Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Szentmihályi Szabó Péter versei bejegyzései

Nincs erő fegyverben,
nincs erő a pénzben,
az erő tehetetlen,
szűkölködik észben.
Nincs erő a szeszben,
nincs erő a drogban,
az erő kegyetlen,
vér folyik, ahol van.



Miben van hát erő?
Erő van Istenben,
tőle eredendő
minden magas szellem,
a Szentlélek adja,
a Szentlélek küldi,
s ha van foganatja,
életünk betölti.



Erő van a hitben,
szívben, becsületben,
feltámad, és nincsen
többé lehetetlen,
erőt ad a család,
erőt ad a munka,
erőt a magyarság,
léphess a nyomukba,



hol jelen van három,
ott az Úr jelen van,
ezen a végváron
a zászló még fent van,
Árpád lobogóját
őrizzük meg együtt,
s akik most is óvják,
nevük ne feledjük.

Bátor férfiak, büszke nők -
adjon az Isten szebb jövőt!

 

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.
Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid –
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.