Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Szőke István Atilla versei bejegyzései

Nem üzentek
beárultak
elhurcoltak
fejem zúzták
fülek zúgtak
megrugdostak
körmöt téptek
pofont adtak
kínvallattak
vérem csorgott
évek vártak
falba zártak
hajam hullott
kiröhögtek
elengedtek
hazamentem
tele hittel
becsülettel
ma is élek
ők is vannak
kikacagnak
bűnük évül
törvényt hoznak
hazudoznak
a papírok
beszélnének
de mind zárva
forradalmunk
tisztasága
miért árva?

 

Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre, 
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta: 
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!

Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét, 
Az égen győzi le örök ellenségét. 
Csodaszarvasunknak követjük futását, 
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.

Attila kardjáról csodákat mesélünk, 
Ha e kard kezünkben, senkitől se félünk! 
Csaba, ifjú király, meghajlunk előtted, 
Fényes csillagösvényt az égre te szőtted.

Esztergomi falra festett oroszlánok, 
Mint apáink régen: törjük szét a láncot! 
Figyeljük a turulmadár érkezését: 
A Tudás Népének újjászületését.

Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát, 
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád. 
Áhítjuk óvó, szent magyar koronánkat, 
Ha királyunk fején, ránk senki sem támad.

Nagy-Magyarország, te sosem maradsz árva, 
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva, 
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta, 
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!

Esküszünk a nemzet magyar Istenére, 
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre, 
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta: 
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!

 

 

Dönthetetlen fa, melyen rügy a honvágy,
dacolva sorssal, viharban és vérben,
bús hazavágyó, időben és térben
űzött vándor, kinek betűit fosztják.

Magyarul küzdöttél a világ ellen,
minden szavadban igaz, könnycseppes fény,
bölényes ősöktől örökölt remény,
becsület vagy, követendő jellem.

Hűségőrző, aggódó és bolyongó,
könnyed nélkül az élet üres, kongó,
lelked már velünk s kopni nem fog neved,

óvjuk utolsó, szent jussodat a szót
és tartjuk a láthatatlan lobogót,
jer, jer, hazádat szívünkben megleled.

Ezüstösen csillogó szürke homok 
lepi a várak szétrombolt falait, 
a szél fütyül, mintha hívna valakit 
és széthordja a történelem konok,
időt nem félő nyomát, 'mit a romok 
őriznek, óvnak féltőn-összebújva, 
önmagukban átélve újra s újra. 
A düledékeken az elmúlt korok
hősei jőnek, dicső kapitányok, 
küzdő katonák, harcos nők, leányok, 
akik egykor a régi várat védték,
náluk a honszeretet volt a mérték.. 
Ilyen múltra jövőt építhetsz, népem, 
ezt üzeni minden várrom nékem!

 

 

A Lét s Nemlét határán állt egyedül, 
társtalanul a gyűrött Emberiség. 
Jobbról a Kezdet fogta, balról a Vég, 
a Halál mosolygott, az Idő repült. 

A hamis bálványok lélektelenül 
tobzódtak, a világ réges-rég 
semmivé züllött. Gyűlölet, irigység 
s az önző gúny a lelkekbe települt. 

Már nincs ünnep, áhítat, nincs tisztelet, 
hazudni és csalni, az ám az élvezet! 
Csak Isten rí bánatában legfelül. 

Hát, nem maradt senki, aki szólana, 
akinek szeretetből lenne szava, 
hogy valami csak maradt ott, legbelül...?

 

A várfalon magyar zászló lengett,
lent babonás düh feszült ezer karban,
nyugtalan, nyüzsgő had futott iramban
s "Allah"- üvöltés szegte a kék eget.

Zúgó tengerben állt az árva sziget,
állt, mint dacos bástya a viharban,
szívre tartott kéz a "félholdas" bajban
s az esküjét hűséggel tartotta meg.

Heves ostrom dúlt hosszú napokon át,
vérmocsokkal szórta be az éjszakát,
aztán csönd lett, szűnt csatazaj, ágyúszó.

A hős várvédőkből meg alig maradt,
de győzött a magyar hit s akarat
s szeméből gyöngyöt pergetett - Dobó.

 

 

+ egy ide illő dal és klip:

 

 

 

Éjszaka Csíksomlyóban


A lenyugvó Nap az arcát eltakarja,
Látóhatár szélét láng-pirosra varrja,
Az elalvó földre ráteríti szépen,
S áhítattal rebeg: Jó éjszakát népem! 

Csend honol a tájon, alszik ember, állat,
Betakaródzott már jókedv és a bánat,
Érdemelt sora van ma a pihenésnek,
Vetett ágynak, csábnak, csóknak, ölelésnek.

Így van ez már régen ősapáink óta,
Száll az éjszakában csudás csillag-nóta,
Csíksomlyó utcáin mozdulatlan minden,
Vigyázza az álmot fentről a Jóisten.