgy érzem, hiába rakom.
Nem áll már össze az álomszép kép,
Nemzetként nem áll talpra a nép...

Nagy méret

Templomokban, birkanyájnak,
Kormányszolgák magyaráznak.
Hatalom ittas, hamis papok,
Narancsbőrű, csuhás vakok.

Nem kérek szentelt ostyátokból,
Sem kétharmados imátokból!
Bort isztok, narancslét prédikáltok,
Nem vagyok többé kíváncsi rátok!

Leszek inkább üldözött eretnek,
Kit bólogató bábok megvetnek!
Lelkem tiszta, Magunkfajta,
Hitem Magyar, Isten adta!

Nagy méret

Nagy méret


Magyar vagyok,
Végtelen a létem
Európa szívében,
Ott csorog a vérem

A Kárpátok ölében
Nyugoszik a lelkem,
A Szűzanya áldása
Oltalmaz meg engem

Nagy méret

Hallgass ide, testvér,
Dicső múltnak végvára!
A remény él, sok hősi vér,
Nem veszett hiába!

Érezd, létezik akarat,
Éled bennünk az erő!
Van a szívben parázs,
Lesz még szebb a jövő!

Hidd, feltámad a nemzet,
A szolgatartó összerogy!
A Kárpát-haza miénk lesz,
Ha minden magyar összefog!

Istenünk, kérünk,
Jöjj el közénk újra,
Készíts fel minket
A végső háborúra!

Erősíts meg minket
Keresztény hitünkben,
Szent István szellemét
Éleszd fel szívünkben!

Vezesd Országodba
Megtévesztett néped,
Magyar Messiásként
Áldozd velünk véred!

Harcolj végre velünk,
Hulljon le az átkunk,
Szebb magyar jövendő
Köszöntsön be nálunk!

Utolsó nemzedékként,
Kivérezve szenvedünk.
Nincs már idő könyörögni!
Segíts! Vagy elveszünk...

Mint sötét barlang
Mélyén izzó fáklya,
Úgy érzem magam
Ebben a világban.

Sártenger koporsó alatt
Fuldokló nemzetem,
Adj nekem hű támaszt,
Erősítsd meg hitem!

S ne legyek egyedül
Ezen a szent helyen,
(H)alvajárók között
Egy magyar idegen!

Erős a hitem,
De nagyon zavar:
Gyengül a magyar,
S mind mást akar...

Hamis himnuszok,
Szédítő szózatok,
Balsors után jobbhorog,
Míg nemzetünk padlót fog.

Erős a hitem,
De erős az ár is,
S félek, hogy nincs időm,
Szebb jövőre várni...

Félezer éves gyász,
Örök átok, haláltánc,
Vörösiszap, narancs tenger,
De áll még az utolsó sánc!

 

Senkiházi sakter,
Svájci sapkád
Csalás csupán,
Kilóg alóla kipád.

Érezd és élvezd
Éles és éhes,
Kifent kaszánk
Igaz ítéletét!

Kapzsi kufár
Istened irgalma
Sem ment meg, sorsod
Baljós beteljesedésétől!

 

Szívedben folyt Árpád vére,
De megkísértett Júdás népe.
Ezer éves emlékeid elégtek,
A Sátán sarjai elértek.

Megtagadtad magyar múltad,
A hódító, hazug hébernek,
Hazádat harminc ezüstért,
Aranytálcán kiárultad.

Te megvakult kutya, ostoba szolga!
Nem segít a menóra, sem a Tóra,
Ha véget ér a film számodra,
Lehúzzák a rolót álmodra!

Rongy lelkednek,
Zsíros bankóidból
Készül már a begyújtós,
A jó meleg Pokolban..!

 

200 csapás a hátamon
Nem múlik el nyomtalan
S bár marad a heg, beforr a seb
Hitemből bástyám újraépítem

200 csapás az arcomon
Balul szorít a baráti jobb
Édestestvér, keserű csalódás
Égnek még a fáklyák utamon

200 csapás a nemzeten
Minden magyar emberen
Kik hittek még az adott szóban
Most elvesznek egy Júdás csókban

 

Puszták ősi vadvirága,
Kiirtják a magyar fajtád,
Csak magad maradtál,
Betakar a sötét sár.

Magjaidat messze szórtad,
S az idegen föld befogadta.
Gyenge sarjad ott talált hazát,
Bús magányban, beolvadva.

Most szaggatnak, tépnek,
Két marokkal, idegen népek.
Tápláld a jövőt, tápláld a múltat,
Míg gyökered el nem sorvad!

Állj ellen tűznek és jégnek,
Tarts ki úgy is, ha nincs vigasz,
Ha föld és víz sem jut néked,
Ha torkod fojtja is a gaz!

 

Lelkedben vad vihar támadt,
Büszke magyar sólyom,
De ne érezz kínt többé,
Szállj szabadon újra!

Gondolj Istenre, Hazára,
Gondolj a Családra!
Bízz magadban, az örök
Igazságban, a feltámadásban!

Szállj, szabad sólyom,
Szárnyad nem sebezheti
Lángoló, vad harag,
Isten vigyázza szent utad!

Szállj, és szabdald fel a bűntől
Mocskos magyar eget!
Hozd el a reményt, adj hitet,
Szebb jövőt minden igaz testvérnek!

 

Visszaút nincsen
(Szabad Sólyom hitvallás)

Verselhetnék bármi másról:
Szerelemről, boldogságról,
Mámorról és mulatságról,
Öntudatlan elmúlásról...

Nem tehetem, nem nyughatok,
Szent célokat fel nem adok!
Táplálom az áldott fényt -
Szebb, igazabb jövőnkét.

Az elmém, a szívem,
A vérem: a kincsem.
Visszaút nincsen!