Tompa Mihály versei bejegyzései 
Tompa Mihály: Hüvös szél fú
2010. szept. 18. 2010. szept. 18. 17:00, Sólyom,
még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Tompa Mihály versei
Címkék:
erdély
,
fú
,
hüvös
,
mihály
,
nemzeti
,
szél
,
tompa
,
vers
Hüvös szél fú kelet felől,
Szegény Erdélyország felől,
Jegyben járt már régen vélünk,
Lakodalmat még nem értünk.
Magyarhaza menyasszonya
Szép kis ország,
Jegygyürűnket, koszorúnkat
Hogy elorzák!
Meleg szellő fú dél felől,
Távol Törökország felől.
Meleg szellő honfi bánat
Forró sóhajából támadt.
Édes hazám, Magyarország
Árva népe!
Hogy jutottál a bujdosók
Kenyerére!
Lanyha szél fú nyugat felől,
Nyugati országok felől.
Mi haszna a sok beszédnek,
Ha nem tesztek, lanyha népek?
Édes hazám, gyász példád beh
Hűn mutatja:
Egyik nép a másikat hogy
Veszni hagyja.
Hideg szél fú észak felől,
Hideg Muszkaország felől.
Megfagyaszta minket észak:
A nemzetjog szóbeszéd csak!
Ki erősebb: űl s parancsol
A világon,
Elnyomott népek nyakába
Hull a járom.
Indúljatok lanyha szelek,
Hadd szűnjék a hűvös... meleg...
Vagy bődűlj meg fagyos orkán,
Mint a hang a tigris torkán,
Ronts, eméssz, és dúlni semmit
Ha már nem kap:
Megszakadva roggyon össze
Bősz hatalmad!
1850.
Tompa Mihály: A gólyához
2010. júl. 5. 2010. júl. 5. 19:01, Sólyom,
még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Kormorán dalok
,
Tompa Mihály versei
Címkék:
gólyához
,
Kormorán
,
magyar
,
nemzeti
,
tompa
,
vers
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.
Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
Honfira, honfi ki vádaskodik.
Testvér testvér, apát fiu elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!
Köszönöm Pirinek a vers ajánlását!
