Szoby Zsolt versei bejegyzései

Szoby Zsolt: Adventi gyertyafény

2011. nov. 26. 2011. nov. 26. 0:21, Sólyom, még nincsenek kommentek

Kategóriák: Szoby Zsolt versei , Advent és karácsony
Címkék: advent , ajándék , csillag , gyertyafény , láng , szeretet , ünnep

Nagy méret

Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként; 
egy, kettő, három, négy, 
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény. 
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém, 
hiszen most szívünk beszél; 
kezedet fogva a szeretet árad szét. 
Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég! 
S ha kialszik mind a négy, 
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény... 
És nem kell, csupán egyetlen ajándék, 
mit szívem karácsonyon úgy remél: 
láthassam szemedben csillogni még, 
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.



kattintásra nagyít!



Szoby Zsolt: In memoriam /Halottak napjára/

2011. okt. 31. 2011. okt. 31. 7:37, Sólyom, még nincsenek kommentek

Kategóriák: Halottak napja , Szoby Zsolt versei
Címkék: álom , élet , emlék , fájdalom , gyertya , halál , sír , temető

Nagy méret

Fájdalom kuporog, rám vár a csönd alatt... 
Hány év kell még, hogy ne fájjon e pillanat! 
Ónszürke alkonnyal áhítat csendje száll, 
tétován csosszanva fejfák közt meg-megáll, 
hogy színesre festett múltbéli éltedet 
szívembe égesse, s őrizze míg lehet. 

Színüket sirató, didergő virágok 
hervadnak kezemben - még szavadra várok; 
gyertyákat hoztam az álmokért cserébe, 
hogy itt lobbanjon el mind csonkig leégve, 
ragyogjon fényükben holdtalan éjszaka, 
vezesse fenn utad ezernyi csillaga. 

Karjaidba zárt az utolsó ölelés, 
mi részemül maradt: a néma feledés; 
s rideg sírokon, mint imbolygó gyertyaláng, 
úgy reszket most bennem a térdre hullt magány, 
fájó emléked ma mécsek fényében él, 
bolygó lelked bennük megnyugvást így remél.



kattintásra nagyít!