Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

Jobbik bejegyzései

Nagy méret

Az ünnepi megemlékezés 9:55-ig tart. Beszédet mond:

• Dr. Nagy Gergely, önkormányzati képviselő
  
• Szabó Róbert, a Wass Albert Szövetség tagja

A megemlékezés után a Jobbik győri szervezete tiszteletét teszi a 10:00 órakor kezdődő városi rendezvényen is, ahol szintén koszorúzni fognak.

Adjon az Isten szebb magyar jövendőt!

"Minden idős,
S minden gyermek,
Kit felkarol e nemzet -  
Jöjjetek el, s áldozzatok,
Dicső, fényes emlékeknek!"

/Rizsányi Attila/

A teljes fotógaléria itt!

Beszédem három részre tagolódik: az első: mit kívánt a magyar nemzet akkor, 1848-ban, 163 évvel ezelőtt, ebből mi valósult meg, és mit kívánunk most. Az akkori forradalom követeléseinek és a mostani állítólagos fülkeforradalom szavainak és tetteinek összevetése.

A második: az előbbiekből kirajzolódó helyzetértékelés: (forradalmi helyzet akkor és most, arab világban hogyan kezdődött, nem lehet tudni semmit előre kizsákmá- nyolásunk végső szorításában.)

A harmadik pedig, hogy az adott helyzetben mit tehetünk: az én Nemzeti Minimumom.

Mit kívánt a magyar nemzet 163 évvel ezelőtt, és mit kíván ma?

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.

Szabad most a sajtó? Eljuttathatjuk üzeneteinket honfi- társainkhoz?

Elhallgatás a részünk minden médiumban. A Jobbikról vagy rosszat vagy semmit nem közölnek. Karanténba vagyunk zárva.

Ha itt forradalom lett volna, akkor Orbán Viktor nem csókolt volna kezet a sipánka cenzorasszonynak az Országgyűlés alakuló ülésén. Akkor forradalmi változást tapasztalhattunk volna a fő médiumok: a TV, rádió neveiben, (MTV-ből Magyar Televízió, MR-ből Magyar Rádió), munkatársaiban, hangvételében, szellemiségében, műsoraiban. Akkor a Magyar Rádiót MR-ré változtató, az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” szignált száműző Such György nem bukhatna fölfelé minden magyar filmstúdiók igazgatói székébe, akkor a Néphazugság, Népszava soha többé nem jelenhetne meg, mint nemzetközi szocialista (internáci) napilap. (Ha a nemzeti szocialista náci, akkor a nemzetközi szocialista internáci! Javaslom, hogy ezentúl hívjuk így őket: internácik) Akkor újra játszaná a Kossuth Rádió ezt a szignált: (bejátszás): „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” Akkor nem maradhatnának nagy megyei napi- lapok a kúrcsány-klán és más internácik kezében.

2. Felelős minisztériumot Budapesten.

Most felelős van? S ha igen, kinek felel? A mi érdekeinket védik, a nemzet oldalán állnak, vagy a pénzügyi háttér- hatalom parancsait, elvárásait teljesítik szolgaian?

Ha itt forradalom lett volna, akkor éreznénk, hogy valami alapjaiban megváltozott a jó irányba, reményekkel telve tekintenénk előre. De a reményvesztettség, a kiábrán- dultság nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg: folyamatosan nő. Az új hatalom a nagy többség véleménye és tapasztalata szerint ott folytatja, ahol a másik abbahagyta. Ráadásul olyan gőgösen, pökhendien, magas lóról beszélnek, hogy kinyílik a bicska a magyar ember zsebében. A médiatörvénnyel kapcsolatos minden belföldi kritikát lesöpörtek az asztalról, de amikor a régi moszkvai párt központi bizottságához sok tekintetben hasonló Európai Bizottság bírált, akkor összecsapták a bokájukat, és alázatosan, szolgalelkűen mindenben követték azok utasításait. Gyomorforgató. Nem szégyellik magukat?

3. Évenkénti országgyűlést Pesten.

Ez megvalósult, de kik ülnek ott? S hogy lehet ez? A 2/3 magyarázata: a választópolgárok 2/3-a ment el szavazni, s ennek az 53%-a, tehát valójában az összes választásra jogosult 1/3-a szavazott a Fideszre. (FDSZ)!!) A választójogi törvény aránytalansága miatt lett ebből az 1/3 szavazóból 2/3-os többség az Országgyűlésben. Ezt ne felejtsük el!

Ha itt forradalom lett volna, akkor másnap betiltották volna a nemzetközi szocialista – internáci – pártot, ahogy történt ez a nemzeti szocialista  - náci - pártokkal a II: Világháború után. Akkor a fülkeforradalom által legyőzöttek Kúrcsánnyal az élen az Országgyűlésben nem oszthatnák az észt, a valódi áldozatot vállaló valódi forradalmár, Budaházy György és társai pedig azonnal szabadultak volna a börtönből.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a fideszesek nem szavazták volna le már bizottsági szinten a Jobbik javaslatait: hogy büntetés terhe mellett legyen kötelező az Országgyűlési Bizottság előtti megjelenés, (Kúrcsány és Szilvási nem mentek el Sukoró ügyében), hogy a bűnös rendszer haszonélvező volt vezetői ne tölthessenek be közéleti szerepet, hogy kiemelt nyugdíjukat csökkentsük le az átlagos szintre.

De így javaslataink a plenáris ülés elé sem kerülhettek.

4.Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

Ha itt forradalom lett volna, akkor Budaházy György és társai azonnal szabadultak volna, a Biszku Béla félék pedig rövid úton börtönbe kerültek volna. De nem így történt. Biszku havi 640 ezer forintos nyugdíjat élvez mind a mai napig! És a Sukorói és a többi ingatlanpanama bűnöseit, a Mal Zrt vezetőit se engedték volna ki rövid néhány óra után. Fontos itt megemlíteni a kettős mérce használatát a cigánybűnözéssel kapcsolatban minden téren. Amikor az áldozat cigány, azt kiemelten közlik, rögtön rasszizmust kiáltanak, de mikor a tettes az, akkor hallgatnak róla.

5. Nemzeti őrsereg.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a Magyar Gárda lenne ezen őrsereg megbecsült, tiszteletben tartott és jól fizetett gerince. De a fő fülkeforradalmár e téren is ott folytatta, ahol Kúrcsány és Draskovics abbahagyták. Még a sapkától, az árpádsávos sáltól, a mellénytől is irtóznak! Hát milyen forradalmárok ezek?? Semmilyenek.

6. Közös teherviselés.

Ha itt forradalom lett volna, akkor nem az amúgy is megalázóan alacsony minimálbért adóztatták volna meg, hanem a legmagasabbakat. De éppen fordítva történt: a havi 280 ezer forint alatt keresők kevesebbet, az e fölöttiek többet vihetnek haza. Ez így igazságos, fülke- forradalmárok?  Nem is gondoljátok, hogy ezt rajtatok kívül más is észreveszi? Az új megszorító csomagnak, az Orbánénak még csak a fuvallatát, a jóslatát érezzük, de vegyétek észre, hogy ebből a népből nem csak nem szabad, hanem egyszerűen nem lehet többet kisajtolni. Ha mégis megpróbáljátok, annak rövid úton nagyon rossz vége lesz!

7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a csicskáztatást, a modern kori rabszolgaságot vérrel és vassal irtanák. De nem, hivatalosan még beszélni sem lehet erről a bűnözői körről. A rendőrök a gárdistákat üldözik, nem a bűnözőket.

8. Esküdtszék. Képviselet egyenlőség alapján.

Erről már szóltam előbb.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a forradalom által legyőzött bűnösök ülnének a börtönökben, nem Buda- házy György és társai.

9. Nemzeti Bank.

Ha itt forradalom lett volna, akkor azonnal megszüntették volna azt a képtelen helyzetet, ami pénzügyi kiszol- gáltatottságunk egyik fő oka, hogy a Magyar Nemzeti Bank se nem magyar, se nem nemzeti, mert csak és kizárólag az Európai Központi Banknak felel, független a magyar kormánytól, Országgyűléstől és végső soron független a magyar néptől. Hihetetlen, de így igaz: nincs saját pénzkibocsátási jogunk Magyarországon: országun- kat nyíltan és bevallottan az úgynevezett külföldi befektetők kívülről finanszírozzák: magyarul annyi pénzünk van csak, amennyi állampapírt ezek a befektetők megvásárolnak. Tőlük függünk, nekik és a hitel- minősítőiknek vagyunk kiszolgáltatva. De kérem, mindenki gondolja végig: a befektető azért vesz 100 euróért magyar állampapírt, hogy egy év múlva 110-et vihessen el tőlünk. Az ő biztos hasznát, a 10 eurót mi izzadjuk ki magunkból, így egy év múlva nem hogy gazdagabbak, hanem szegényebbek vagyunk. És ez így megy évtizedek óta. Az adósságunk egyre csak nő, közben a nemzeti vagyon 90%-át már föláldozták az adósságszolgálat oltárán. Ekkora adósság minden józan belátással bíró ember számára egyértelműen világos, hogy NEM VISSZAFIZETHETŐ. Ezért Vona Gábor az Országgyűlésben javasolta, hogy a kormány tárgyaljon a fő hitelezőkkel: sok ország korábbi példáját követve, kérjük az adósság egy részének elengedését, fizetési könnyítést, haladékot a maradékra, hogy gazdaságunk talpra állhasson. Megjegyzem, ez lenne a hitelezők érdeke is, mert, ha csődbe jutunk, akkor egy fillért se kapnak a jövőben. Mi volt erre a fő fülkeforradalmár válasza? Az, hogy ez egy őrült kezdeményezés. Magyarul, és Bogár Lászlót idézve újra: a mostani kormány is a globális pénzuralmi elit oldalára állt a magyar nép ellenében. Ők is azt mondják, mint annak idején Antall: az államadósságot pedig fizetjük, ha beledöglünk is. Nos, jelentem, már nincs sok hátra.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.

Ha itt forradalom lett volna, akkor nem lennének magyar katonák olyan távoli harctereken, mint Afganisztán vagy Irak, olyan háborúkban ISMÉT A ROSSZ OLDALON, melyekhez semmi közünk. Akkor a honvédelmi miniszter első útja nem Afganisztánba, a második nem Izraelbe vezetett volna, mely utakat azóta már meg is ismételt. Akkor lenne újra Magyar Honvédség, ami most nincs. Teljesen védtelenek, kiszolgáltatottak vagyunk, ugyan- úgy, mint Trianon előtt.

Ha most megbolydulna körülöttünk a világ, - és a történelemből jól tudjuk, hogy a világ időről időre igenis megbolydul - az Magyarország végét jelenthetné.

11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

Ha itt forradalom lett volna, akkor Budaházy György, a valódi forradalmár, aki 2002-ben az elcsalt választás után a szavazatok újraszámolását követelte, - igen, a Fidesz érdekében is! – azonnal szabadult volna fogságából. De ma Magyarországon csak a gazembereket engedik ki néhány órás előzetes fogvatartás után. Mindannyian tudjuk a példákat.

12. Unió. Ami 1848-ban Erdélyországgal való uniót, egyesülést jelentett.

Ha itt forradalom lett volna, akkor kilépnénk abból az Európai Unióból, mely a Szovjetunióhoz hasonlóan csak a központosító pénzügyi háttérhatalom könnyebb uralmát jelenti a népek fölött. Több kárunk van belőle, mint hasznunk, legfőképpen az, hogy pénzügyi függőségünk mellé külpolitikai, hadügyi, gazdasági és minden más függést is a nyakunkba vettünk, maradék önállóságunkat is a sutba dobva. Soha ne felejtsük el, hogy a magyar Országgyűlés annak idején egy emberként, OLVASAT- LANUL, első stréber diákként írta alá a Lisszaboni Alapszerződést. A fideszesek is. Arról az unióról van szó, amely a cukorgyárak bezárását, a szőlőtőkék kivágását, a termőföldek ugaroltatását támogatja. A tudatos rom- bolást, leépítést. Megáll a józan ész! Már látjuk ennek az eredményét: kiszolgáltatottak lettünk a cukorellátásban, egyre kevesebb az állati takarmány, a haszonállat. Ha bekövetkezik az összeomlás, a világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező országában, itt a Kárpát-medencében éhen fogunk halni, mert nem fogjuk tudni eltartani magunkat. Ennyit az Európai Unióról.

Hogy hívjuk azt, aki úgy állít valamit, hogy közben tudja, hogy az nem igaz? Idézet egy klasszikustól: „Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz!”

Akkor a fülkeforradalom szókaratésa miben különbözik az előzőtől?

Attól az előzőtől, Gyurcsány Ferenctől, akivel 1988-ban, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának megalakulásakor egy asztalnál ült Orbán Viktor, Kövér László, Stumpf István. Ugye hihetetlen, pedig itt a kép, a számítógépen pedig az akkori híradó tudósítása. Nem csalás, nem ámítás!

Mind a Fidesz, mind az MSZP mostani vezetői a Kommunisták Ifjúsági Szervezetének vezetői voltak annak idején. Erről is itt a tabló. Egy gyökerűek, akár tetszik, akár nem. Ez tény.

Az alkotmányozás kapcsán a kérdőívvel együtt kiküldött levél egyik oldalán egy fideszes, a másik oldalán pedig egy mszp-s képe néz ránk: itt a nagykoalíció tisztelt honfitársaim, mégpedig a legfontosabb ügyben, az alkotmányozásban!

Ha a fülkeforradalmár, az úgynevezett nemzeti együttműködés kormánya sürgősen nem változtat a politikáján, ha a globális pénzuralmi elit oldaláról nem áll át a magyar nemzet oldalára, akkor egy új rendszer első kormánya helyett a régi rendszer utolsó kormányaként írja be nevét a történelembe.

1848-ban forradalmi hullám vonult végig Európán. Ehhez csatlakoztak márciusi ifjaink. Európában most még nincsenek forradalmak, bár az elégedetlenség a kizsákmányolás szorításában egyre nő. Görögországra utalok, de folytatódhat bármelyik országban.

Észak-Afrika arab országairól se tudtuk, mi izzik a hamu alatt. Aztán egy nap egy fiatalember kilátástalanságában, végső elkeseredésében égő áldozatot mutatott be. És ez volt a szikra, mely lángra lobbantotta a feszültséget Tunéziában, majd Egyiptomban, aztán Líbiában. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, de érezzük, hogy nincs már messze az idő, mikor koppanunk a fenéken. Mikor nincs tovább lefelé. Se fizikailag, se pénzügyileg, se lelkileg. Készülnünk kell. Össze kell fognunk minden jóakaratú honfitársunkkal. (Ne feledjük, hogy túlélő hangyák nincsenek, csak túlélő hangyabolyok vannak!) Kristá- lyosodási pont kell legyünk. Egy biztos pont, ahova a már mindenben és mindenkiben csalódott honfitársaink csatlakozhatnak akkor, amikor a valódi forradalom elkezdődik.

Mi lesz annak a célja? És mit tehetünk addig?

Mi az én Nemzeti Minimumom?

Az, hogy az több kell, hogy legyen kormány- és rendszerváltásnál is:

ÚJ HONFOGLALÁS

kell, hogy legyen, melynek alapvető elemei:

1. saját, a Magyar Szent Korona tanon alapuló alkotmány,

2. saját magyar pénz,

3. saját magyar tájékoztatás.

Az első az eszme, a második a lét, a harmadik a tudat szintje. Ez az alap.

1. Ősi, történeti, a Magyar Szent Korona tanon alapuló alkotmányunk jogfolytonosságának visszaállítása. Ennek része a magyar föld, a víz, az ásványkincsek, az energiahordozók elidegeníthetetlensége, az országunkat elárulók, tönkretevők vasszigorral- és következetességgel történő elszámoltatása, megbüntetése. Magyar állam- polgárság megadása minden magyarnak, bárhol is éljen a világban, mert egy a nemzet! Az elcsatolt területeken élő magyarság számára az anyaország védhatalmi szerepének kialakítása. Az úgynevezett nyugati magyarságot külön is meg kell szólítani, jöjjenek haza, vagy külföldről segítsék új honfoglalásunkat! Közvetlenül választott államfő vagy kormányzó. Választó csak érettségivel vagy szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező polgár lehessen! (mert tíz írástudatlan szavazata nem lehet több, mint kilenc egyetemi tanáré)

Közéleti szerepet csak az vállalhasson, aki nyilat- kozatban kijelenti, hogy Magyarországot saját szeretett hazájának, a magyar nemzetet pedig saját szeretett nemzetének tartja. Ez független a származástól, a vallástól, a születési helytől, a bőrszíntől és minden mástól. Ez a szív és a tudat világa, ahol nem lehet semmi hamisság!

Idegen állam zászlójával a hajtókáján ne feszíthessen senki a magyar Országgyűlésben!

2. A kamattal terhelt, idegen befektetői, maximális profitra törekvő, spekulatív, azaz kizsákmányoló magánpénz rendszere helyett a kamatmentes saját nemzeti közpénzrendszer a megoldás.

A valóban magyar, a magyar Országgyűlésnek (semmi- képpen sem a globális háttérhatalom IMF-ének vagy Világbankjának) alárendelt Nemzeti Bank, alatta 100%-ban magyar kereskedelmi bankok vagy takarék- szövetkezetek. Helyi és regionális pénz bevezetése, ahol csak lehet, mint a Sopron környéki Kékfrank.

Ami fizikailag lehetséges, az pénzügyileg is az kell, hogy legyen!

3. Értékőrző, értékeket, - kiemelten magyar kulturális- és időtálló általános emberi értékeket közvetítő szabad magyar tájékoztatás. (írott és elektronikus sajtó, TV, rádió. Ehhez szinte teljesen új szerkesztői-újságírói állomány szükséges!)

A többi összefoglalható a nemzeti önrendelkezés fogalmában: saját nemzeti bel- és külpolitika, saját nemzeti hadsereg a külső, csendőrség a belső biztonság védelmére. Mivel végveszélyben lévő elfekvő ország, "roncs- és páriatársadalom" vagyunk, kiemelkedően fontos a család- és gyermekbarát nemzeti egészségügy és ugyanilyen nemzeti oktatáspolitika és munkaügyi politika. A népességfogyás megállítása a legsürgősebb feladat!  A kutatás és fejlesztés sokkal komolyabb támogatása. A szociális segélyezés rendszerének átala- kítása, a közmunka szerepének fokozása, a cigánykérdés határozott, következetes, hosszú távra szóló rendezése. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a Hangya Szövet- kezetek mintájára szervezett kistérségi szövetkezetek a kitörés lehetőségét adhatják. Az élő és az épí- tett környezetünk védelme is alapvető, a Kárpát-medencét egy összetartozó egységnek tekintve. A megújuló energiahordozók használatának kiemelt támogatása az általános takarékossági intézkedések mellett.

Új honfoglalás szükségességéről beszéltem. De lehet-e hont foglalni egy elfekvő osztály ágyhoz kötött betegeivel, egy elfekvő ország atomizálódott roncs- és páriatársadalmával? Nem lehet. Ehhez előbb föl kell támadni. Mindenki magán kell, hogy kezdje, ehhez épp jó időben vagyunk tavasszal, Húsvét előtt. Képzeljünk el egy ágyban fekvő halott-sápadt beteget: csapolják a vérét, közben drága pénzen, magas kamatra fölvett kölcsönön vett vért csöpögtetnek bele, hogy a jövőjét is felélje, soha ne lehessen visszafizetni. Ez a beteg a mai magyar nemzet. De közben szellemét, lelkét is folyamatosan, a nagy többség számára észrevétlenül mérgezik az agymosó gépezet lakásainkba, munkahelyeinkre, autó- inkba telepített egységei: a rádiók és a tv-k, nehogy ráeszméljen valódi helyzetére és valódi kivéreztetőit fölismerje. A vért csapoló vezetékek csapjainak elzárásához mi jobbikosok egyelőre kevesen vagyunk, de van mégis, ami hatalmunkban áll: a szellemi, lelki mérgezést, a folyamatos tudatmódosító rádiókat, tv-ket, szennylapokat igenis ki tudjuk kapcsolni az életünkből. Hát akkor kapcsoljuk ki őket! Kezdjük már ma! Számítógépes hasonlattal élve védjük elménket, szívün- ket a vírusok, férgek, kémprogramok hatásától!

Csak az értékeset, a szépet, az emberit, főleg a magyart, a miénket engedjük be a szemünkön, fülünkön keresztül a tudatunkba, szívünkbe!

Igenis rekesszük ki a hamisat, a mocskosat, az értéktelent! Olvassuk, hallgassuk Wass Albert, Márai Sándor, Bogár László vagy régi nagy íróink írásait! A Barikád hetilap, a Kárpátia havilap cikkeit, a barikád.hu, a kuruc.info, a hunhír.info híreit! Nézzük a Nemzeti tv híradóját az interneten! S ha ennek következtében elég sokan leszünk, akik világosan látjuk, hogy ebből a gyalázatos helyzetből csak két út vezet: - az egyik, ha minden így folytatódik tovább, a lassú haldoklás, majd kínhalál, a másik pedig a mielőbbi öntudatra ébredés és valódi radikális változás, amit forradalomnak is hívhatunk - akkor a vércsapokat is el tudjuk majd zárni egyszer- s mindenkorra.

Ehhez kérem, hogy adjon az Isten! Szebb jövőt!

Dr. Nagy Gergely, 
a győri Jobbik alelnöke

A kommunizmus és a szocializmus áldozataira, ponto- sabban nem az ideológia, mert az önmagában nem tud embert ölni, hanem a kommunisták és a szocialisták nép- és emberiségellenes bűneire emlékezünk ma. Fontos, hogy a bűnösök közül sokan itt élnek most is közöttünk nem csak háborítatlanul, hanem kiemelt, több százezres nyugdíjat élvezve évtizedek óta, míg az áldozatok leszármazottai most is elszenvedik az egyre nehezebbé váló magyar élet megpróbáltatásait. Ez ordító igazság- talanság!

Mi a kommunizmus, szocializmus? Kérdeztük néhány évtizeddel ezelőtt: az eszme győzelme - a józan ész fölött! – jött rá a válasz. Ennyi év távlatából most hozzátehetjük: a fortyogó magyargyűlölet, a szélsőséges kirekesztés, a vérszomjas ragadozókat megszégyenítő emberi kegyet- lenség győzelme a jámbor, balga magyarság fölött.

Soha ne feledjük, hogy mindannyian áldozatok vagyunk hetedíziglen is! Mindannyian áldozatok, akik az elmúlt 100 évben itt a Kárpát-medencében éltünk.

Dédszüleink, nagyszüleink, szüleink, mi magunk, és a mostani helyzet alapján kijelenthetjük, hogy még a most megszülető csecsemők unokái is áldozatok lesznek, ha minden így megy tovább, ha nem történik gyökeres jó irányú változás a magyarság életében. A fülkeforradalom vajon ilyen? Legalább elindult a változás? Ezt tapasztaljuk?

Kezdődött a múlt század elején Károlyi Mihály árulását követően a dicsőségesnek egyáltalán nem, inkább terroristának nevezhető Lenin-fiúk: Kun Béla, Szamuely Tibor, Sallai, Fürst verő- és akasztólegényei országos rémuralmával. Fontos megjegyezni, hogy ezek a magyarosnak hangzó nevek mind fölvett nevek voltak. Volt, aki több álnéven is szerepelt. Járták az országot, és gyilkolták a nekik nem tetsző magyar polgárokat, parasztokat. Ők voltak a félelemkeltő gárda, nem a fegyvertelen, tisztességes Magyar Gárda, melyet a fülkeforradalmárok ugyanolyan elszánt dühvel üldöznek, mint szocionista elődeik! A mai kort jellemzi és minősíti, hogy az áruló Károlyi szobra ma is ott áll az Országház mellett, és a terrorista Lenin-fiúk nevét még nagyon sok településen utcanév, Győrött városrész őrzi. (Ez olyan, mintha ma Osama Bin Laden utca vagy lakótelep lenne.)

Vajon ezek a verőlegények szerették ezt az országot, ahol megszülettek és fölnőttek? Szerethették azt a magyar népet, melyet lelkiismeretlenül kínoztak és gyilkoltak?? Ezeket a kérdéseket még többször is fölteszem. Gondolkodjunk el rajtuk, és vonjuk le a tanulságot!

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr aztán rendet tett a szétzilált országban. Minden kétséget kizáróan ő volt az az államférfi, aki a legtöbbet tette Magyarországért az elmúlt 100 évben. Neki még sincs szobra a Parlament mellett. Se utcákat, se tereket, se városrészeket nem neveztek még el róla. Vajon miért? Mi az oka annak, hogy Magyarországon még mindig csak  magyargyűlölő terroristákról lehet köztereket elnevezni?

Erre a kérdésre csak egy logikus válasz létezik:
azért, mert a mai szocialisták, a mai vörösök egyenesági leszármazottai, ideológiai, gyakorlati és gazdasági örökösei azoknak a vörösöknek!! A fülkeforradalmárok pedig úgy látszik, nem szakítanak se forradalmian se máshogyan a vörös múlttal, pedig a felhatalmazásuk megvan hozzá.

A nemzeti együttműködés rendszergazdái inkább együttműködnek a vörösökkel, mint a valódi nemze- tiekkel. A fő forradalmár az Országgyűlés nyitó ülésén kezet csókolt a sipákoló kommunista cenzornőnek. A szemkilövető Kúrcsány a Parlamentben osztja az észt, Budaházy György, a valódi forradalmár pedig még mindig szigorú házi őrizetben van. Hagyó Miklóst is kiengedték, a moszkvai nagykövetség épületét ár alatt elkótyavetyélők és a Mal Zrt vezetőivel együtt. Kádár napilapjai: a Népszabadság, Népszava ma is megje- lennek, az ő emberei döntenek a rádiókban, TV-kben, a kulturális életben mind a mai napig.

Magyar holokauszt? Igen!! Ki kell mondani, hogy nem lehet kizárólag egy néppel kapcsolatban használni ezt a kifejezést! És persze nem csak gyilkolás miatt fogyott a magyar, hanem aki tudott, elmenekült az országból. 1956-ban több mint 250 ezer többnyire fiatal magyar ember ment el, és azóta is, most is(!) folyamatosan hagyják el Magyarországot azok, akik nem kaptak mást, csak szegénységet és kilátástalanságot a mai szocialistáktól és egypetéjű ikreiktől, az álszabad madaraktól, akik LMP név alatt most is ott rontják a levegőt a magyar Országgyűlésben. Az elmúlt majdnem 2 év ebben sem hozott valódi változást. 1956 óta pedig 7 millió magyar életet már az anyaméhben meggyilkoltak! És a Fidesz most sem kívánja szigorítani az abortusztörvényt.

Mi ez, ha nem népirtás, magyar holokauszt?

Rákosi, Gerő, Rajk, Révai, Péter Gábor, Kádár, Apró, Dögei, Biszku, Komócsin, Marosán, Korom Mihály.

Ismerősek ezek a nevek, melyek többsége szintén nem születési, hanem fölvett név.

Vajon ezek az elvtársak szerették ezt az országot, ahol megszülettek és fölnőttek? Szerethették azt a magyar népet, melyet lelkiismeretlenül kínoztak és gyilkoltak??  Ugye egyértelmű a válasz?

Lépjünk újra egyet a történelemben. 1980-as évek. Puha diktatúra, legvidámabb barakk, halmozódó külföldi adósság a hatalom fönntartása érdekében a mi és utódaink kontójára. Az évtized második felében a beavatott elvtársak már tudták, hogy mi készül a világpolitika átlagemberektől hermetikusan elzárt titkos vegykonyhájában.

Náluk volt a kellő információ, a korábban a magyar parasztoktól, munkásoktól, polgároktól elzabrált (államosított) vagyon felett ők rendelkeztek, ők hozták a törvényeket, és csak nekik lehetett kapcsolatuk a külföldi hitelezőkkel, valamint ők ültek a hazai bankok meghatározó állásaiba.

És mi történt?

Az, amit már mindannyian saját tapasztalatból tudunk:

„Spontán privatizáció” történt. Az ország vagyonát saját és idegen megbízóik zsebébe privatizálták csak úgy spontán, véletlenül, félvállról.

Ez történt. És ez történik mind a mai napig folyamatosan!

Még az eljárás receptje sem változott: először a kiszemelt vagyontárgy fokozatos, következetes, tudatos leépítése, lerobbantása, majd bagóért történő fölvásárlása. Mindannyiunk szeme előtt történt és történik mindez: Magyarország, a magyarság teljes kifosztása. Ebben a sorban a legutolsó a Malév esete. A nemzeti vagyont eltüntették, a magyarságot teljesen kirabolták, az államadósságot az egekig halmozták. Így lettek a KISZ- és párttitkárokból milliárdos politikusok. A fontos bizonyítékokat pedig hosszú évtizedekre titkosították és titkosítják most is.

Most a végjáték, a végkiárusítás legvégén vagyunk: ma a Malév, holnap a BKV, holnapután a MÁV, azután pedig Magyarország felszámolása. Nagyon kemény kifejezés, jól tudom. De sajnos ez a szörnyű valóság akkor is, ha jó lenne azt hinni, hogy nem igaz. Már csak valamennyi termőföld, a termál- és ivóvízkészlet egy része és a lakóingatlanok vannak magyar tulajdonban.

De ezek közül is nagyon sokat egyre nehezebben törleszthető devizahitel terhel. A gazdasági válság, a visszafizethetetlen, bedőlt devizahitelek tömkelege a végső döfés lehet a magyarság számára. Nem évtizedek vagy évek múlva, hanem most idén, 2012 következő hónapjaiban.

Emlékeztek, mit mondott Simon Peresz, Izrael államelnöke 2007 őszén? - „Fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.”

Vigyázó szemeteket Palesztínára vessétek magyar testvéreim!

Ott is hasonlóképpen történt 70 évvel ezelőtt. Az új célpont most Európa, s benne hazánk. A folyamatot robbanásszerűen fölgyorsíthatja, ha Izrael kirobbantja a háborút Irán ellen, mely saját maga számára is végzetessé válhat. Vajon vagyunk olyan erősek, hogy ellenálljunk több százezer országfelvásárló új honfoglalónak, akik In-Kal vagy neadjIsten Moszad védelemmel jönnek új lakóparkjaikat itt Győrött is elfoglalni? Vajon sejti egyáltalán a magyar nép nagy többsége, hogy mi történik vele? Azt hiszem, hogy nem.

Amikor a Jobbik frakció meghívta Orbán Viktor kormányfőt, és föltették neki a kérdést, mit tervez, hogy megakadályozza mindezt, ő azt felelte: semmit, örömmel várja az izraeli tőke és a zsidó üzletemberek hazánkba áramlását. Hozzátette, amennyire lehet, támogatja a külföldi befektetőket, csak hozzák a pénzüket.  Magyarul: eladó az ország!

Igen, az interneten kapott titkos magyar-izraeli meg- állapodást 2004. április 14-én Orbán Viktor is aláírta. Ennek első pontjára így emlékezett egy szemtanú:

Magyarország befogadó célország.
Ennek a pontnak a lényege, hogy abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. A teljes szöveg itt olvasható.

És végül azok a szocialistának és szabad demokratának hazudott elvtárs-urak, akik mindezt eddig levezényelték, kiszolgáltak bármilyen idegen hatalmat ellenünk, azok vajon magukénak érzik, szeretik ezt az országot és jobb sorsra érdemes népét? Azok, akik k… országnak, nyüves országnak káromoltak bennünket, akik genetikailag alattvalónak minősítenek, azok szeretnek, vagy gyűlölnek minket? Akik azt mondják, hogy „a békákat se kérdezik meg a mocsár lecsapolása előtt!”, azok a mocsárlakó békákkal, azaz velünk, magyarokkal vállalnak sors- közösséget, vagy ők csak a mocsár lecsapolásában segédkeznek idegen megbízóik számára és parancsára?!

A választ rátok bízom kedves honfitársaim.

Miként annak az eldöntését is, hogy változott-e, javult-e vagy legalább reménytelibbé vált-e a magyar élet a tavalyelőtti választás óta?

Végveszélyben vagyunk. Ha tétlenek maradunk, ha tovább tűrjük a megszorítást, a szorongatást, a kizsák- mányolást, a kiszipolyozást, akkor elpusztítanak, kizsigerelnek bennünket, befejezik a fölvásárlást, és akkor vajon kitől bérelünk majd magunknak... sírhelyet?

Ha meg akarjuk menteni Magyarországot, akkor késlekedés nélkül cselekednünk kell! Kossuth Lajos nem üzen még egyszer!

Mindnyájunknak most kell a magyar nemzeti ellenállás szervezeteihez: a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz és más nemzeti radikális szervezethez csatlakoznunk! Elérhetőséget szívesen adunk a megemlékezés után.

Ma jókor van, holnap késő lesz talán.

Ehhez kérem, hogy adjon az Isten! Szebb jövőt!

Dr. Nagy Gergely
A Jobbik Győri Szervezetének alelnöke

.
Az Atilla Király Népfőiskola.

Győr Vármegyei
tagozata meghívja
Önt és családját:

.
Orosz Mihály
Zoltán

.- Érpatak polgármestere előadására.

 

Téma: az "Érpataki modell" - Élhető és virágzó települések Magyarországon - önellátás és biztonság.

Időpont: ..2012. február 25. szombat, 10 óra.

Helyszín: Bartók Béla Megyei Művelődési Központ. (Győr, Czuczor Gergely u. 7.)

Az előadás ingyenes. Várhatóan 13 órakor fejeződik be.
A rendezvényre mindenkit szeretettel várunk!
Kérem, az eseményről tájékoztasson másokat is!

Szebb jövőt! Isten óvja Magyarországot!

Kolonics  Zoltán - megyei oktatási referens

Nagy méret

 

Nagy méret

A győri Turul nemzeti bolt az Árpád út 75. szám alatt található meg. Az üzlet nagyon kellemes, családias hangulatot áraszt. Emellett a kis helyiséget sikerült igazi szentéllyé alakítani, hiszen belépve olyan választék fogad, amely azonnal megdobogtatja minden hazafi szívét. A bolt vezetője Horváth Anita, aki a győri Jobbik lelkes szimpatizánsa. Anita személye egyben az őszin- teség védjegye is, hiszen ő minden nemzeti megemlé- kezés aktív résztvevője, nemzeti koncertek és kulturális programok szervezője.

Az üzletben rengeteg első osztályú magyar terméket találhatunk. Vásárlásunkkal olyan kárpát-medencei családi vállalkozásokat támogathatunk, amelyek 100%-ban magyar tulajdonban vannak, és magyar embereket foglalkoztatnak.

Vásárolj a Turulban, mert ez a kis bolt ritka kincstár minden Magunkfajta számára, a lélekfosztó, kufár üzleti világban!

Néhány termék a kínálatból:

Pólók, ingek, blúzok, pulóverek, karkötők, matricák, merített papírok, kulcstartók, kitűzők, zászlók, könyvek, CD-k, ajándék tárgyak, Magyarok Söre, stb. 

http://gyorturul.nethu.net/

Győr, Árpád út 75.
Telefon: 70/610-9383

Nagy méret

Hányszor, de hányszor hallottuk országunk korábbi és mostani vezetőitől és a médiumok megmondó embereitől: ezt így nem lehet megvalósítani, mert mit szólnak majd a „külföldi befektetők” és mi lesz a „nemzetközi pénzpiacok” válasza, ha egy számunkra – magyar állampolgárok számára - kedvező megoldás mellett döntünk.

Érzékelhetően fontosabbnak mutatkozik számukra a külföldiek véleménye, mint a hazai választópolgároké, és gyanúsan gyakran hivatkoznak rájuk. Ez indította meg ezt a gondolatmenetet néhány héttel ezelőtt, és ennek az eredményét osztom meg most azokkal, akik elolvassák.

Kik ezek a „külföldi befektetők”? A „nemzetközi pénzpiacok” még megfoghatatlanabb fogalma mögött kik rejtőznek?

Erre próbálok válaszolni írásom első részében.

A másodikban elmondom, hogy létezik egy másik, szerintem sokkal fontosabb befektetői csoport is: belföldi befektetőknek hívom őket.

Végül arra próbálok választ adni, hogy országunk korábbi és mostani vezetői vajon melyik csoport érdekeit képviselik nem csak a szavak szintjén, hanem valójában.

Kik ezek az unos-untalan hivatkozott külföldi befektetők? Mit tudunk róluk?

Első megközelítésben szinte semmit.

Látott már a kedves olvasó egyet is közülük? Meg tud nevezni közülük valakit levelezési címmel, tele- fonszámmal? Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt hiszem, hogy a válasz mindkét kérdésre az, hogy: nem - a válaszadók elsöprő többségénél.

Ha valaki mégis tudná valamelyik nevét és címét, akkor kérem, szóljon, mert akkor írhatnánk neki egy ilyen levelet: Kedves XY Külföldi Befektető! Nagyon szépen kérjük, ne szipolyozza szegény országunkat tovább, mert belegebedünk. Ez Önnek sem lenne jó, mert akkor ki termeli ki az Ön kockázatmentesen biztos és magas nyereségét évről évre az itteni befektetése után? Kérjük engedje enni is, gyarapodni is azt a birkát, melyet nyírni akar!

Tisztelettel, egy magyarországi bennszülött belföldi befektető.

Ettől biztosan könnyekig meghatódna a nagy hatalmú pénzember, és könnyítene a megszorító, sőt fojtogató feltételeken.

Hiányos ismereteink tudatában mégis próbáljuk meg összeszedni mindazt, amit tudunk vagy kikövet- keztethetünk a külföldi befektetőkről!

Tudjuk, hogy külföldiek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországhoz valószínűleg nem kötődnek se testben, se lélekben, se szellemileg.

Idegenek. Idegen érdekek vezérlik őket befektetési döntéseikben. Nagy valószínűséggel ezért nem érdekli őket, hogy befektetésük nyereségének kitermelése közben mi lesz a bennszülöttekkel (velünk), azok jelenével, életminőségével, jövőjével vagy az emberi környezettel itt Magyarországon.

Tudjuk, hogy befektetők. Üzletemberek. Akiknek az a fő célja, hogy befektetett pénzük minél biztosabban, minél rövidebb idő alatt minél nagyobb nyereséget fialjon. Az államkötvény az egyik legbiztosabb befektetés, hiszen az állam garantálja a befektetett tőke és biztos 6-8-10%-os hozamának kifizetését. Ha a befektető vesz 100 euró értékben magyar állampapírt, akkor egy év múlva 106-110 eurót vihet el tőlünk. A 6-10 euró nyereséget mi izzadjuk ki magunkból. Ha az állam nagyon okosan használta az adott év alatt a 100 eurót, akkor elvileg az is lehetséges, hogy a 106-110 euró kifizetése után még marad is néhány eurónyi haszon az országban. De az elmúlt évtizedek gyakorlata nem ezt mutatja. Drábik János a Magyar Nemzeti Bank adataira támaszkodva állítja, hogy 1990-ig bejött az országba 1 milliárd dollár működő tőke. 1990-ig törlesztésre kifizettünk 11 milliárdot, úgy, hogy 1990-ben már „csak” 20 milliárddal tartoztunk. Most pedig már jóval 100 milliárd dollár fölött. Közben pedig a magyar nemzeti vagyon 90%-át föláldoztuk (persze nem mi, hanem a vezetőink!) az adósságszolgálat oltárán. Már alig van értékteremtő termelési eszköz magyar tulajdonban, ezért ha akarnánk, ha belegebednénk se tudnánk kitermelni az egyre csak növekedő adósságot. Kicsiben ugyanez történt az úgynevezett devizahitelekkel is: fölvett a család mondjuk 10 millió forintot, törlesztett rendesen évekig úgy, hogy közben befizetett akár több millió forintot a hitelező bankba, és most már „csak” 14 millióval tartozik. Közben az az ingatlan, amelyre fölvette a hitelt, már ennél jóval kevesebbet ér.

Ezt hívják adósságcsapdának. Nagyban és kicsiben, országos és családi szinten.

/Nagy méret/

Mit tudhatunk még a külföldi befektetőkről? Azt, hogy töménytelen sok pénzük van. Olyan sok, amit mi szegény belföldi befektetők még elképzelni sem tudunk. Ez a pénz vagyonuknak csak az a része, amivel játszanak, amit forgatnak, amit rossz lapjárás esetén akár el is veszthetnek, mert ez az ő és családjuk, cégeik lét- biztonságát távolról sem veszélyezteti. Olyan, mint nekünk az a néhány száz forint, amit lottóra hetente elköltünk.

A kapitalizmusban, - nevéből következően is a tőke mindenhatóságának korában - az uralkodik, akinek sok van belőle. Akik megszerezték a pénzkibocsátás jogát néhány száz évvel ezelőtt. A nemzetközi bankárok. A világ pénzügyi háttérhatalma. (Még akkor is, ha puszta létüket is tagadják bértollnokaik.) Ők a valódi döntéshozók, valódi uralkodók, és nem azok a közszereplők, akiket a demokráciának hazudott színjátékban mozgatnak. De míg a királyokat, hadvezéreket ismerhette a nép, korunk valódi uralkodóiról halvány fogalmunk sincs. Arctalan, megismerhetetlen, mindvégig a háttérben maradó félelmetes hatalmasságok ők. Csak az ilyen gondo- latmenetekben esik szó róluk, mint ez, melyet aztán könnyedén tudnak szélsőséges, háborodott elme szüleményének bélyegezni. A valódi uralkodókról általában semmit, vagy csak megtévesztő, félrevezető kijelentéseket hallhatunk az általuk kitartott média szereplőitől. A világ leggazdagabb emberei sem azok, akiket bizonyos magazinok fölsorolnak (Bill Gates és társai), hanem azok a nemzetközi bankár családok, akik viszont nem szerepelnek egyetlen ilyen kimutatásban sem.

/Nagy méret/

Sokszor elhangzik a Magyar Rádióban, hogy a magyar államot ezek a külföldi befektetők külföldről finan- szírozzák úgy, hogy államkötvényeket vásárolnak.

Ez az én olvasatomban magyarul azt jelenti, hogy annyi pénzünk van itt Magyarországon, amennyi államkötvényt ezek a külföldi befektetők megvásárolnak. És azért olyan magas (7%) az alapkamat nálunk, (ami most sok országban 1% alatti!), hogy ezzel a kecsegtető biztos hozammal bírjuk őket a vásárlásra.

Akkor nem a Magyar Nemzeti Banknak van pénz- kibocsátó monopóliuma Magyarországon?

Ezek szerint nem. A Magyar Nemzeti Bank független (ahogy milliószor ismétlik a médiumokban) Magyar- ország kormányától, az Országgyűléstől, így közvetve a magyar nemzettől is. Egy valaminek tartozik csak számadással: az Európai Központi Banknak.

Félelmetes még leírni is, pedig így van.

Akkor mennyire lehetünk független állam, ha saját pénzkibocsátásunk fölött se rendelkezünk? Egyértelmű a válasz: ameddig ez így van, semennyire. Olyan hely- zetben vagyunk, mint az az élő szervezet, amely saját vörös vértestjei termelésének ellenőrzését átengedi egy vele szemben ellenséges szervezet vörös csontvelejének. Így a legfontosabb, legalapvetőbb kérdésben is kiengedi kezéből a döntést: lenni vagy nem lenni.

(Lásd csatolva: Mese a kapzsi vörös csontvelőről.)

/Nagy méret/

Most fontos ponthoz érkeztünk: mi lehet a külföldi befektetők valódi célja Magyarországon?

Ha valóban csak a folyamatos és teljesen biztos pénzfialtatás a cél, akkor számukra is fontos kellene legyen, hogy etessék is azt a birkát, melyet aztán nyírni akarnak, hiszen, ha elpusztul, akkor nem termel több gyapjút. Ha összeomlik, csődbe megy Magyarország gazdasága, - és mindannyian érzékeljük, hogy ez nincs túlságosan messze, - akkor nemhogy nyereséget nem termel többé, hanem a csillagászati méretű adósság is végérvényesen leíródik, megsemmisül. Egy szigorúan csak pénz alapon gondolkozó befektetőnek ez hatalmas kudarc, ezért ezt minden eszközzel próbálja elkerülni. (Lásd Görögország és Írország példáját)

Az elmúlt időszak történéseinek végiggondolása – az, hogy pattanásig feszítik a húrt Magyarországon a csőd közeli helyzet ellenére - arra a következtetésre vezet, hogy valószínűleg nem csak a pénz fialtatása az egyetlen valódi cél.

Mert kinek lehet az érdeke, hogy egy egész országnyi érték, esetünkben a hazai föld és víz, ingó- és ingatlan vagyon minél jobban elértéktelenedjen?

Annak biztosan nem, aki ott él ezekben az ingatlanokban egyre szegényebben és kiszolgáltatottabban.

Annak sem, aki hosszú távra tervezve biztos és jó befektetésnek tartja a magyar államkötvények vásárlását.

Hát akkor kinek? Logikusan gondolkozva csakis annak lehet az érdeke, aki meg akarja szerezni.

/Nagy méret/

2007 októberében megtudhattuk egy nem kevésbé jeles személyiségtől, mint Simon Peresz izraeli államelnöktől:

„Fölvásároljuk Manhattant,
Lengyelországot és Magyarországot.”

(Csatolom az erről szóló híradást.)

Ezt ismerve föloldható az ellentmondás: a felvásárló érdeke az, hogy a felvásárolni kívánt dolog minél jobban elértéktelenedve, ezért minél olcsóbban jusson az ő birtokába. Ezzel egybevág a devizahitelesek kilátástalan helyzete, az, hogy 130 ezer családot (400 ezer magyar embert!) fenyeget a kilakoltatás. Azt is olvashattuk, hogy 70 évvel ezelőtt Palesztinában is hitelekkel forgattak ki sok palesztin családot a vagyonából. Sokan külföldre menekültek megszállt hazájukból, sokan pedig azóta is menekülttáborokban tengetik életüket.

Emlékeztetem a kedves olvasót a sukorói és a balatonaligai ingatlanpanamára, a bekerített, őrzött lakóparkokra, a már fölvásárolt budapesti lakóingat- lanokra és a 2004. április 14-én aláírt magyar-izraeli megállapodásra, melynek első pontját ide másolom.

(A teljes szövegét pedig csatolom úgy, abban a formában, ahogy én is megkaptam annak idején.)

1,  Magyarország befogadó célország.
Ennek a pontnak a lényege, hogy abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint.

/Nagy méret/

Ide másolom egy idei cikk részeit:

„Palesztinában is a föld eladásával kezdődött - hasonló sors várhat ránk is.

Mint ismeretes, hétfőn döntött arról a magyar Országgyűlés, hogy eladható a föld külföldieknek. Csak Izraelben mintegy 140 ezer magyar állampolgársággal is rendelkező lakos van.

"A magyar ajkú zsidó lakosság közel ötszázezer főre tehető... Izraelben a kedvezményes honosítás által megnyílhat a lehetőség a magyar belpolitika alakításában történő részvételre." - ifj. Lomnici Zoltán
(Új Élet, A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének lapja, 2011. február 15., Ádár 1.11.5771. számában a 6. oldalon)

Ma sokan azt hiszik, hogy ez Magyarországon soha nem lesz lehetséges. .Nos, .a palesztin őslakosok is ezt hitték.80 évvel ezelőtt, amikor földet adtak el a zsidó "ingatlanfejlesztőknek", befektetőknek, kibucoknak. Lehet, hogy ma már másként cselekednének.” Eddig az idézet.

Nem hiszek a számmisztikában, de így is hátborzon- gatóak a számegyezések.

Messzire kanyarodtunk a külföldi befektetőkről szóló gondolatmenetünkben.

Ígérem, a most következő rész sokkal egyértelműbb lesz, mert itt nincs semmi titok.

A belföldi befektetőkről ugyanis mindent tudunk.

Ők azok, akiknek elődei ezeregyszáz, de az is lehet, hogy több ezer éve ide, Földünk kivételes adottságokkal rendelkező vidékébe, a Kárpát-medencébe fektették be mindenüket: verejtékes munkájukat, tudásukat, örömüket és bánatukat, sikereiket és kudarcaikat, ha a hon védelme azt követelte, akkor még saját magukat is, és gyermekeikkel a jövőjüket is.

Akik nem idegen befektetési területként, hanem saját szeretett hazájukként tisztelik ezt a földet.

Akik nem kizsákmányolható bennszülötteknek, hanem saját szeretett nemzettestvéreiknek tartják az itt élő embereket.

Akik nem arra gondolnak, hogyan szipolyozhatnak ki még többet és többet ebből a földből és jobb sorsra érdemes népéből, hanem mindig azt is nézik, mit adhatnak ők a hazának.

Akik szegényen is, küszködve is, sokszor kilátástalan helyzetben is kitartanak, mert azt mondják, hogy ez, és csak ez az ő hazájuk.

Akik minden porcikájukkal, minden idegszálukkal és gondolatukkal ide kötődnek ehhez a földhöz, ehhez az országhoz.

Akik közül nagyon sokan most még kilátástalanabb helyzetben vergődnek, mint az egyiptomi rabszolgák, akiknek munkájukért cserébe megvolt a betevő falat és a biztos fedél. De a mai rabszolga, ha elveszíti az állását, és nem tudja fizetni a lakáshitelét, akkor mehet megfagyni a híd alá egész családjával. Nagyobb létbizonytalanságban, emberhez méltatlanabb helyzetben van, mint a piramisokat építő rabszolgák!

Akik látástól vakulásig robotolnak, ha elég szerencsések, hogy még van munkájuk, s közben tönkremegy az egészségük, elhalnak emberi kapcsolataik, mert már semmire sincs idő és energia a munkán kívül.

Mindenki pattanásig feszült és fáradt, s csak egy kis porszem, egy semmiség elég ahhoz, hogy fölrobbanjon körülötte a levegő, s nekiessen a mellette lévőnek, holott az is ugyanolyan áldozat csupán, mint ő.

Akik atomizált dzsungel-társadalomban élnek: mindenki teljesen egyedül harcol mindenki ellen. Akik olyan anyagból vannak, hogy még ezt is kibírják. Akár évtizedekig is.

/Nagy méret/

De akik mindezek miatt évtizedek óta szüntelenül csak pusztulnak, öregszenek és fogyatkoznak testben, szellemben és lélekben is.

Akik már annyira szegények, hogy alig maradt valamijük: utolsó mentsvárukra: a lakásukra vagy a házukra, a kis földjükre a bankok és a mögöttük leselkedő hiénák próbálják rátenni a kezüket.

Akiknek értékteremtő vállalkozásba befektetni való pénze egyáltalán nincs, a bankok pedig nem adnak, vagy ha igen, csak kitermelhetetlen kamatra, a biztos tönkremenés kilátásával.

Akik közül az idősebbek még foggal-körömmel ragaszkodnak az ősi földhöz, de a fiatalabbak a szüntelenül mindenhonnan áradó agymosó, gondolat- és érzésátprogramozó média hatása alatt már könnyebben néznek könnyebb megélhetés után külföldön.

Akikről mindent tudunk, mert ezek a belföldi befektetők…

Igen, ezek mi magunk vagyunk.

És most újra fontos ponthoz érkeztünk: kérdezzük meg, mi a belföldi befektetők célja Magyarországon?

Nem kell találgatnunk a választ: ez a cél nem minél nagyobb, minél biztosabb profit minél rövidebb idő alatt.

Nem.

Nem is mások vagyonának, házának, földjének, vizének megszerzése ármánykodással, adóssággal vagy erőszakkal.

Nem.

/Nagy méret/

Magyarország belföldi befektetőinek célja, hogy hazájuk megmaradjon magyar országnak, a magyarok országának.

Ahol gyarapodik, épül, szépül az ország. Ahol az emberek bizalommal, nyugodtan tekintenek a jövőbe. Ahol a fiatalok nem külföldi munkavállalásról gondolkoznak, mert tudják, hogy számukra ez a legjobb hely, az ő országuk. Ahol otthon vannak.

Ahova távoli országokból sok év után is hazajönnek idősek és fiatalok, mert itt valami csoda, valódi magyar újjászületés történik. Ahol melegség önti el a szívüket, mert itt fontos az, ami a szívben lakozik. Ahol újra jó lesz magyarnak lenni.

És ahol bíznak az ország tisztességes és okos vezetőiben, mert tudják és érzik, hogy azok őértük vannak, csakis az ő érdekeiket képviselik.

Ezek után talán már nem is kell megkérdeznünk, hogy a két befektetői csoport közül melyik a fontosabb. Hiszen annyira egyértelmű.

Ezért kérem, hogy amikor legközelebb hallja a külföldi befektetőkre való hivatkozást, érzékeli vezetőink előttük való szolgalelkű hajbókolását, akkor gondoljon erre:

az igazán fontos befektetők mi magunk vagyunk!

Ezzel elérkeztünk írásom utolsó, harmadik részéhez.

Ahhoz, ami arról szól, hogy országunk korábbi és mostani vezetői vajon melyik befektetői csoport érdekeit képviselik nem csak a szavak szintjén, hanem valójában.

/Nagy méret/

Onnan kezdem, hogy a Kárpát-medence Földünknek nagyon kivételes egysége. Ahol abban a régmúlt időben is éltek és gyarapodtak eleink, amikor nem volt villamos áram, gázolajjal működő erőgép, műtrágya és fejlett genetika. Amikor abból éltek az emberek és közösségeik, amit maguk megtermeltek. És megéltek és gyarapodtak IMF (magyar i-vel ejtve!)-hitel, államháztartási hiány- számok, THM és egyéb pénzügyi csalafintaságok nélkül, mert ez a föld mindent megad, ami a szerény, de emberhez méltó élethez szükséges, ha kellő szorgalommal, kitartással, okosan, igazságosan és kellő alázattal bánik vele gazdája és gazdaközössége. Földből lettünk, földből élünk, földdé leszünk.

Morvai Krisztinát idézve itt nem ahhoz kell tehetség, hogy ezt a földet valaki fölvirágoztassa, hanem ahhoz, hogy tönkretegye.

Tapasztaljuk, tudjuk, hogy most milyen pályán vagyunk. Emelkedő vagy leépülő, pusztuló nemzet vagyunk-e.

A szavak szintjén minden kormány a nemzet érdekében tevékenykedőnek mondja magát. (Bár nemrég volt olyan is, amelyik nyíltan külföldre szakadt testvéreink megtagadására buzdított. Ennek ellenére ma is ott oszthatja az észt a nemzet templomában. Ilyen mélyre süllyedtünk.)

A gyakorlat és a belföldi befektetők mindennapi tapasztalata azonban mást mutat.

Menjünk vissza gondolatban a régmúlt időkbe!

Vajon a tatárjárás alatt mi várt volna arra a magyar vezetőre, akiről kiderül, hogy titkon a tatárokkal szövetkezik ellenünk?

És a török időkben mi történt volna azzal a magyar vezetővel, akiről kiderül, hogy a török porta utasításait hajtja végre nemzeti színű szavak álcája mögött?

És Rákóczi szabadságharca alatt mi történt volna azzal a magyar vezetővel, akiről kiderül, hogy a labancok érdekében keveri a lapokat a háttérben?

És sorolhatnám a történelmi példákat, de tudom, hogy minden olvasó arra gondol, amire én, a példák célba értek.

És ma? – koppan keményen a meg nem kerülhető kérdés.

Hozhatnám a példákat, a bizonyítékokat a nemzeti retorikára és az ezzel ellenkező cselekvésre. Hosszú lenne a lista, de egyet nem mellőzhetek.

Egyöntetű Fidesz-KDNP „NEM”, mégpedig név szerinti szavazással(!) az Országgyűlésben arra a jobbikos javaslatra, hogy a magyar termőföld és vízkészlet csak természetes magyar személyek vagy önkormányzatok tulajdonában lehessen. Tudom, hogy sok olvasó, aki nem olvassa naponta a nemzeti radikális honlapokat, megdöbben most ezen, mert nem hallott erről, nem tájékoztatták erről. Utána lehet nézni, sajnos ez történt. Így történt. Nincs mit szépíteni rajta. Ez az egyetlen eset is a megfelelő helyre sorolja őket, ha a többit nem nézzük, akkor is. Saját propagandájukkal ellentétben nem egy új rendszer első, hanem egy elsüllyedő rendszer utolsó kormánya lesznek.

/Nagy méret/

Sorsdöntő esztendő előtt állunk, ezt mindannyian sejtjük, érezzük, tudjuk. Így vagy úgy, de el fog dőlni a sorsunk. Ilyen időkben fontos, hogy azok, akik számára nem közömbös, hogy hogyan dől el, és akik úgy érzik, van mondanivalójuk a többiek számára, megszólaljanak. Akkor is, ha ez veszélyekkel jár, akkor is, ha támadási felületet jelent.

Ha elfogadjuk, hogy azt a világrészt, melynek mi is részei vagyunk, egy pénzügyi háttérhatalom irányítja, és hogy az emberek döntő többsége csak azt hallja meg a világ történéseiből, amit a háttérhatalom által fönntartott és pénzelt média közvetít számára, akkor bezárulni látszik a kör, hiszen az emberek nem hallhatják meg azt, amit e háttérhatalom nem akar. Például az ilyen gondolatmeneteket.

De semmi sem örök, csak a változás. És most még szabad ez a világháló, melynek segítségével rést üthetünk a hallgatás, az elhallgatás és a félretájékoztatás falán.

És mert az igazság szabaddá tesz!

És mert csak annyi kell a gonosz győzelméhez, hogy a rendes emberek tétlenek maradjanak.

Ezért arra kérem a kedves olvasót, hogy fogadja egészséges kétkedéssel az én szavaimat ugyanúgy, mint másokét! Gondolja végig többször is a leírtakat, ellenőrizze, hogy logikusak-e a következtetések, megállják-e helyüket a feltételezések.

Ha úgy gondolja, hogy egy tébolyult elme rendszerezett téves eszméit olvasta, akkor nyomban törölje a gépéről az egészet!

/Nagy méret/

Azonban, ha úgy ítéli meg, hogy nagyobb az esélye annak, hogy igaza lehet e sorok írójának, és fontosnak érzi, hogy erről más is meggyőződhessen, akkor kérem, hogy küldje tovább barátainak és ismerőseinek!

Szebb magyar jövőt kíván minden értő olvasójának

Dr. Nagy Gergely,

a győri Jobbik alelnöke

Kelt: 2011. december 30-án

Nagy méret

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy élő szervezet.

Olyan, mint amilyenek mi, emberek is vagyunk.

Képes volt növekedni, mozogni, fönntartani saját magát, és utódok világra hozatalával szaporodni is.

Ez a szervezet sok-sok milliárd sejtből, mint élő építőkövekből állt.

A sejtek szövetekké álltak össze, a különböző szövetek szerveket formáltak. Minden sejtnek, szövetnek, szervnek megvolt a maga feladata, melyet szorgosan végzett is. Egyesek kívülről, mások belülről védték a szervezetet. Egyesek a táplálkozásban, mások a keringésben, megint mások a légzésben töltötték be a számukra kirótt feladatot. Központi irányító, összehangoló szerv is kellett. Volt, aki az oxigénszállítást végző vörösvértesteket termelte. Ő volt a vörös csontvelő. Mindenki tette a dolgát, és a finoman összehangolt munka eredményeképpen biztosította az egész szervezet működését, fennmaradását, szaporodását, egy szóval az életét.

A vörös csontvelő nagyon büszke volt a munkájára: ő termelte az oxigénszállításhoz nélkülözhetetlen vörösvértesteket. Tudta, hogy az ő folyamatos munkája nélkül nem működhet a szervezet. Dölyfösségében arra nem gondolt, hogy ő maga sem létezhetne a többi szerv munkája nélkül.

Dölyfösségénél csak kapzsisága volt nagyobb.

Mindig azon gondolkozott, hogyan kaphatna ő, - a szerinte legfontosabb - többet az összes többinél.

Egy nap aztán megszületett a nagy terv.

Megüzente a többi szervnek, szövetnek, az összes sejtnek, hogy ezentúl csak akkor ad vörösvértesteket, ha ő többlet életenergiát, nyereséget, egyfajta kamatot kap utánuk.

A többiek nem értették a dolgot, de jóhiszeműen elfogadták az új szabályt. Az egész szervezet a legkisebb sejttől kezdve a legnagyobb szervekig úgy volt előrelátóan megtervezve, hogy komoly működési tartaléka volt minden egyes résznek. Így az új szabály bevezetése először semmi komoly gondot nem okozott. Mindenki kicsivel többet dolgozva eleget tett kamatfizetési kötelezettségének a kapzsi vörös csontvelő javára.

A kapzsi vörös csontvelő nagyon élvezte a dolgot, s közben kitervelte, mihez kezd a többlettel. Rávette a központi idegrendszert, hogy folyamatos programmal foglalja le a sejtek minden percét: se munka közben, se a pihenés idején ne legyen egy szabad perc se csöndes elmélkedésre. Mindig szóljon valami „érdekes, izgalmas, divatos, szenzációs, félelmetes”, mindig legyen cirkusz is a kenyér mellé, nehogy valamelyik sejtnek ideje és energiája jusson a logikus gondolkozásra, nehogy valakinek eszébe jusson megkérdezni, miért kivételezett a vörös csontvelő.

És az ördögi terv csodálatosan működött sejtgenerációkon keresztül.

A kapzsi vörös csontvelő közben folyamatosan tökéletesítette rendszerét. Autoimmun Védelmi Hatóságot (AVH) épített ki a renitenskedő sejtek elpusztítására. A központi idegrendszeren keresztül mindent látott és mindent hallott. Ügyelt a legfiatalabb sejtek megfelelő nevelésére is, így egy idő után majdnem mindenki adottnak, megváltoztathatatlannak fogadta el a rendszert, így alig akadt olyan sejt, aki átlátva a szitán elégedetlenkedni merészelt. Őket a legfondorlatosabb módon ellehetetlenítette, elszigetelte vagy megölette.

Mivel határtalanul dölyfös és kapzsi volt, soha semmi nem volt elég számára. Egyre emelte a kamatot, egyre nehezítette a sejtek életét, hogy még több jusson neki, és még nagyobb legyen már amúgy is korlátlan hatalma.

A szüntelenül emelkedő terhek alatt a sejtek egyre nehezebben tudtak teljesíteni, kezdtek képességeik határához érkezni. Korábban nem ismert szenvedélybetegségek, majd másféle újabb kórságok jelentek meg.

A szaporodóképesség csökkenése is jelezte, hogy nagyon nagy a baj.

A sejtek öregedtek, fogyatkoztak.

Aztán néhány kiemelkedően okos és elszánt sejt ellenállást próbált szervezni a kapzsi vörös csontvelő ellen. Csökkentett terheket, több kenyeret és több cirkuszt követelt. A kapzsi vörös csontvelő megijedt, hogy ördögi tervét felismerik, ezért részben teljesítette a követelést.

A lázadókat vagy kiemelt kenyéradaggal, ingyen cirkusszal vesztegette meg, vagy ha ez nem ment, akkor kíméletlenül leszámolt velük.

És újabb sejtgenerációkon keresztül folytatódott a könyörtelen kizsákmányolás.

Hiába szólt sok okos mérsékelt sejt is, hogy nagy a baj, változtatni kell, mert fogytán az életerő, kimerültek a tartalékok. Ők is úgy jártak, mint a lázadók.

A kapzsi, dölyfös vörös csontvelő azt hitte, korlátlan hatalmával mindent elintézhet.

Egyre gyakoribbá, egyre súlyosabbá váltak a betegségek.

Aztán egy éjszaka a dolgok véletlen egybeesése miatt megtörtént, ami már várható volt: összeomlott a rendszer, elpusztult az egész szervezet.

Benne pusztult a kapzsi és dölyfös vörös csontvelő is.

Csak a híre és intő példája maradt.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Utószó:

Ha az olvasó a kamattal terhelt magánpénz rendszerére ismert – a közpénzrendszer ellenében, - akkor a mese elérte célját.

A rendszer a teljes összeomlás előtt vergődik, a mostani válság is ennek a jele. Ráadásul hazánk a világnak ahhoz a részéhez tartozik, melyet maga alá temethet. Mindkét utolsó nagy háborút a vesztes oldalon fejeztük be, többek között ezért tartunk ott, ahol.

Ha a következő világégés is újra a rossz oldalon talál bennünket, akkor nem kétséges a végzetünk.

Jó lenne, ha országunk következő, végre valóban felelős vezetői még időben cselekednének.

Magyarországon ráadásul nem is egy minden tekintetben szervesen hozzánk tartozó belső kapzsi és dölyfös vörös csontvelő a kizsákmányoló főhatalom, hanem egy rajtunk kívül álló, velünk szemben egyáltalán nem barátságos, minden tekintetben idegen és így idegen érdekeket kiszolgáló óriás hatalom vörös csontveleje. Méltányos bánásmódot ezért tőle még kevésbé várhatunk, mint a sajátunktól.

Ezért ha a magyar nemzetnek hívott szervezet életben kíván maradni az egyre kegyetlenebb élet-halál harcban, akkor erre csupán EGYETLEN esélye maradt. Az, ha teljesen saját ellenőrzése alá vonja saját vérképzését, azaz saját pénzkibocsátását. Mégpedig oly módon, hogy a saját vörös csontvelő kapzsiságát, kizsákmányolását is eleve lehetetlenné tevő szabályokat hoz.

A tökéletesen működő élő szervezet csontveleje mindig annyi vörösvértestet termel, amennyi az egész szervezet létéhez optimálisan szükséges. Se többet, se kevesebbet. Ráadásul ezért nem kér, és nem is kap semmi plusz életenergiát, nyereséget, kamatot, csak annyi ellenszolgáltatást, hogy az ő léte is biztosított legyen.

A magyar nemzet túléléséhez az szükséges, hogy a Magyar Nemzeti Bank a magyar nemzet szolgálatában, az Országgyűlésnek és a kormánynak felelve annyi pénzt hozzon kamatmentesen egy időegység alatt forgalomba, amennyi fedezetét munkával előállított új értékben és szolgáltatásban a nemzet megtermeli.

A kamattal terhelt, idegen befektetői, maximális profitra törekvő, spekulatív, azaz kizsákmányoló magánpénz rendszere helyett a kamatmentes saját nemzeti közpénzrendszer a megoldás.

És, hogy a hatalomban lévők ne élhessenek vissza megnövekedett hatalmukkal, vissza kell térnünk ahhoz a rendszerhez, amely kiszolgálta nemzetünket ezer éven át: a Szent Korona Alkotmányához.

Gönyű, 2010. július 22.                          Dr. Nagy Gergely

a győri Jobbik alelnöke

A Jobbik Magyarországért Mozgalom
Győri Alapszervezete

2011. december 9-én, pénteken 18:00-kor
nyitott taggyűlést és fórumot tart.

Előadók:

Magyar Zoltán Országgyűlési képviselő, megyei elnök,
Bödecs Barna Országgyűlési képviselő,
Zábrácki László Országgyűlési szakasszisztens,
Vörös Gyula Önkormányzati képviselő

Kérjük jöjjön el és kérdezzen!

Helyszín:

Bartók Béla Megyei Műv. Központ,
9022 Győr, Czuczor G. u. 17.
2-es előadóterem

Nagy méret

Szép ünnepet, feltámadást! - így búcsúzott egy kedves barát Nagypéntek este.

Én inkább így mondom: FELTÁMADÁST, aztán új honfoglalást és szebb jövőt!

A magyar nemzetet 90 évvel ezelőtt feszítették keresztre.

Azóta haldoklunk. Akiknek a tragédiát jó részben köszönhetjük, azok örökösei marcangolnak bennünket szűnni nem akaró fortyogó gyűlölettel most is. Már nincs sok hátra: vagy feltámadunk most, az idén, vagy végleg elpusztulunk.

Történelmünk világbirodalmakkal vívott harcok sorozata: tatár, török, Habsburg, német, orosz, most pedig a pénzügyi világhatalom és a mögötte álló sötét erők.

De míg korábban a honvédők mögött ott állt az egész nemzet, az elmúlt 100 évben ellenségeink az általuk szinte kizárólagosan uralt tudatiparon keresztül a hátország nagy részét is a honvédők ellen tudták – tudják hangolni.



Ennek ellenére mindig voltak, és ma is vannak, akik így is vállalják a harcot és az áldozatot. Akár az életáldozatot is. Az elmúlt években ez utóbbira szerencsére nem került sor, bár 2006 őszén ez csak a véletlenen múlott.

Sorsunk mára annyira tragikusra fordult, hogy a tudatipar minden erőfeszítése, fondorlatai ellenére egyre több honfitársunk látja be, hogy azok, akik az iszonyatos ellenszél és meg nem értettség ellenére küzdenek a szabadságért és a szebb magyar jövőért, nem csak nem szélsőségesek (nem sorolom a további szokásos jelzőket), hanem bátor magyar hazafiak, akik őérte is, helyette is vállalják a harcot. A magyar Országgyűlésben 47 jobbikos küzdelmét követheti a nagyvilág magyarsága. Már nem lehet elhallgatni, elhazudni sem a létezésünket, sem a cselekedeteinket.

Már nem elég a kormányváltás, de még a rendszerváltás sem. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről hallottak ígéretesek, de meglátásom szerint már ez sem elég.

Új honfoglalásra van szükségünk! Vissza kell foglalnunk Magyarországot, mert ez, és csak ez a mi hazánk, és az alapoktól kell mindent, de mindent újra építenünk.



Wass Albert ezt kiáltotta: „Adjátok vissza a hegyeimet!”

De nem csak a hegyeinket vették el: elszakítottak 3,5 millió magyart az anyaországtól, és az utódállamok azóta mindent megtesznek, hogy beolvasszák, fölmorzsolják ezeket a közösségeket.

Elvették a földjeinket, a folyóinkat, a bányáinkat, az erdeinket, és elvették a gyárainkat, üzemeinket, útjainkat, vasútjainkat. És elvették a kórházainkat, az egyetemeinket, az iskoláinkat és a templomainkat is a temetőkkel együtt.

Ma már a maradék kicsi országunkat akarják fölvásárolni azok, akik a világ legnagyobb, 1,5 milliós koncentrációs táborát tartják fenn Gázában, akik a segélyszállító hajókon ártatlan civileket gyilkoltak meg nemzetközi vizeken néhány nappal ezelőtt.

És közben úgy, hogy a lakossággá züllesztett magyar társadalom nagy része észre sem vette, de már itt az anyaországban is ellopták szinte mindenünket: a gyárakat, üzemeket, egész iparágakat, a közszolgáltatásokat, a legfontosabb kapcsolókat és csapokat. Még a lakóingatlanok, az édesvíz és a termőföld egy része a miénk. És ellopták magyar dalainkat a rádiókból! Szélsőségesen ki lettek rekesztve mindenhonnan! Ellopják különleges, egyedi magyar nyelvünk szavait, és már a betűinket is sokszor angol kiejtéssel ejtik! Figyeltek, magyarok? Már a zenénket, a nyelvünket is ellopják! Mennyi időnk maradt még a végső pusztulásig??



Akik elvették és folyamatosan lopják legbecsesebb, legalapvetőbb értékeinket, azok talán majd hajlanak a jó szóra, és visszaadják a lopott holmit? Lehet ebben józan ésszel bízni? Ugye Ti is úgy gondoljátok, ahogy én: NEM LEHET!

Vissza kell foglalnunk a betűinket, a szavainkat, a dalainkat, a tv-ket, a rádiókat és az újságok oldalait. Vissza kell foglalnunk a Nemzeti Bankot, hogy valóban Magyar Nemzeti Bank legyen, és a magyar érdekeket szolgálja, ne a fölvásárlókét! És végül, vissza kell foglalnunk a magyar Szent Korona Alkotmányát.

A feladat nem könnyű, de dicsőséges. És valljuk be: a magyarságnak már van ebben jártassága: majdnem minden generáció a nulláról indult a Kárpát-medencében évszázadok óta.

És mégis itt vagyunk! Megfogyva bár, és már meg is törve, de itt vagyunk!

A vesztünkre törő világbirodalmak pedig mind eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Kishitűségre tehát nincs okunk. Hát harcra fel, magyarok!!

FELTÁMADÁST, aztán ÚJ HONFOGLALÁST és szebb jövőt!

2010. június 4.                                            Dr. Nagy Gergely
a győri Jobbik alelnöke

Az elszabotált, elárult rendszerváltás áldozata volt Csengey Dénes.

Bevezetőként tőle idézek egy gondolatot: „A magyar nép 1956 gerinctörő veresége után hanyatt-homlok kimenekült nemzeti és politikai öntudatából. Azóta csak az alázatban, az önmérsékletben és a felejtésben gyakorolta magát. E népnek önbizalmat és a nyugodt előretekintés bátorságát adni, ennél ma nincs fontosabb.”

Mondta ezt több mint 20 évvel ezelőtt, de ma talán még időszerűbb, mint akkor volt.

Elolvasom »

A képek forrása: http://parameter.sk

Ha hiszel benne, és nagyon akarod,
akkor győzni fogsz majd, s eljön a te napod!
A határok eltűnnek, nagyok leszünk újra,
rátérünk majd az egyenes útra,
Együtt leszünk megint, saját törvény szerint,
Minden testvérünkkel egy közös hazában,
ahol földön égen egy, csak egy határ van.
S ezt a határt, csak az Istenünk szabja majd.
- Ahol soha többé nem bántják a Magyart...

 

"Csüggedni, elgyengülni, széthúzni, kétségbeesni, elpártolni bűn. A jövőnek van szüksége ránk.
A szebb jövőnek, amelyre az életünket tettük."

 

/Kormorán: Ki szívét osztja szét/

2011. január 14-én, a Don-kanyarban elesett harcosok emlékének szentelt rendezvény Győrben, a Hősök terén (Radó-sziget), a Hősi emlékműnél lesz.

A megemlékezés 18:00 órakor kezdődik. Fáklyát, fedeles mécsest aki tud, hozzon magával. Virág és koszorú elhelyezésére is lesz lehetőség.

 

 

 

 

Dr. Nagy Gergely kiváló írásait rendszeresen igyekszem megosztani az arra fogékony, értő és érző, nemzetben gondolkodó olvasóimmal. Gergely ezúttal a 2004. december 5.-ei gyalázatos népszavazásra vissza- gondolva jegyezte le fájdalmas, de őszinte gondolatait. Az alábbi beszédet 2010. december 5-én este hallgathatta a győri radikális oldal kemény magja. Aki a zord hideg miatt elmulasztotta a nagyszerű szónok beszédét, az most az alábbi sorokat végig olvasva ott találhatja magát a hóval borított Országzászló Emlékműnél, fagyos széltől lobogó zászlók alatt, az esti fények és mécsesek homályában:

"Adjon Isten jó estét minden jóakaratú embernek, és főleg azoknak, akik ma este itt vannak velünk, mert úgy érzik, hogy itt a helyük.

2004. december 5-re emlékezünk. Arra a napra, amikor a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáról szavazott a csonkaországi magyar nép. Az a nép, mely az elmúlt száz év világháborús viharai, országcsonkításai után abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a csonka Magyarország határain belül élhet.

A népszavazást az összmagyarság legátfogóbb szervezete, a Patrubány Miklós elnöksége alatt működő Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, mivel a magyar kormá- nyoknak 1990 óta nem volt erre se valós szándéka, se kellő akarata, se ideje. Az a Világszövetség, melytől az előző Orbán kormány egyoldalú döntéssel megvonta az állami támogatást, mert nem az ő emberük lett a szövetség elnöke. Szörnyű és elfogadhatatlan, hogy a mai napig állami támogatás nélkül működik a Magyarok Világszövetsége Magyarországon!

Hosszú, lélekőrlő jogi küzdelmek után jutottunk el oda, hogy egyáltalán megkezdhettük a népszavazás kiírásához szüksé- ges aláírások gyűjtését. Emlékszem erre az időre. Magam is sokat gyűjtöttem. A legmegdöbbentőbb tapasztalatom az volt, hogy Erdélyből áttelepült magyarok közül is volt, aki megtagadta az aláírást! Mutatta ez is, hogy milyen mélyre süllyedtünk, s hogy mennyire félve kell az eredményre várnunk.

Az akkori kormánypártok, az mszp (maradék szovjet párt Világhy Jóska bácsi szavaival) és az szdsz mindent bevetett a nem szavazatok mellett.

A csonka országi magyarok létbiztonsága elvesztésének rémével kampányoltak. 23 millió román hazánkba özönlésével fenyegettek, hogy elvész a nyugdíj- és az egészségügyi ellátás biztonsága.

Azért kampányoltak, hogy tagadjuk meg saját testvéreinket! Azért kampányoltak, hogy legyünk árulók! Nem tudom, van-e még ország ezen a világon, ahol hasonló hazaárulást büntetlenül el lehet követni. Olyan ez, mintha az egyik kéz megtagadná a másikat, a fej a kezet vagy a lábat. Öncsonkításra, áttételesen öngyilkosságra buzdították a magyar népet! És sajnos sikeresen, a legaljasabb eszközöktől sem visszariadva. És, mint ezt 6 év távlatából látjuk, máig ott ülnek az Ország Templomában és támadnak, fenyegetnek, gyalázkodnak. (Az szdsz is ott van LMP néven.) És ezt a 2/3-os országgyűlési többség birtokában eltűri a Fidesz. Csak az ő vezetőik tudják ennek okát, melyet még eddig sikerült jól eltitkolniuk, de előbb-utóbb úgyis kiderül.

Visszatérve a népszavazást megelőző kampányhoz.

Bár a kezdeményezés a Magyarok Világszövetségéjé volt, a fenti okok miatt velük ellenséges Fidesz nagy nehezen és félszívvel, de mégis az igenek mellé állt. Félszívvel, mert ha minden tőlük telhetőt őszintén, kemény elhatározással megtettek volna, akkor lehet, hogy máshogy alakul a végeredmény. Lelkük rajta!

Az eredmény, mint tudjuk, az lett, hogy mivel az 50%-ot nem érte el a szavazók aránya, a népszavazás így érvénytelen lett.

A rettenetes csalódást némiképp enyhítette, hogy az igenek voltak többségben. Azt is tudjuk, hogy nagyon sok helyen a korrupt szavazóköri biztosok egyszerűen fölcserélték az igen és nem szavazatok számát, hogy a nemek többségét hozzák ki eredményként. Ennek se lett semmi következménye.

A kudarcot harmadik, immár lelki Trianonként élte meg a magyar szívű magyarság határokon innen és túl. Olyan pofon volt ez, melyet soha nem fogunk elfelejteni. Ezért vagyunk itt most is. És a bűnösök soha nem nyugodhatnak, mert egyszer eljön az igazság napja és akkor jaj lesz nekik!

2010 decembere van. A mostani kormány a Jobbik támogatásával meghozta azt az állampolgársági törvényt, melyet 1990-ben kellett volna. 2011. januárjától indulnak az állampolgárságot visszaadó eljárások. Tudjuk, hogy a határon túli irodákban már most, hónapokkal előre lefoglaltak minden időt a magyar állampolgárságot igénylő külhoni magyar testvéreink. Sajnos még nem világos, hogy szavazati jogot is kapnak-e a bejelentett csonka országi címmel nem rendelkező honfitársaink. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ők is szavazhassanak. Mert ők is ugyanolyan magyarok, mint mi vagyunk, mert együvé tartozunk, egy a múltunk, a nyelvünk, a hagyatékunk, a sorsunk. Mert élő igazság az, hogy EGY A NEMZET!

Csak azért is EGY A NEMZET! És mert "Túlélő hangyák nincsenek, csupán túlélő hangyabolyok vannak!" És mert Márai Sándort idézve: "Aki nem támad, aki csak védekezik, az már nem él, csak létezik."

Adjon Isten szebb jövőt minden igaz magyar szívű magyarnak!"

 

 

 

MINDENKINEK, AKI SZÁMÍT!
NEM KELL MÁR, KI MINKET ÁMÍT!
VEGYÜK KEZÜNKBE A SORSUNK!
LEGYÜNK MI, AKI LESÚJTUNK!

BÍZZUNK A JÖVŐBEN EMBER!
HISZEN NÉPÜNK, MINT A TENGER!
NEM KELL A ZSIDÓK SEREGE,
CSAK A MAGYAROK ISTENE!

HISZ MIÉNK A FÖLD,
MIÉNK A VIDÉK,
NE ENGEDJÜK, HOGY TŐLÜNK ELVEGYÉK!

IDEGEN NÉPEKNEK TÖBBÉ NE FALAZZ!
HA MAJD ITT AZ IDŐ, A JOBBIKRA SZAVAZZ!
MERT ŐK TÉNYLEG SZEBB JÖVŐT AKARNAK,
S, HOGY ORSZÁGUNK NE LEGYEN
SOHA-SOHA GYARMAT!

 

Sírás fojtogatja torkomat. Maszoposok előzték meg a Jobbikosokat. Narancsköztársaság lettünk. Külön-külön is elég ok a sírásra.

Ott voltunk 2006 őszén Orbán Viktort hallgatva. Amikor közénk hajtottak a lovasrendőrök, Viktorkánk már biztonságban volt. Nem szedtem föl utcaköveket, nem hajigáltam meg senkit, nem kiabáltam, nem mentem be a TV-székházba sem. Egyszerűen végighallgattam Orbán Viktort.

Aztán menekülhettem. Másnaptól csőcseléknek neveztek minket. Orbán Viktor pedig elkezdte a globalisták talp(?)nyalását.

Elgondolkoztunk a szavain, tettein, s lassan kezdtünk kiábrándulni. Saját magunktól jutottunk el a felismeréshez: nekünk nem ez a nagyhatalmi kiszolgáló kell! Minket nem támogatott semmiféle hatalom, nem rágta senki a szánkba,  miről mit kell gondolnunk, mondanunk. Olvastunk, gondolkoztunk. Leggyakrabban társak nélkül, mert még ma is meglehetősen szervezetlenek vagyunk.

S  kikiáltottak minket fasisztáknak, rasszistáknak! Nem szólhattunk vissza, mert nincs hol! Nincs valóban nemzeti, országos sajtó, televízió! Mert ugye Széles Gábor médiabirodalmát nem nevezhetjük annak.

A gárdistákat Orbán Viktor föl akarta pofozni.
Több olyan rendezvényen voltam, ahol gárdista fiatalok biztosították a rendet. Ahogy beléptünk, udvariasan előre köszöntek. Soha egyikük szájában nem láttam cigarettát, a kezében sörösüveget. Gyakran a tűző napon állva, üdítően tiszta, nyílt tekintettel  segítették az eligazodást egész nap. Se hőbörgés, se káromkodás, mindig a legnagyobb tisztelettel viselkedtek.

Aztán bekapcsoltam a TV-t s hallottam a mocskolódást Róluk. Kapdostam a fejemet: ez az a Viktor, akinek Nagy Imre temetésén fölvettem és őrzöm a beszédét? Akire úgy gondoltam: Istenem, bár ő lenne egyszer a mi miniszterelnökünk?!

Most pedig a sírás fojtogat, mert Ő a miniszterelnök, övék a teljes, kontroll nélküli hatalom és arra gondolok: Istenem, mentsd meg a Hazámat!

Enéh
(aki NEM MER saját nevén írni a SAJÁT MAGYAR HAZÁJÁBAN!)

 

 

Egy lélekre ható összeállítás azoknak, akik hisznek a szebb magyar jövőben.

 

 

 

 

Szép ünnepet, feltámadást! - így búcsúzott egy kedves barát Nagypéntek este. Én inkább így mondom: FELTÁMADÁST, aztán új honfoglalást és szebb jövőt!

A magyar nemzetet 90 évvel ezelőtt feszítették keresztre. Azóta haldoklunk. Akiknek a tragédiát jó részben köszönhetjük, azok örökösei marcangolnak bennünket szűnni nem akaró fortyogó gyűlölettel most is. Már nincs sok hátra: vagy feltámadunk most, az idén, vagy végleg elpusztulunk.

Történelmünk világbirodalmakkal vívott harcok sorozata: tatár, török, Habsburg, német, orosz, most pedig a pénzügyi világhatalom és a mögötte álló sötét erők.

De míg korábban a honvédők mögött ott állt az egész nemzet, az elmúlt 100 évben ellenségeink az általuk szinte kizárólagosan uralt tudatiparon keresztül a hátország nagy részét is a honvédők ellen tudták – tudják hangolni.

Ennek ellenére mindig voltak, és ma is vannak, akik így is vállalják a harcot és az áldozatot. Akár az életáldozatot is. Az elmúlt években ez utóbbira szerencsére nem került sor, bár 2006 őszén ez csak a véletlenen múlott.

Sorsunk mára annyira tragikusra fordult, hogy a tudatipar minden erőfeszítése, fondorlatai ellenére egyre több honfitársunk látja be, hogy azok, akik az iszonyatos ellenszél és meg nem értettség ellenére küzdenek a szabadságért és a szebb magyar jövőért, nem csak nem szélsőségesek (nem sorolom a további szokásos jelzőket), hanem bátor magyar hazafiak, akik őérte is, helyette is vállalják a harcot. A magyar Országgyűlésben 47 jobbikos küzdelmét követheti a nagyvilág magyarsága. Már nem lehet elhallgatni, elhazudni sem a létezésünket, sem a cselekedeteinket.

Már nem elég a kormányváltás, de még a rendszerváltás sem. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről hallottak ígéretesek, de meglátásom szerint már ez sem elég. Új honfoglalásra van szükségünk! Vissza kell foglalnunk Magyarországot, mert ez, és csak ez a mi hazánk, és az alapoktól kell mindent, de mindent újra építenünk.

Wass Albert ezt kiáltotta: „Adjátok vissza a hegyeimet!” De nem csak a hegyeinket vették el: elszakítottak 3,5 millió magyart az anyaországtól, és az utódállamok azóta mindent megtesznek, hogy beolvasszák, fölmorzsolják ezeket a közösségeket. Elvették a földjeinket, a folyóinkat, a bányáinkat, az erdeinket, és elvették a gyárainkat, üzemeinket, útjainkat, vasútjainkat. És elvették a kórházainkat, az egyetemeinket, az iskoláinkat és a templomainkat is a temetőkkel együtt.

Ma már a maradék kicsi országunkat akarják fölvásárolni azok, akik a világ legnagyobb, 1,5 milliós koncentrációs táborát tartják fenn Gázában, akik a segélyszállító hajókon ártatlan civileket gyilkoltak meg nemzetközi vizeken néhány nappal ezelőtt. És közben úgy, hogy a lakossággá züllesztett magyar társadalom nagy része észre sem vette, de már itt az anyaországban is ellopták szinte mindenünket: a gyárakat, üzemeket, egész iparágakat, a közszolgáltatásokat, a legfontosabb kapcsolókat és csapokat. Még a lakóingatlanok, az édesvíz és a termőföld egy része a miénk. És ellopták magyar dalainkat a rádiókból! Szélsőségesen ki lettek rekesztve mindenhonnan! Ellopják különleges, egyedi magyar nyelvünk szavait, és már a betűinket is sokszor angol kiejtéssel ejtik! Figyeltek, magyarok? Már a zenénket, a nyelvünket is ellopják! Mennyi időnk maradt még a végső pusztulásig?
Akik elvették és folyamatosan lopják legbecsesebb, legalapvetőbb értékeinket, azok talán majd hajlanak a jó szóra, és visszaadják a lopott holmit? Lehet ebben józan ésszel bízni? Ugye Ti is úgy gondoljátok, ahogy én: NEM LEHET!

Vissza kell foglalnunk a betűinket, a szavainkat, a dalainkat, a TV-ket, a rádiókat és az újságok oldalait. Vissza kell foglalnunk a Nemzeti Bankot, hogy valóban Magyar Nemzeti Bank legyen, és a magyar érdekeket szolgálja, ne a fölvásárlókét! És végül, vissza kell foglalnunk a magyar Szent Korona Alkotmányát.

A feladat nem könnyű, de dicsőséges. És valljuk be: a magyarságnak már van ebben jártassága: majdnem minden generáció a nulláról indult a Kárpát-medencében évszázadok óta.

És mégis itt vagyunk! Megfogyva bár, és már meg is törve, de itt vagyunk!
A vesztünkre törő világbirodalmak pedig mind eltűntek a történelem süllyesztőjében. Kishitűségre tehát nincs okunk.

Hát harcra fel, magyarok!

FELTÁMADÁST, aztán ÚJ HONFOGLALÁST és szebb jövőt!

Dr. Nagy Gergely
a győri Jobbik alelnöke

 

 

 

Nem az volt a célom ezzel a bloggal, (ami valójában nem is blog, inkább az értékes olvasmányok összegyűjtése) hogy a napi aktualitásokra hívjam fel a figyelmet. Sajnos arra egy emberként kevés az időm. A célom ugyebár a megmaradásunk és a tisztán látó nemzeti öntudat felkeltése. Azonban egy jóbarátom, Polczer Ferenc lelkesítése folytán aktuális dolgokkal is színesítem a gyűjteményt. Ezek az írások is megmaradásunkat segítik - hogy mi, MAGUNKFAJTÁK megmaradjunk őszinte és tiszta szívű hazafiaknak. Elnyomva és kirekesztve, megbélyegezve,   de BÜSZKÉN VÁLLALVA küldetésünket!

 

Alul láthattok két linket, mely alapján írom most e sorokat. Melyek rávilágítanak arra, hogy a kommunista rémálom utáni ébredés után sem pihenhetjük ki e zord éveket. Az új ország, Orbánia egyelőre nem a fizikai pofonok földje. Ezek a lelkünket érő ütések talán még rosszabbak, mert alattomosak, álnemzeti jótevés álcájában támadva próbálják céljukat elérni...

 Várpalotán, Győrben, ... ÜNNEPLIK Trianont. A "Nemzeti Vágta" (vagy inkább a nemzet megvágása...) után új show-ban lehet részünk, ez a Trianon Show! Kicsit a Coca-Cola reklámfilmje ugrik be erről, mikor folyamatosan azt lökik az agyunkba, hogy: "ünnepelj ma velünk, ünnepelj ma velünk...!"

Ezek a narancsbőrös múltrablók most szagot fogtak, mert a szél most másfelől fúj. Most már nem ciki Trianonra emlékezni. Most az a ciki, ha nem ezt teszik. Na meg persze vissza kéne már csalogatni a jobbikos szavazókat (amelyik nem lát át a szitán). S persze el kellene lehetetleníteni a jobbikos megemlékezéseket is. Szánalmas, hogy Győr "lóugró" (Borkai) polgármestere 2008-ban ki sem szagolt az Országzászló Emlékmű felavatására, most meg ő az, aki a legnagyobb pompában, amolyan gesztis show-elemekkel ünnepli majd a nagy napot, elvéve a lehetőséget a NE-felejcs Polgári Egyesülettől, akik évtized óta rendezik a megemlékezést - hagyományosan ugyanakkor, ugyanott...!

Köszönöm, de ezen a napon sem a színház, sem az egész cirkusz nem érdekel. Ezen a napon gyászolni szeretnék.

A múltat.

S nem szeretném gyászolni a szebb jövőt...!

  

 

 OTT VAGYUNK

CSAK ÜLÖK,ÉS NÉZEK,
A FEJEMBEN KÉPEK:
ESKÜ A KORONÁNÁL,
REGGEL A MELLÉNY VONÁNÁL.

A PARLAMENTBEN OTT VAGYUNK,
A SZÉKELY HIMNUSZ A DALUNK.
AZ ÁLMOM ILY SZERTELEN,
VAGY A KÉPZELET JÁTSZIK VELEM?

DE NEM! MI VAGYUNK OTT NEGYVENHETEN,
NEM SOKAN, NEM IS KEVESEN,
A SZÍVÜNK EGYSZERRE DOBBAN.
HOGY ÍRHATNÁM LE EZT JOBBAN?

MINDENKI FOGÁST KERES RAJTUNK,
DE NEKÜNK TISZTA A MÚLTUNK.
EGY SZEBB JÖVŐÉRT HARCOLUNK,
S A HAZÁÉRT ÉLÜNK-HALUNK!

 

 

"...Áldozati kutyák, én így hívom őket. A szívem szakad meg értük, és a rendőrség tétlenül nézi ezeket a szörnyűségeket. Februárban 22-én este csörgött a telefonom, és egy bejelentés érkezett Arlóból, miszerint egy úr két felakasztott kutyatetemet talált saját kutyája sétáltatása közben.

23-án, a reggeli órákban kimentünk egy állatbaráttal, és sajnos, saját szemünkkel kellett meggyőződnünk róla, hogy a bejelentés igaz. Arlóban, a romatelep mögötti területen, egy vízvezeték lezáró aknájában két felakasztott kutyatetem volt látható. Redőnyhúzó zsinórral kötötték fel a két közepes testű, jobb sorsra érdemes állatot. Egyikük zsinórja elszakadt, ő az akna mélyén lelte halálát, másikuk a nyakára tekert zsinór végén. Azonnal az Ózdi Rendőrkapitányságra mentem, és a HEROSZ Ózdi Szervezete nevében ismeretlen elkövetők ellen feljelentést tettem. Ezt követően két helyi rendőr kijött velem és a bejelentővel a helyszínre, és hatósági fotókat készítettek.

Később még visszamentem kérdezősködni, szétnézni újra a helyszínen, és ekkor vált láthatóvá, hogy a fekete kutya hátsó lábai, hasa alja, combja harapásnyomokkal van tele. Ebből, és eltüntetésük módjából számomra egyértelműen kiderült, hogy ún. áldozati kutyákról van szó, ez azt jelenti, hogy kivégzésüket megelőzően elvadított, verekedésre "használt" kutyákat edzettek szerencsétleneken. Miután majdnem halálra tépették őket, a két magatehetetlen kutyát az aknáig vitték, és ott felakasztották. Sebektől sajgó testtel, iszonyatos kínok közt pusztultak el mindketten..."

"A rendőrségnek lépnie kell, nem lehet elkendőzni a dolgokat. A Jobbikban bízom, akik egyedüliként vállalták fel programjukban az állatkínzás elleni harcot (is).

TENNI KELL VALAMIT, MERT AKI MA KUTYÁT ÖL, HOLNAP EMBERT."

Fazekas Ildikó

A teljes cikk a 2010. május 6.-ai Barikád újságban olvasható!

 

"Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő!"

Márai Sándor

 

 

Húsvét után is Barabás

2010 Húsvét vasárnapján írtam: „Sorsunk mára annyira tragikusra fordult, hogy a tudatipar minden erőfeszítése, fondorlatai ellenére egyre több honfitársunk látja be, hogy azok, akik az iszonyatos ellenszél és meg nem értettség ellenére küzdenek a szabadságért és a szebb magyar jövőért, nem csak nem szélsőségesek (nem sorolom a további szokásos jelzőket), hanem bátor magyar hazafiak, akik őérte is, helyette is vállalják a harcot.”

Az egy héttel későbbi választás győri eredményének ismeretében át kell értékelnem a fenti mondatot.

Győrött 55%-ot kapott a Fidesz, (ezzel nincs is túl nagy bajom), de kétszer annyi szavazatot kapott a bukott állampárt, mint a Jobbik. Az alábbi gondolatokat ez az általam szörnyű csalódásként megélt eredmény indította el. Fontos megjegyezni, hogy mind a 113 győri szavazókörben ott volt a mi szavazatszámlálónk. Az egyes szavazókörök között sem volt nagy különbség, tehát elmondható, hogy az eredmények a választók akaratát tükrözik. És éppen ez az, ami szomorúsággal tölt el.

Az, hogy kétszer annyi honfitársunk szavazott saját szabad akaratából azokra, akik országunkat az elmúlt 8 évben tudatosan tönkretették, mint azokra, akik ez ellen a leghatározottabban fölléptek.

Húsvét után is Barabást kiáltottak Jézus helyett.

Az elmúlt években sokszor hittük, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk. De az élet rendre rácáfolt erre a derűlátásra: dehogynem!

Csak a sírnál nincs lejjebb.

Kétszer annyian szavaztak a 23 millió románnal fenyegetőzőkre, a hazug csalókra, az országgyalázó őszödi gyűlöletbeszéd („nyüves ország, k… ország”) pártjára. Azokra, akik saját bevallásuk szerint is hazudtak reggel délben meg este. Azokra, akik majd beledöglöttek, hogy úgy csináljanak, mintha kormányoznának, s közben nem csináltak semmit 2 évig.

Kétszer annyian szavaztak a szemkilövetőkre, a csonttörőkre, a zászlótiprókra, az ártatlanokat megkínzókra, a békésen ülő tüntetőket fél méterről könnygázzal szembefújókra, mint az ezeket elszenvedőkre illetve az őket képviselőkre.

Kétszer annyian szavaztak a milliárdos gazemberekre, a libajnai Hajdú-Bét lúdas mutyi mukikra, a kivételes adottságokkal rendelkező országunkat tudatosan, sátáni következetességgel és gyűlölettel lepusztítókra, mint az ezt keményen kritizáló Jobbikra.

Föl lehet ezt fogni józan ésszel, hogy tudatosan, saját szabad akaratából árt saját magának egy emberi közösség? A csoportosan partra úszó öngyilkos bálnák jutnak az eszembe. Lehet, hogy nálunk is erről van szó?

Aki tudja a választ, kérem, szóljon!

Ezek a megnyomorított, tönkretett emberek akkor is ezekre szavaznak, ha Gyurcsány (bocsánat a szóért: kúrcsány) minden este egyenes élő adásban fölfal egy élő csecsemőt? Úgy tűnik, hogy igen.

Van erre épeszű magyarázat?

Nincs.

És vajon van remény és esély e jogosnak érzett indulattal vázolt helyzet megváltoztatására?

Valószínűleg nincs.

Valószínűleg kell még egyszer 20 év, hogy kiteljen a sivatagban való 40 éves vándorlás, míg ezek a bolsevik hitükben megingathatatlan emberek kihalnak. (Bocsánat azoktól, akiket ez sért, de úgy látszik, ez az igazság.)

Ezzel viszont egy rettenetes nagy baj van: ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a nemzetnek nincs már ennyi ideje.

Nincs hova hátrálnunk, nincsenek anyagi, biológiai, lelki tartalékaink.

Van még egy esély az alapvető és egyben életmentő változásra, az ördögi körből való kitörésre: a forradalom. De képes erre ez a társadalom, melynek 20-25%-a saját szabad akaratából az ellenségeit, megnyomorítóit támogatja?

A válasz erre ma egyértelműnek tűnik: most még nem képes.

De 2010 az IGAZSÁG ÉVE lesz! Néhány röpke hónap alatt egyértelműen ki fog derülni, hogy az új kormány mit tesz (egyáltalán mihez kezd hozzá), és mit nem tesz.

A Jobbik képviselői be fogják nyújtani a legfontosabb javaslatokat (elszámoltatás, külhoni magyarok magyar állampolgársága, adósságszolgálat újratárgyalása), és kivétel nélkül mindenkinek színt kell majd vallania.

S ha a tűrőképessége végső határán lévő magyar társadalom újra, immár sokadszorra is nagyot csalódik, mert az új kormány megszegi a legfontosabb ígéreteit, akkor…

A folytatást a kedves olvasóra bízom.

Mi azért vagyunk jobbikosok, mert már nem hiszünk a Fidesz nemzeti szólamaiban. Adja Isten, hogy kellemesen csalódjunk! Hogy most, egy ilyen 8 év után a Fidesz kormány valódi nemzeti, nemzetmentő politikát kezdjen megvalósítani!

Nem kell soká várni, hogy kiderüljön, megteszi-e.

Adjon Isten végre szebb jövőt!

Dr. Nagy Gergely

a győri Jobbik alelnöke

 

2010. április 13.