Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Varga B. Tamás dalok bejegyzései

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.
Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid –
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.

 

 

 

"Dalnok vagyok. Kötelességem, hogy szórakoztassak. De még ennél is nagyobb kötelességem, hogy felhívjam polgártársaim figyelmét mindazon visszásságokra, amelyek körülvesznek minket."

Varga B. Tamás

 

KERESZT ALATT

Uram, én jó akartam lenni, 
de imádkozva rosszat tettem. 
Uram, a szemem jobbra nézett, 
de akaratlan balra mentem.

Sírást indultam vigasztalni, 
de jaj, a szám szitokra állott, 
a karom ölelésre lendült, 
de csattanva az arcba vágott.

Uram: én mindig rosszat tettem, 
valahányszor csak jót akartam! 
Uram: ha én gyémánt vagyok, 
csiszolatlan miért maradtam?

 

 

 

…Homokba dughatnám fejem,
Mint annyi költő e-hazában.
De mégis úgy kell döntenem,
Elmondom Nektek nyíltan, bátran;

Egyszer rend lesz, mert így akarjuk.
Addig álmunk csak szendereg.
Most a multiknak van hatalmuk
S a nép, mint alvó nagybeteg;
Ámítva pénztől, mintha látna
Elfelejti a vágyait.
És ha egy sárga hátba vágja;
Görnyedten tovább dolgozik…

…Elmondom Nektek nyíltan, bátran,
Csöpögő, véres asztalon,
Kiterítve a múlt sarkában;
Átkozlak téged Trianon!

Egyszer rend lesz, mert minden ember
Ki tiszta szívvel született
Ráébred majd, hogy ez a rendszer
Rakta rá a bilincseket.
Türelmét elveszíti akkor,
Mint áradat esők után;
Tombolva zúdul és elsodor
Mindent mi majd útjában áll…

…Átkozlak téged Trianon!
Mert őseink nem ezt akarták
Lelkükben nincs most nyugalom
Látva a hont, hogy csonka ország…

Egyszer rend lesz, mert így akarjuk
Mind, ki Magyarnak született
Mert e-hazát nem azért kaptuk
Hogy ocsmány féreg rágja meg…
De eljön majd, én így remélek,
Eljön egy jobbik, szebb jövő…
És unokáink büszkék lehetnek
Úgy borul ránk a szemfedő…

(Füzesabony 2010. 05. 20.)