Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Wittner Mária versei bejegyzései

Nincs sem hang, sem gyűlölet bennem,
csak szánlak bennetek.
Őrültek voltatok, mint Néró,
ki szavalt égő Róma romja felett.
Fületek zsírtól eldugulva,
könnyre, jajra süketek.
Nem hallatszott fel hozzátok,
sem a sikoly, sem az átok.
Hatalmadtól megittasulva,
emberek százait küldted sírba.

Nincs gyűlölet bennem, elmosták az évek.
Lelkeden ott szárad ártatlanok vére.
Mint egy koloncot cipeled örökre,
haló porodban sem nyugszol majd tőle.

Nagy méret

Hallgatag Hősök pihennek a földben,
feledésbe merült nevek előjönnek,
harminchárom éves némaság után,
beszélnek helyettük büszke kopjafák.

Közös harcunk immár ünnepeljük,
közös koporsónál meghajlítjuk fejünk,
rövid életekre fájón emlékezünk,
esküvel fogadjuk: sohsem felejtünk.

Büszke, komor ősi kopjafák,
őrt álltok, mint néma katonák,
vigyázzátok a Hősök álmát,
büszke méltósággal századokon át.

Ma értetek szól a harang, a lélek harangja,
ma értetek szól a fohász egy nemzet ajakán,
ma értetek gyúl sok-sok kicsiny mécses,
ma Néktek szól az ifjúság lelkesedése,
ma Rátok emlékezünk s fájón ünnepelünk.
Ma gondolatban együtt járjuk a régi helyeket,
ma lélekben Veletek emlékezünk.
A felnövekvő lelkes ifjúság
méltón helyetekre áll.
És jön, jön az eleven áradat,
kezükben apró kis gyertya ég,
mintha tenyerén tartaná égő szívét.
Könnytől csillogó ezernyi szempár,
emelt fő és hatalmas méltóság,
ez hát a Nép,
a kicsiny és mégis oly hatalmas büszke
Magyar.

Egyszerű emberek voltak ők.
szemükben a Forradalom szent tüze égett,
szívük szabadságra éhes,
hittek egy szebb, igazabb jövőben.
szent zászlónk földre hullva,
hősök pirosló vérével itatva,
durva csizmákkal sárba taposva,
meggyalázták a szent forradalmat.
Dermedt, bénult csend hullott reánk,
várjuk a megtorlás dühödt bosszúját,
sötét cellánk mélyén - arat a Halál.
rácsok mögött nyalogattuk sebeinket,
kiégett szemmel befelé hullt könnyekkel
sirattuk Hőseinket.
És mentek, csak mentek, mint hős walesiek a bárd alá,
úgy mentek ők emelt fővel, egyenes gerinccel a bitó alá.
Búcsúztatok - utolsó búcsútok nekünk szól.
Nekünk, kik cellánk mélyén dermedt szívvel
hallgattuk az utolsó „Isten hozzádot".
Most méltó búcsú véve, örök nyugalomra térve
várjátok a feltámadást összetartozva örökre.
Kopjafátoknál leborulva
szomorú szívvel emlékezünk az utolsó szóra,
mely fülünkbe visszacseng, mint egy sikoltás:
„Isten Veletek."