Szabad Sólyom Nemzeti Blog

A magyarság megmaradására, a nemzeti öntudat felébresztésére irányuló gondolatok.

dr nagy gergely bejegyzései

2012. 13 pontja

Mit kíván a magyar nemzet 2012-ben?

Legyen béke, szabadság és egyetértés!

Legyen béke, de ne a beletörődés, a teljes lemondás békéje, és ne a halál hallgatag békéje!

Legyen szabadság, de ne csak a régi-új gazdagok és befolyásosak szabadsága, miközben a nép nagy része kilátástalanabb helyzetben vergődik, mint az egyiptomi rabszolgák, akiknek munkájukért cserébe megvolt a betevő falat és a biztos fedél. Ezzel szemben a mai rabszolga, ha elveszíti az állását, és nem tudja fizetni a lakáshitelét, akkor mehet megfagyni a híd alá egész családjával. Nagyobb létbizonytalanságban, emberhez méltatlanabb helyzetben van, mint a piramisokat építő rabszolgák!

Legyen egyetértés, de ne az a sunyi, megalkuvó, a háttérben összekacsintó egyetértés, mely a legfontosabb kérdésekben jellemzi az Országgyűlés Fidesz és MSZP frakcióját: név szerinti szavazással együtt mondtak nemet a magyar föld és víz alkotmányos védelmére, néhány napja pedig ugyanígy együtt mondtak igent az ún. fiskális paktumra, azaz a Magyar Állam költségvetésének brüsszeli ellenőrzésére.

Együtt mondtak nemet arra a jobbikos javaslatra, hogy tárgyalják és változtassák meg azt az 1982-es törvényt, mely törvény feletti státuszt, jogi, pénzügyi  érinthetet- lenséget garantál az IMF-nek!

Mit kíván a magyar nemzet 2012-ben?

1. Azt, hogy Magyarország örökre magyar ország maradjon: földje, vize, ásványkincsei örökre megmarad- janak magyar tulajdonban. Azokat senki ne árulhassa, ne adhassa idegennek!

2. Kívánjuk a Szent Korona Tanon alapuló történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának visszaállítását.

3. Kívánjuk a sajtó teljes és valódi szabadságát, valódi magyar tájékoztatást!

A kirekesztéstől mentes, kiegyensúlyozott, a parlamenti képviselők számával arányos megjelenés garantálását mindenkinek minden médiumban!

A magyar nyelv, a magyar zene és a magyar kultúra védelmét minden téren! A magyar nyelv kiejtési szabályainak érvényesülését mindenütt! (az i betű nálunk i és nem áj) A magyar zene részaránya legyen legalább 75% a mostani 5-10% helyett!

4. Felelős magyar országvezetést!

Két kamarás országgyűlést! A kormány a magyar nem- zetnek feleljen első- másod- és harmadsorban is, ne a velünk szemben nyilvánvalóan ellenséges, gyarmatosító uniónak, IMF-nek, az úgynevezett külföldi befektetőknek és fölvásárlóknak! Nem elég a szókaratés gazdasági szabadságharc, ha közben folyamatos meghátrálás és meghunyászkodás történik.

5. Legalább általános iskolai végzettséghez kötött választójogot, mert tíz írástudatlan szavazata nem lehet több, mint kilenc egyetemi tanáré! (Én még magasabbra tenném a mércét: szakmunkás bizonyítványhoz vagy érettségihez kötném)

Közéleti szerepet csak az vállalhasson, aki nyilatkozatban kijelenti, hogy Magyarországot saját szeretett hazájának, a magyar nemzetet pedig saját szeretett nemzetének tartja. Ez független a származástól, a vallástól, a születési helytől, a bőrszíntől és minden mástól. Ez a szív és a tudat világa, ahol nem lehet semmi hamisság! Minden képviselőnek nyilatkoznia kelljen esetleges kettős állampolgárságáról, kettős kötődéséről!

6. Törvény előtti egyenlőséget minden tekintetben! Most az érvényesül, hogy mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek. Vannak törvények felettiek és törvényen kívüliek. Teljes körű elszámoltatást, az ügynök listák nyilvánosságra hozását, a bizonyítottan törvényellenesen szerzett vagyon elkobzását követeljük!

Rendet kell tenni Magyarországon, mégpedig nagyon gyorsan, mert puskaporos hordón ülünk, mely bármikor fölrobbanhat.

Az ön- és családvédelem biztosítását.

A legsúlyosabb esetekben a halálbüntetés visszaállítását.

7. Magyar Nemzeti Honvédséget a külső-, csendőrséget a belső biztonság védelmére.

A Magyar Gárda működésének törvényi biztosítását.

8. Közös teherviselést.

Többkulcsos adórendszert. A legszegényebbek, legel- esettebbek minden módon való védelme, fölemelése elsőrendű nemzeti cél. A csalárd devizahiteleket a fölvétel idején érvényes átváltási áron forintosítsák, alacsony kamatú forinthitelre változtassák! Az egész csalást derítsék ki a legapróbb részletekig, a becsapottakat kártalanítsák, a felelősöket a legszigorúbban büntessék meg!

A korábbi vezetőket és holdudvarukat teljes körűen el kell számoltatni, kiemelt nyugdíjaikat le kell csökkenteni a minimális szintre!

9. Kamatmentes saját nemzeti közpénzrendszert köve- telünk a kamattal terhelt, idegen befektetői, maximális profitra törekvő, spekulatív, azaz kizsákmányoló magán- pénz rendszere helyett! Ne az ún. külföldi befektetőktől függjön a magyar pénzforgalom!

Valóban magyar, a magyar Országgyűlésnek (semmi- képpen sem a globális háttérhatalom IMF-ének vagy az Európai Központi Banknak) alárendelt Nemzeti Bank, alatta 100%-ban magyar kereskedelmi bankok vagy takarékszövetkezetek. Helyi és regionális pénz beveze- tése, ahol csak lehet, mint a Sopron környéki kékfrank.

Ami fizikailag lehetséges, az pénzügyileg is az kell, hogy legyen!

10. Az államadósság azonnali újratárgyalását, részbeni vagy teljes elengedését, fizetési haladékot a maradékra, hogy elkerülhessük a teljes összeomlást!

Nem mi tartozunk Európának, hanem Európa tartozik nekünk! Ez a kiindulási alap!

11. Magyar katonáinkat azonnal rendeljék haza a távoli harcterekről! Akik ráadásul a rossz oldalon, igazságtalan hódító, gyarmatosító háborúkban vesznek részt.

Minden idegen katona vagy idegen állam biztonsági szolgálatának tagja azonnal távozzon hazánkból!

12. Közkegyelmet és kárpótlást a 2006 őszi állami terror áldozatainak!

A bűnösök felelősségre vonását és elítélését, beleértve az akkori kormánytagokat is!

13. Egy a nemzet!

Határokon átívelő valódi nemzetegyesítést! Magyarország védhatalmi szerepének fölvállalását az elcsatolt terüle- teken élő honfitársaink védelmére.

A régebben vagy a közelmúltban külföldre távozott honfitársaink hazahívását, a minden magyar számára vonzó hazai közállapotok megteremtésével.

Család- és gyermekbarát rendelkezéseket minden téren a népességfogyás visszafordítása érdekében.

Akarjátok-e, hogy Magyarország újból gyarapodó, épülő, szépülő, emelkedő ország legyen?

Akarjátok-e, hogy önálló, független állam legyünk minden tekintetben?

Akarjátok-e, hogy ennek érdekében kilépjünk abból az Európai Unióból, mely egyértelműen bebizonyította, hogy velünk szemben ellenséges?

Védtük őket tatártól, töröktől, orosztól, közben elhulltak legjobbjaink, de ők még mindig úgy kezelnek minket, mint 1100 évvel ezelőtt. Ideje hát ennyi évszázad után levonni a tanulságot: jót tőlük sose kaptunk és ma se várhatunk.

Amerika és Európa öregszik, fogyatkozik, gyengül.

Ezzel szemben Ázsia gyarapszik, fejlődik, erősödik, övék a jövő! Több ottani nép is úgy tekint ránk magyarokra, mint a legnyugatabbra szakadt ázsiai népre.

Ez olyan adottság és lehetőség, melyet túlélésünk érdekében mindenképpen használnunk kell!

Másik fontos lehetőség és esély a hozzánk hasonló helyzetben vergődő környező országokkal való össze- fogás: a lengyelekkel, a horvátokkal, a szlovénekkel egyértelmű a rokonszenv.

1848-ban is forrongott Európa, 2012-ben is forrong.

Sokan érezzük, hogy közel az idő, mikor nagy dolgok fognak történni.

Én hiszek ebben, és készülök erre.

Kérlek Benneteket, hogy figyeljetek, és készüljetek Ti is!

Olvassátok honlapunkat a gyor.jobbik.hu címen!

Olvassátok a barikad.hu, a kuruc.info híreit!

Vegyétek meg csütörtökönként a Barikád hetilapot!

És ha eljön az idő, javaslom, hogy Győrött itt, e helyen, Petőfi lábainál találkozzunk!

Ha csak akarjuk, hogy hazánk szabad, független és gyarapodó legyen, az még nem elég: hinni is kell benne! És magunkban is hinnünk kell, hogy el tudjuk érni. Csak azért is! Annyi mindent túléltünk már, ezt is túl fogjuk élni. Hisztek ebben? Ugye igen?

Magyar! Legyen hited, és lészen országod!

Ehhez kérem, hogy adjon az Isten! Szebb jövőt!

Dr. Nagy Gergely
a győri Jobbik alelnöke

/A fotók forrása: index.hu/

A teljes fotógaléria itt!

Beszédem három részre tagolódik: az első: mit kívánt a magyar nemzet akkor, 1848-ban, 163 évvel ezelőtt, ebből mi valósult meg, és mit kívánunk most. Az akkori forradalom követeléseinek és a mostani állítólagos fülkeforradalom szavainak és tetteinek összevetése.

A második: az előbbiekből kirajzolódó helyzetértékelés: (forradalmi helyzet akkor és most, arab világban hogyan kezdődött, nem lehet tudni semmit előre kizsákmá- nyolásunk végső szorításában.)

A harmadik pedig, hogy az adott helyzetben mit tehetünk: az én Nemzeti Minimumom.

Mit kívánt a magyar nemzet 163 évvel ezelőtt, és mit kíván ma?

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.

Szabad most a sajtó? Eljuttathatjuk üzeneteinket honfi- társainkhoz?

Elhallgatás a részünk minden médiumban. A Jobbikról vagy rosszat vagy semmit nem közölnek. Karanténba vagyunk zárva.

Ha itt forradalom lett volna, akkor Orbán Viktor nem csókolt volna kezet a sipánka cenzorasszonynak az Országgyűlés alakuló ülésén. Akkor forradalmi változást tapasztalhattunk volna a fő médiumok: a TV, rádió neveiben, (MTV-ből Magyar Televízió, MR-ből Magyar Rádió), munkatársaiban, hangvételében, szellemiségében, műsoraiban. Akkor a Magyar Rádiót MR-ré változtató, az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” szignált száműző Such György nem bukhatna fölfelé minden magyar filmstúdiók igazgatói székébe, akkor a Néphazugság, Népszava soha többé nem jelenhetne meg, mint nemzetközi szocialista (internáci) napilap. (Ha a nemzeti szocialista náci, akkor a nemzetközi szocialista internáci! Javaslom, hogy ezentúl hívjuk így őket: internácik) Akkor újra játszaná a Kossuth Rádió ezt a szignált: (bejátszás): „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” Akkor nem maradhatnának nagy megyei napi- lapok a kúrcsány-klán és más internácik kezében.

2. Felelős minisztériumot Budapesten.

Most felelős van? S ha igen, kinek felel? A mi érdekeinket védik, a nemzet oldalán állnak, vagy a pénzügyi háttér- hatalom parancsait, elvárásait teljesítik szolgaian?

Ha itt forradalom lett volna, akkor éreznénk, hogy valami alapjaiban megváltozott a jó irányba, reményekkel telve tekintenénk előre. De a reményvesztettség, a kiábrán- dultság nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg: folyamatosan nő. Az új hatalom a nagy többség véleménye és tapasztalata szerint ott folytatja, ahol a másik abbahagyta. Ráadásul olyan gőgösen, pökhendien, magas lóról beszélnek, hogy kinyílik a bicska a magyar ember zsebében. A médiatörvénnyel kapcsolatos minden belföldi kritikát lesöpörtek az asztalról, de amikor a régi moszkvai párt központi bizottságához sok tekintetben hasonló Európai Bizottság bírált, akkor összecsapták a bokájukat, és alázatosan, szolgalelkűen mindenben követték azok utasításait. Gyomorforgató. Nem szégyellik magukat?

3. Évenkénti országgyűlést Pesten.

Ez megvalósult, de kik ülnek ott? S hogy lehet ez? A 2/3 magyarázata: a választópolgárok 2/3-a ment el szavazni, s ennek az 53%-a, tehát valójában az összes választásra jogosult 1/3-a szavazott a Fideszre. (FDSZ)!!) A választójogi törvény aránytalansága miatt lett ebből az 1/3 szavazóból 2/3-os többség az Országgyűlésben. Ezt ne felejtsük el!

Ha itt forradalom lett volna, akkor másnap betiltották volna a nemzetközi szocialista – internáci – pártot, ahogy történt ez a nemzeti szocialista  - náci - pártokkal a II: Világháború után. Akkor a fülkeforradalom által legyőzöttek Kúrcsánnyal az élen az Országgyűlésben nem oszthatnák az észt, a valódi áldozatot vállaló valódi forradalmár, Budaházy György és társai pedig azonnal szabadultak volna a börtönből.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a fideszesek nem szavazták volna le már bizottsági szinten a Jobbik javaslatait: hogy büntetés terhe mellett legyen kötelező az Országgyűlési Bizottság előtti megjelenés, (Kúrcsány és Szilvási nem mentek el Sukoró ügyében), hogy a bűnös rendszer haszonélvező volt vezetői ne tölthessenek be közéleti szerepet, hogy kiemelt nyugdíjukat csökkentsük le az átlagos szintre.

De így javaslataink a plenáris ülés elé sem kerülhettek.

4.Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

Ha itt forradalom lett volna, akkor Budaházy György és társai azonnal szabadultak volna, a Biszku Béla félék pedig rövid úton börtönbe kerültek volna. De nem így történt. Biszku havi 640 ezer forintos nyugdíjat élvez mind a mai napig! És a Sukorói és a többi ingatlanpanama bűnöseit, a Mal Zrt vezetőit se engedték volna ki rövid néhány óra után. Fontos itt megemlíteni a kettős mérce használatát a cigánybűnözéssel kapcsolatban minden téren. Amikor az áldozat cigány, azt kiemelten közlik, rögtön rasszizmust kiáltanak, de mikor a tettes az, akkor hallgatnak róla.

5. Nemzeti őrsereg.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a Magyar Gárda lenne ezen őrsereg megbecsült, tiszteletben tartott és jól fizetett gerince. De a fő fülkeforradalmár e téren is ott folytatta, ahol Kúrcsány és Draskovics abbahagyták. Még a sapkától, az árpádsávos sáltól, a mellénytől is irtóznak! Hát milyen forradalmárok ezek?? Semmilyenek.

6. Közös teherviselés.

Ha itt forradalom lett volna, akkor nem az amúgy is megalázóan alacsony minimálbért adóztatták volna meg, hanem a legmagasabbakat. De éppen fordítva történt: a havi 280 ezer forint alatt keresők kevesebbet, az e fölöttiek többet vihetnek haza. Ez így igazságos, fülke- forradalmárok?  Nem is gondoljátok, hogy ezt rajtatok kívül más is észreveszi? Az új megszorító csomagnak, az Orbánénak még csak a fuvallatát, a jóslatát érezzük, de vegyétek észre, hogy ebből a népből nem csak nem szabad, hanem egyszerűen nem lehet többet kisajtolni. Ha mégis megpróbáljátok, annak rövid úton nagyon rossz vége lesz!

7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a csicskáztatást, a modern kori rabszolgaságot vérrel és vassal irtanák. De nem, hivatalosan még beszélni sem lehet erről a bűnözői körről. A rendőrök a gárdistákat üldözik, nem a bűnözőket.

8. Esküdtszék. Képviselet egyenlőség alapján.

Erről már szóltam előbb.

Ha itt forradalom lett volna, akkor a forradalom által legyőzött bűnösök ülnének a börtönökben, nem Buda- házy György és társai.

9. Nemzeti Bank.

Ha itt forradalom lett volna, akkor azonnal megszüntették volna azt a képtelen helyzetet, ami pénzügyi kiszol- gáltatottságunk egyik fő oka, hogy a Magyar Nemzeti Bank se nem magyar, se nem nemzeti, mert csak és kizárólag az Európai Központi Banknak felel, független a magyar kormánytól, Országgyűléstől és végső soron független a magyar néptől. Hihetetlen, de így igaz: nincs saját pénzkibocsátási jogunk Magyarországon: országun- kat nyíltan és bevallottan az úgynevezett külföldi befektetők kívülről finanszírozzák: magyarul annyi pénzünk van csak, amennyi állampapírt ezek a befektetők megvásárolnak. Tőlük függünk, nekik és a hitel- minősítőiknek vagyunk kiszolgáltatva. De kérem, mindenki gondolja végig: a befektető azért vesz 100 euróért magyar állampapírt, hogy egy év múlva 110-et vihessen el tőlünk. Az ő biztos hasznát, a 10 eurót mi izzadjuk ki magunkból, így egy év múlva nem hogy gazdagabbak, hanem szegényebbek vagyunk. És ez így megy évtizedek óta. Az adósságunk egyre csak nő, közben a nemzeti vagyon 90%-át már föláldozták az adósságszolgálat oltárán. Ekkora adósság minden józan belátással bíró ember számára egyértelműen világos, hogy NEM VISSZAFIZETHETŐ. Ezért Vona Gábor az Országgyűlésben javasolta, hogy a kormány tárgyaljon a fő hitelezőkkel: sok ország korábbi példáját követve, kérjük az adósság egy részének elengedését, fizetési könnyítést, haladékot a maradékra, hogy gazdaságunk talpra állhasson. Megjegyzem, ez lenne a hitelezők érdeke is, mert, ha csődbe jutunk, akkor egy fillért se kapnak a jövőben. Mi volt erre a fő fülkeforradalmár válasza? Az, hogy ez egy őrült kezdeményezés. Magyarul, és Bogár Lászlót idézve újra: a mostani kormány is a globális pénzuralmi elit oldalára állt a magyar nép ellenében. Ők is azt mondják, mint annak idején Antall: az államadósságot pedig fizetjük, ha beledöglünk is. Nos, jelentem, már nincs sok hátra.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.

Ha itt forradalom lett volna, akkor nem lennének magyar katonák olyan távoli harctereken, mint Afganisztán vagy Irak, olyan háborúkban ISMÉT A ROSSZ OLDALON, melyekhez semmi közünk. Akkor a honvédelmi miniszter első útja nem Afganisztánba, a második nem Izraelbe vezetett volna, mely utakat azóta már meg is ismételt. Akkor lenne újra Magyar Honvédség, ami most nincs. Teljesen védtelenek, kiszolgáltatottak vagyunk, ugyan- úgy, mint Trianon előtt.

Ha most megbolydulna körülöttünk a világ, - és a történelemből jól tudjuk, hogy a világ időről időre igenis megbolydul - az Magyarország végét jelenthetné.

11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

Ha itt forradalom lett volna, akkor Budaházy György, a valódi forradalmár, aki 2002-ben az elcsalt választás után a szavazatok újraszámolását követelte, - igen, a Fidesz érdekében is! – azonnal szabadult volna fogságából. De ma Magyarországon csak a gazembereket engedik ki néhány órás előzetes fogvatartás után. Mindannyian tudjuk a példákat.

12. Unió. Ami 1848-ban Erdélyországgal való uniót, egyesülést jelentett.

Ha itt forradalom lett volna, akkor kilépnénk abból az Európai Unióból, mely a Szovjetunióhoz hasonlóan csak a központosító pénzügyi háttérhatalom könnyebb uralmát jelenti a népek fölött. Több kárunk van belőle, mint hasznunk, legfőképpen az, hogy pénzügyi függőségünk mellé külpolitikai, hadügyi, gazdasági és minden más függést is a nyakunkba vettünk, maradék önállóságunkat is a sutba dobva. Soha ne felejtsük el, hogy a magyar Országgyűlés annak idején egy emberként, OLVASAT- LANUL, első stréber diákként írta alá a Lisszaboni Alapszerződést. A fideszesek is. Arról az unióról van szó, amely a cukorgyárak bezárását, a szőlőtőkék kivágását, a termőföldek ugaroltatását támogatja. A tudatos rom- bolást, leépítést. Megáll a józan ész! Már látjuk ennek az eredményét: kiszolgáltatottak lettünk a cukorellátásban, egyre kevesebb az állati takarmány, a haszonállat. Ha bekövetkezik az összeomlás, a világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező országában, itt a Kárpát-medencében éhen fogunk halni, mert nem fogjuk tudni eltartani magunkat. Ennyit az Európai Unióról.

Hogy hívjuk azt, aki úgy állít valamit, hogy közben tudja, hogy az nem igaz? Idézet egy klasszikustól: „Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz!”

Akkor a fülkeforradalom szókaratésa miben különbözik az előzőtől?

Attól az előzőtől, Gyurcsány Ferenctől, akivel 1988-ban, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának megalakulásakor egy asztalnál ült Orbán Viktor, Kövér László, Stumpf István. Ugye hihetetlen, pedig itt a kép, a számítógépen pedig az akkori híradó tudósítása. Nem csalás, nem ámítás!

Mind a Fidesz, mind az MSZP mostani vezetői a Kommunisták Ifjúsági Szervezetének vezetői voltak annak idején. Erről is itt a tabló. Egy gyökerűek, akár tetszik, akár nem. Ez tény.

Az alkotmányozás kapcsán a kérdőívvel együtt kiküldött levél egyik oldalán egy fideszes, a másik oldalán pedig egy mszp-s képe néz ránk: itt a nagykoalíció tisztelt honfitársaim, mégpedig a legfontosabb ügyben, az alkotmányozásban!

Ha a fülkeforradalmár, az úgynevezett nemzeti együttműködés kormánya sürgősen nem változtat a politikáján, ha a globális pénzuralmi elit oldaláról nem áll át a magyar nemzet oldalára, akkor egy új rendszer első kormánya helyett a régi rendszer utolsó kormányaként írja be nevét a történelembe.

1848-ban forradalmi hullám vonult végig Európán. Ehhez csatlakoztak márciusi ifjaink. Európában most még nincsenek forradalmak, bár az elégedetlenség a kizsákmányolás szorításában egyre nő. Görögországra utalok, de folytatódhat bármelyik országban.

Észak-Afrika arab országairól se tudtuk, mi izzik a hamu alatt. Aztán egy nap egy fiatalember kilátástalanságában, végső elkeseredésében égő áldozatot mutatott be. És ez volt a szikra, mely lángra lobbantotta a feszültséget Tunéziában, majd Egyiptomban, aztán Líbiában. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, de érezzük, hogy nincs már messze az idő, mikor koppanunk a fenéken. Mikor nincs tovább lefelé. Se fizikailag, se pénzügyileg, se lelkileg. Készülnünk kell. Össze kell fognunk minden jóakaratú honfitársunkkal. (Ne feledjük, hogy túlélő hangyák nincsenek, csak túlélő hangyabolyok vannak!) Kristá- lyosodási pont kell legyünk. Egy biztos pont, ahova a már mindenben és mindenkiben csalódott honfitársaink csatlakozhatnak akkor, amikor a valódi forradalom elkezdődik.

Mi lesz annak a célja? És mit tehetünk addig?

Mi az én Nemzeti Minimumom?

Az, hogy az több kell, hogy legyen kormány- és rendszerváltásnál is:

ÚJ HONFOGLALÁS

kell, hogy legyen, melynek alapvető elemei:

1. saját, a Magyar Szent Korona tanon alapuló alkotmány,

2. saját magyar pénz,

3. saját magyar tájékoztatás.

Az első az eszme, a második a lét, a harmadik a tudat szintje. Ez az alap.

1. Ősi, történeti, a Magyar Szent Korona tanon alapuló alkotmányunk jogfolytonosságának visszaállítása. Ennek része a magyar föld, a víz, az ásványkincsek, az energiahordozók elidegeníthetetlensége, az országunkat elárulók, tönkretevők vasszigorral- és következetességgel történő elszámoltatása, megbüntetése. Magyar állam- polgárság megadása minden magyarnak, bárhol is éljen a világban, mert egy a nemzet! Az elcsatolt területeken élő magyarság számára az anyaország védhatalmi szerepének kialakítása. Az úgynevezett nyugati magyarságot külön is meg kell szólítani, jöjjenek haza, vagy külföldről segítsék új honfoglalásunkat! Közvetlenül választott államfő vagy kormányzó. Választó csak érettségivel vagy szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező polgár lehessen! (mert tíz írástudatlan szavazata nem lehet több, mint kilenc egyetemi tanáré)

Közéleti szerepet csak az vállalhasson, aki nyilat- kozatban kijelenti, hogy Magyarországot saját szeretett hazájának, a magyar nemzetet pedig saját szeretett nemzetének tartja. Ez független a származástól, a vallástól, a születési helytől, a bőrszíntől és minden mástól. Ez a szív és a tudat világa, ahol nem lehet semmi hamisság!

Idegen állam zászlójával a hajtókáján ne feszíthessen senki a magyar Országgyűlésben!

2. A kamattal terhelt, idegen befektetői, maximális profitra törekvő, spekulatív, azaz kizsákmányoló magánpénz rendszere helyett a kamatmentes saját nemzeti közpénzrendszer a megoldás.

A valóban magyar, a magyar Országgyűlésnek (semmi- képpen sem a globális háttérhatalom IMF-ének vagy Világbankjának) alárendelt Nemzeti Bank, alatta 100%-ban magyar kereskedelmi bankok vagy takarék- szövetkezetek. Helyi és regionális pénz bevezetése, ahol csak lehet, mint a Sopron környéki Kékfrank.

Ami fizikailag lehetséges, az pénzügyileg is az kell, hogy legyen!

3. Értékőrző, értékeket, - kiemelten magyar kulturális- és időtálló általános emberi értékeket közvetítő szabad magyar tájékoztatás. (írott és elektronikus sajtó, TV, rádió. Ehhez szinte teljesen új szerkesztői-újságírói állomány szükséges!)

A többi összefoglalható a nemzeti önrendelkezés fogalmában: saját nemzeti bel- és külpolitika, saját nemzeti hadsereg a külső, csendőrség a belső biztonság védelmére. Mivel végveszélyben lévő elfekvő ország, "roncs- és páriatársadalom" vagyunk, kiemelkedően fontos a család- és gyermekbarát nemzeti egészségügy és ugyanilyen nemzeti oktatáspolitika és munkaügyi politika. A népességfogyás megállítása a legsürgősebb feladat!  A kutatás és fejlesztés sokkal komolyabb támogatása. A szociális segélyezés rendszerének átala- kítása, a közmunka szerepének fokozása, a cigánykérdés határozott, következetes, hosszú távra szóló rendezése. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a Hangya Szövet- kezetek mintájára szervezett kistérségi szövetkezetek a kitörés lehetőségét adhatják. Az élő és az épí- tett környezetünk védelme is alapvető, a Kárpát-medencét egy összetartozó egységnek tekintve. A megújuló energiahordozók használatának kiemelt támogatása az általános takarékossági intézkedések mellett.

Új honfoglalás szükségességéről beszéltem. De lehet-e hont foglalni egy elfekvő osztály ágyhoz kötött betegeivel, egy elfekvő ország atomizálódott roncs- és páriatársadalmával? Nem lehet. Ehhez előbb föl kell támadni. Mindenki magán kell, hogy kezdje, ehhez épp jó időben vagyunk tavasszal, Húsvét előtt. Képzeljünk el egy ágyban fekvő halott-sápadt beteget: csapolják a vérét, közben drága pénzen, magas kamatra fölvett kölcsönön vett vért csöpögtetnek bele, hogy a jövőjét is felélje, soha ne lehessen visszafizetni. Ez a beteg a mai magyar nemzet. De közben szellemét, lelkét is folyamatosan, a nagy többség számára észrevétlenül mérgezik az agymosó gépezet lakásainkba, munkahelyeinkre, autó- inkba telepített egységei: a rádiók és a tv-k, nehogy ráeszméljen valódi helyzetére és valódi kivéreztetőit fölismerje. A vért csapoló vezetékek csapjainak elzárásához mi jobbikosok egyelőre kevesen vagyunk, de van mégis, ami hatalmunkban áll: a szellemi, lelki mérgezést, a folyamatos tudatmódosító rádiókat, tv-ket, szennylapokat igenis ki tudjuk kapcsolni az életünkből. Hát akkor kapcsoljuk ki őket! Kezdjük már ma! Számítógépes hasonlattal élve védjük elménket, szívün- ket a vírusok, férgek, kémprogramok hatásától!

Csak az értékeset, a szépet, az emberit, főleg a magyart, a miénket engedjük be a szemünkön, fülünkön keresztül a tudatunkba, szívünkbe!

Igenis rekesszük ki a hamisat, a mocskosat, az értéktelent! Olvassuk, hallgassuk Wass Albert, Márai Sándor, Bogár László vagy régi nagy íróink írásait! A Barikád hetilap, a Kárpátia havilap cikkeit, a barikád.hu, a kuruc.info, a hunhír.info híreit! Nézzük a Nemzeti tv híradóját az interneten! S ha ennek következtében elég sokan leszünk, akik világosan látjuk, hogy ebből a gyalázatos helyzetből csak két út vezet: - az egyik, ha minden így folytatódik tovább, a lassú haldoklás, majd kínhalál, a másik pedig a mielőbbi öntudatra ébredés és valódi radikális változás, amit forradalomnak is hívhatunk - akkor a vércsapokat is el tudjuk majd zárni egyszer- s mindenkorra.

Ehhez kérem, hogy adjon az Isten! Szebb jövőt!

Dr. Nagy Gergely, 
a győri Jobbik alelnöke

Nagy méret

Hányszor, de hányszor hallottuk országunk korábbi és mostani vezetőitől és a médiumok megmondó embereitől: ezt így nem lehet megvalósítani, mert mit szólnak majd a „külföldi befektetők” és mi lesz a „nemzetközi pénzpiacok” válasza, ha egy számunkra – magyar állampolgárok számára - kedvező megoldás mellett döntünk.

Érzékelhetően fontosabbnak mutatkozik számukra a külföldiek véleménye, mint a hazai választópolgároké, és gyanúsan gyakran hivatkoznak rájuk. Ez indította meg ezt a gondolatmenetet néhány héttel ezelőtt, és ennek az eredményét osztom meg most azokkal, akik elolvassák.

Kik ezek a „külföldi befektetők”? A „nemzetközi pénzpiacok” még megfoghatatlanabb fogalma mögött kik rejtőznek?

Erre próbálok válaszolni írásom első részében.

A másodikban elmondom, hogy létezik egy másik, szerintem sokkal fontosabb befektetői csoport is: belföldi befektetőknek hívom őket.

Végül arra próbálok választ adni, hogy országunk korábbi és mostani vezetői vajon melyik csoport érdekeit képviselik nem csak a szavak szintjén, hanem valójában.

Kik ezek az unos-untalan hivatkozott külföldi befektetők? Mit tudunk róluk?

Első megközelítésben szinte semmit.

Látott már a kedves olvasó egyet is közülük? Meg tud nevezni közülük valakit levelezési címmel, tele- fonszámmal? Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt hiszem, hogy a válasz mindkét kérdésre az, hogy: nem - a válaszadók elsöprő többségénél.

Ha valaki mégis tudná valamelyik nevét és címét, akkor kérem, szóljon, mert akkor írhatnánk neki egy ilyen levelet: Kedves XY Külföldi Befektető! Nagyon szépen kérjük, ne szipolyozza szegény országunkat tovább, mert belegebedünk. Ez Önnek sem lenne jó, mert akkor ki termeli ki az Ön kockázatmentesen biztos és magas nyereségét évről évre az itteni befektetése után? Kérjük engedje enni is, gyarapodni is azt a birkát, melyet nyírni akar!

Tisztelettel, egy magyarországi bennszülött belföldi befektető.

Ettől biztosan könnyekig meghatódna a nagy hatalmú pénzember, és könnyítene a megszorító, sőt fojtogató feltételeken.

Hiányos ismereteink tudatában mégis próbáljuk meg összeszedni mindazt, amit tudunk vagy kikövet- keztethetünk a külföldi befektetőkről!

Tudjuk, hogy külföldiek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországhoz valószínűleg nem kötődnek se testben, se lélekben, se szellemileg.

Idegenek. Idegen érdekek vezérlik őket befektetési döntéseikben. Nagy valószínűséggel ezért nem érdekli őket, hogy befektetésük nyereségének kitermelése közben mi lesz a bennszülöttekkel (velünk), azok jelenével, életminőségével, jövőjével vagy az emberi környezettel itt Magyarországon.

Tudjuk, hogy befektetők. Üzletemberek. Akiknek az a fő célja, hogy befektetett pénzük minél biztosabban, minél rövidebb idő alatt minél nagyobb nyereséget fialjon. Az államkötvény az egyik legbiztosabb befektetés, hiszen az állam garantálja a befektetett tőke és biztos 6-8-10%-os hozamának kifizetését. Ha a befektető vesz 100 euró értékben magyar állampapírt, akkor egy év múlva 106-110 eurót vihet el tőlünk. A 6-10 euró nyereséget mi izzadjuk ki magunkból. Ha az állam nagyon okosan használta az adott év alatt a 100 eurót, akkor elvileg az is lehetséges, hogy a 106-110 euró kifizetése után még marad is néhány eurónyi haszon az országban. De az elmúlt évtizedek gyakorlata nem ezt mutatja. Drábik János a Magyar Nemzeti Bank adataira támaszkodva állítja, hogy 1990-ig bejött az országba 1 milliárd dollár működő tőke. 1990-ig törlesztésre kifizettünk 11 milliárdot, úgy, hogy 1990-ben már „csak” 20 milliárddal tartoztunk. Most pedig már jóval 100 milliárd dollár fölött. Közben pedig a magyar nemzeti vagyon 90%-át föláldoztuk (persze nem mi, hanem a vezetőink!) az adósságszolgálat oltárán. Már alig van értékteremtő termelési eszköz magyar tulajdonban, ezért ha akarnánk, ha belegebednénk se tudnánk kitermelni az egyre csak növekedő adósságot. Kicsiben ugyanez történt az úgynevezett devizahitelekkel is: fölvett a család mondjuk 10 millió forintot, törlesztett rendesen évekig úgy, hogy közben befizetett akár több millió forintot a hitelező bankba, és most már „csak” 14 millióval tartozik. Közben az az ingatlan, amelyre fölvette a hitelt, már ennél jóval kevesebbet ér.

Ezt hívják adósságcsapdának. Nagyban és kicsiben, országos és családi szinten.

/Nagy méret/

Mit tudhatunk még a külföldi befektetőkről? Azt, hogy töménytelen sok pénzük van. Olyan sok, amit mi szegény belföldi befektetők még elképzelni sem tudunk. Ez a pénz vagyonuknak csak az a része, amivel játszanak, amit forgatnak, amit rossz lapjárás esetén akár el is veszthetnek, mert ez az ő és családjuk, cégeik lét- biztonságát távolról sem veszélyezteti. Olyan, mint nekünk az a néhány száz forint, amit lottóra hetente elköltünk.

A kapitalizmusban, - nevéből következően is a tőke mindenhatóságának korában - az uralkodik, akinek sok van belőle. Akik megszerezték a pénzkibocsátás jogát néhány száz évvel ezelőtt. A nemzetközi bankárok. A világ pénzügyi háttérhatalma. (Még akkor is, ha puszta létüket is tagadják bértollnokaik.) Ők a valódi döntéshozók, valódi uralkodók, és nem azok a közszereplők, akiket a demokráciának hazudott színjátékban mozgatnak. De míg a királyokat, hadvezéreket ismerhette a nép, korunk valódi uralkodóiról halvány fogalmunk sincs. Arctalan, megismerhetetlen, mindvégig a háttérben maradó félelmetes hatalmasságok ők. Csak az ilyen gondo- latmenetekben esik szó róluk, mint ez, melyet aztán könnyedén tudnak szélsőséges, háborodott elme szüleményének bélyegezni. A valódi uralkodókról általában semmit, vagy csak megtévesztő, félrevezető kijelentéseket hallhatunk az általuk kitartott média szereplőitől. A világ leggazdagabb emberei sem azok, akiket bizonyos magazinok fölsorolnak (Bill Gates és társai), hanem azok a nemzetközi bankár családok, akik viszont nem szerepelnek egyetlen ilyen kimutatásban sem.

/Nagy méret/

Sokszor elhangzik a Magyar Rádióban, hogy a magyar államot ezek a külföldi befektetők külföldről finan- szírozzák úgy, hogy államkötvényeket vásárolnak.

Ez az én olvasatomban magyarul azt jelenti, hogy annyi pénzünk van itt Magyarországon, amennyi államkötvényt ezek a külföldi befektetők megvásárolnak. És azért olyan magas (7%) az alapkamat nálunk, (ami most sok országban 1% alatti!), hogy ezzel a kecsegtető biztos hozammal bírjuk őket a vásárlásra.

Akkor nem a Magyar Nemzeti Banknak van pénz- kibocsátó monopóliuma Magyarországon?

Ezek szerint nem. A Magyar Nemzeti Bank független (ahogy milliószor ismétlik a médiumokban) Magyar- ország kormányától, az Országgyűléstől, így közvetve a magyar nemzettől is. Egy valaminek tartozik csak számadással: az Európai Központi Banknak.

Félelmetes még leírni is, pedig így van.

Akkor mennyire lehetünk független állam, ha saját pénzkibocsátásunk fölött se rendelkezünk? Egyértelmű a válasz: ameddig ez így van, semennyire. Olyan hely- zetben vagyunk, mint az az élő szervezet, amely saját vörös vértestjei termelésének ellenőrzését átengedi egy vele szemben ellenséges szervezet vörös csontvelejének. Így a legfontosabb, legalapvetőbb kérdésben is kiengedi kezéből a döntést: lenni vagy nem lenni.

(Lásd csatolva: Mese a kapzsi vörös csontvelőről.)

/Nagy méret/

Most fontos ponthoz érkeztünk: mi lehet a külföldi befektetők valódi célja Magyarországon?

Ha valóban csak a folyamatos és teljesen biztos pénzfialtatás a cél, akkor számukra is fontos kellene legyen, hogy etessék is azt a birkát, melyet aztán nyírni akarnak, hiszen, ha elpusztul, akkor nem termel több gyapjút. Ha összeomlik, csődbe megy Magyarország gazdasága, - és mindannyian érzékeljük, hogy ez nincs túlságosan messze, - akkor nemhogy nyereséget nem termel többé, hanem a csillagászati méretű adósság is végérvényesen leíródik, megsemmisül. Egy szigorúan csak pénz alapon gondolkozó befektetőnek ez hatalmas kudarc, ezért ezt minden eszközzel próbálja elkerülni. (Lásd Görögország és Írország példáját)

Az elmúlt időszak történéseinek végiggondolása – az, hogy pattanásig feszítik a húrt Magyarországon a csőd közeli helyzet ellenére - arra a következtetésre vezet, hogy valószínűleg nem csak a pénz fialtatása az egyetlen valódi cél.

Mert kinek lehet az érdeke, hogy egy egész országnyi érték, esetünkben a hazai föld és víz, ingó- és ingatlan vagyon minél jobban elértéktelenedjen?

Annak biztosan nem, aki ott él ezekben az ingatlanokban egyre szegényebben és kiszolgáltatottabban.

Annak sem, aki hosszú távra tervezve biztos és jó befektetésnek tartja a magyar államkötvények vásárlását.

Hát akkor kinek? Logikusan gondolkozva csakis annak lehet az érdeke, aki meg akarja szerezni.

/Nagy méret/

2007 októberében megtudhattuk egy nem kevésbé jeles személyiségtől, mint Simon Peresz izraeli államelnöktől:

„Fölvásároljuk Manhattant,
Lengyelországot és Magyarországot.”

(Csatolom az erről szóló híradást.)

Ezt ismerve föloldható az ellentmondás: a felvásárló érdeke az, hogy a felvásárolni kívánt dolog minél jobban elértéktelenedve, ezért minél olcsóbban jusson az ő birtokába. Ezzel egybevág a devizahitelesek kilátástalan helyzete, az, hogy 130 ezer családot (400 ezer magyar embert!) fenyeget a kilakoltatás. Azt is olvashattuk, hogy 70 évvel ezelőtt Palesztinában is hitelekkel forgattak ki sok palesztin családot a vagyonából. Sokan külföldre menekültek megszállt hazájukból, sokan pedig azóta is menekülttáborokban tengetik életüket.

Emlékeztetem a kedves olvasót a sukorói és a balatonaligai ingatlanpanamára, a bekerített, őrzött lakóparkokra, a már fölvásárolt budapesti lakóingat- lanokra és a 2004. április 14-én aláírt magyar-izraeli megállapodásra, melynek első pontját ide másolom.

(A teljes szövegét pedig csatolom úgy, abban a formában, ahogy én is megkaptam annak idején.)

1,  Magyarország befogadó célország.
Ennek a pontnak a lényege, hogy abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint.

/Nagy méret/

Ide másolom egy idei cikk részeit:

„Palesztinában is a föld eladásával kezdődött - hasonló sors várhat ránk is.

Mint ismeretes, hétfőn döntött arról a magyar Országgyűlés, hogy eladható a föld külföldieknek. Csak Izraelben mintegy 140 ezer magyar állampolgársággal is rendelkező lakos van.

"A magyar ajkú zsidó lakosság közel ötszázezer főre tehető... Izraelben a kedvezményes honosítás által megnyílhat a lehetőség a magyar belpolitika alakításában történő részvételre." - ifj. Lomnici Zoltán
(Új Élet, A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének lapja, 2011. február 15., Ádár 1.11.5771. számában a 6. oldalon)

Ma sokan azt hiszik, hogy ez Magyarországon soha nem lesz lehetséges. .Nos, .a palesztin őslakosok is ezt hitték.80 évvel ezelőtt, amikor földet adtak el a zsidó "ingatlanfejlesztőknek", befektetőknek, kibucoknak. Lehet, hogy ma már másként cselekednének.” Eddig az idézet.

Nem hiszek a számmisztikában, de így is hátborzon- gatóak a számegyezések.

Messzire kanyarodtunk a külföldi befektetőkről szóló gondolatmenetünkben.

Ígérem, a most következő rész sokkal egyértelműbb lesz, mert itt nincs semmi titok.

A belföldi befektetőkről ugyanis mindent tudunk.

Ők azok, akiknek elődei ezeregyszáz, de az is lehet, hogy több ezer éve ide, Földünk kivételes adottságokkal rendelkező vidékébe, a Kárpát-medencébe fektették be mindenüket: verejtékes munkájukat, tudásukat, örömüket és bánatukat, sikereiket és kudarcaikat, ha a hon védelme azt követelte, akkor még saját magukat is, és gyermekeikkel a jövőjüket is.

Akik nem idegen befektetési területként, hanem saját szeretett hazájukként tisztelik ezt a földet.

Akik nem kizsákmányolható bennszülötteknek, hanem saját szeretett nemzettestvéreiknek tartják az itt élő embereket.

Akik nem arra gondolnak, hogyan szipolyozhatnak ki még többet és többet ebből a földből és jobb sorsra érdemes népéből, hanem mindig azt is nézik, mit adhatnak ők a hazának.

Akik szegényen is, küszködve is, sokszor kilátástalan helyzetben is kitartanak, mert azt mondják, hogy ez, és csak ez az ő hazájuk.

Akik minden porcikájukkal, minden idegszálukkal és gondolatukkal ide kötődnek ehhez a földhöz, ehhez az országhoz.

Akik közül nagyon sokan most még kilátástalanabb helyzetben vergődnek, mint az egyiptomi rabszolgák, akiknek munkájukért cserébe megvolt a betevő falat és a biztos fedél. De a mai rabszolga, ha elveszíti az állását, és nem tudja fizetni a lakáshitelét, akkor mehet megfagyni a híd alá egész családjával. Nagyobb létbizonytalanságban, emberhez méltatlanabb helyzetben van, mint a piramisokat építő rabszolgák!

Akik látástól vakulásig robotolnak, ha elég szerencsések, hogy még van munkájuk, s közben tönkremegy az egészségük, elhalnak emberi kapcsolataik, mert már semmire sincs idő és energia a munkán kívül.

Mindenki pattanásig feszült és fáradt, s csak egy kis porszem, egy semmiség elég ahhoz, hogy fölrobbanjon körülötte a levegő, s nekiessen a mellette lévőnek, holott az is ugyanolyan áldozat csupán, mint ő.

Akik atomizált dzsungel-társadalomban élnek: mindenki teljesen egyedül harcol mindenki ellen. Akik olyan anyagból vannak, hogy még ezt is kibírják. Akár évtizedekig is.

/Nagy méret/

De akik mindezek miatt évtizedek óta szüntelenül csak pusztulnak, öregszenek és fogyatkoznak testben, szellemben és lélekben is.

Akik már annyira szegények, hogy alig maradt valamijük: utolsó mentsvárukra: a lakásukra vagy a házukra, a kis földjükre a bankok és a mögöttük leselkedő hiénák próbálják rátenni a kezüket.

Akiknek értékteremtő vállalkozásba befektetni való pénze egyáltalán nincs, a bankok pedig nem adnak, vagy ha igen, csak kitermelhetetlen kamatra, a biztos tönkremenés kilátásával.

Akik közül az idősebbek még foggal-körömmel ragaszkodnak az ősi földhöz, de a fiatalabbak a szüntelenül mindenhonnan áradó agymosó, gondolat- és érzésátprogramozó média hatása alatt már könnyebben néznek könnyebb megélhetés után külföldön.

Akikről mindent tudunk, mert ezek a belföldi befektetők…

Igen, ezek mi magunk vagyunk.

És most újra fontos ponthoz érkeztünk: kérdezzük meg, mi a belföldi befektetők célja Magyarországon?

Nem kell találgatnunk a választ: ez a cél nem minél nagyobb, minél biztosabb profit minél rövidebb idő alatt.

Nem.

Nem is mások vagyonának, házának, földjének, vizének megszerzése ármánykodással, adóssággal vagy erőszakkal.

Nem.

/Nagy méret/

Magyarország belföldi befektetőinek célja, hogy hazájuk megmaradjon magyar országnak, a magyarok országának.

Ahol gyarapodik, épül, szépül az ország. Ahol az emberek bizalommal, nyugodtan tekintenek a jövőbe. Ahol a fiatalok nem külföldi munkavállalásról gondolkoznak, mert tudják, hogy számukra ez a legjobb hely, az ő országuk. Ahol otthon vannak.

Ahova távoli országokból sok év után is hazajönnek idősek és fiatalok, mert itt valami csoda, valódi magyar újjászületés történik. Ahol melegség önti el a szívüket, mert itt fontos az, ami a szívben lakozik. Ahol újra jó lesz magyarnak lenni.

És ahol bíznak az ország tisztességes és okos vezetőiben, mert tudják és érzik, hogy azok őértük vannak, csakis az ő érdekeiket képviselik.

Ezek után talán már nem is kell megkérdeznünk, hogy a két befektetői csoport közül melyik a fontosabb. Hiszen annyira egyértelmű.

Ezért kérem, hogy amikor legközelebb hallja a külföldi befektetőkre való hivatkozást, érzékeli vezetőink előttük való szolgalelkű hajbókolását, akkor gondoljon erre:

az igazán fontos befektetők mi magunk vagyunk!

Ezzel elérkeztünk írásom utolsó, harmadik részéhez.

Ahhoz, ami arról szól, hogy országunk korábbi és mostani vezetői vajon melyik befektetői csoport érdekeit képviselik nem csak a szavak szintjén, hanem valójában.

/Nagy méret/

Onnan kezdem, hogy a Kárpát-medence Földünknek nagyon kivételes egysége. Ahol abban a régmúlt időben is éltek és gyarapodtak eleink, amikor nem volt villamos áram, gázolajjal működő erőgép, műtrágya és fejlett genetika. Amikor abból éltek az emberek és közösségeik, amit maguk megtermeltek. És megéltek és gyarapodtak IMF (magyar i-vel ejtve!)-hitel, államháztartási hiány- számok, THM és egyéb pénzügyi csalafintaságok nélkül, mert ez a föld mindent megad, ami a szerény, de emberhez méltó élethez szükséges, ha kellő szorgalommal, kitartással, okosan, igazságosan és kellő alázattal bánik vele gazdája és gazdaközössége. Földből lettünk, földből élünk, földdé leszünk.

Morvai Krisztinát idézve itt nem ahhoz kell tehetség, hogy ezt a földet valaki fölvirágoztassa, hanem ahhoz, hogy tönkretegye.

Tapasztaljuk, tudjuk, hogy most milyen pályán vagyunk. Emelkedő vagy leépülő, pusztuló nemzet vagyunk-e.

A szavak szintjén minden kormány a nemzet érdekében tevékenykedőnek mondja magát. (Bár nemrég volt olyan is, amelyik nyíltan külföldre szakadt testvéreink megtagadására buzdított. Ennek ellenére ma is ott oszthatja az észt a nemzet templomában. Ilyen mélyre süllyedtünk.)

A gyakorlat és a belföldi befektetők mindennapi tapasztalata azonban mást mutat.

Menjünk vissza gondolatban a régmúlt időkbe!

Vajon a tatárjárás alatt mi várt volna arra a magyar vezetőre, akiről kiderül, hogy titkon a tatárokkal szövetkezik ellenünk?

És a török időkben mi történt volna azzal a magyar vezetővel, akiről kiderül, hogy a török porta utasításait hajtja végre nemzeti színű szavak álcája mögött?

És Rákóczi szabadságharca alatt mi történt volna azzal a magyar vezetővel, akiről kiderül, hogy a labancok érdekében keveri a lapokat a háttérben?

És sorolhatnám a történelmi példákat, de tudom, hogy minden olvasó arra gondol, amire én, a példák célba értek.

És ma? – koppan keményen a meg nem kerülhető kérdés.

Hozhatnám a példákat, a bizonyítékokat a nemzeti retorikára és az ezzel ellenkező cselekvésre. Hosszú lenne a lista, de egyet nem mellőzhetek.

Egyöntetű Fidesz-KDNP „NEM”, mégpedig név szerinti szavazással(!) az Országgyűlésben arra a jobbikos javaslatra, hogy a magyar termőföld és vízkészlet csak természetes magyar személyek vagy önkormányzatok tulajdonában lehessen. Tudom, hogy sok olvasó, aki nem olvassa naponta a nemzeti radikális honlapokat, megdöbben most ezen, mert nem hallott erről, nem tájékoztatták erről. Utána lehet nézni, sajnos ez történt. Így történt. Nincs mit szépíteni rajta. Ez az egyetlen eset is a megfelelő helyre sorolja őket, ha a többit nem nézzük, akkor is. Saját propagandájukkal ellentétben nem egy új rendszer első, hanem egy elsüllyedő rendszer utolsó kormánya lesznek.

/Nagy méret/

Sorsdöntő esztendő előtt állunk, ezt mindannyian sejtjük, érezzük, tudjuk. Így vagy úgy, de el fog dőlni a sorsunk. Ilyen időkben fontos, hogy azok, akik számára nem közömbös, hogy hogyan dől el, és akik úgy érzik, van mondanivalójuk a többiek számára, megszólaljanak. Akkor is, ha ez veszélyekkel jár, akkor is, ha támadási felületet jelent.

Ha elfogadjuk, hogy azt a világrészt, melynek mi is részei vagyunk, egy pénzügyi háttérhatalom irányítja, és hogy az emberek döntő többsége csak azt hallja meg a világ történéseiből, amit a háttérhatalom által fönntartott és pénzelt média közvetít számára, akkor bezárulni látszik a kör, hiszen az emberek nem hallhatják meg azt, amit e háttérhatalom nem akar. Például az ilyen gondolatmeneteket.

De semmi sem örök, csak a változás. És most még szabad ez a világháló, melynek segítségével rést üthetünk a hallgatás, az elhallgatás és a félretájékoztatás falán.

És mert az igazság szabaddá tesz!

És mert csak annyi kell a gonosz győzelméhez, hogy a rendes emberek tétlenek maradjanak.

Ezért arra kérem a kedves olvasót, hogy fogadja egészséges kétkedéssel az én szavaimat ugyanúgy, mint másokét! Gondolja végig többször is a leírtakat, ellenőrizze, hogy logikusak-e a következtetések, megállják-e helyüket a feltételezések.

Ha úgy gondolja, hogy egy tébolyult elme rendszerezett téves eszméit olvasta, akkor nyomban törölje a gépéről az egészet!

/Nagy méret/

Azonban, ha úgy ítéli meg, hogy nagyobb az esélye annak, hogy igaza lehet e sorok írójának, és fontosnak érzi, hogy erről más is meggyőződhessen, akkor kérem, hogy küldje tovább barátainak és ismerőseinek!

Szebb magyar jövőt kíván minden értő olvasójának

Dr. Nagy Gergely,

a győri Jobbik alelnöke

Kelt: 2011. december 30-án

Drága Gyermekeim!

Amint azt már régóta sejtitek, én már ötven éve nem vagyok. Élet és halál között, éber kómába süllyedve tengetem napjaimat tehetetlenül, teljesen kiszolgáltatva mindenféle bel- és külföldi gazembernek a most még Magyarországnak nevezett elfekvő országban. Körülöttem mindenhol szemét, rendetlenség, zűrzavar, teljes káosz és kilátástalanság. A hiénák ugrásra készen várják, mikor tehetik sajátjukká azt, ami országunkból még megmaradt.

Évszázadokig, tán évezredekig büszke nép voltam. Kiérdemeltem nem egyszer az egész világ csodálatát. Ám a külső és belső ellenséggel vívott folytonos harcban elhulltak legvitézebb gyermekeim. Idegen országokból fogadtam keblemre árvákat. Legtöbben közülük szívükben is magyarokká lettek, de sokan meggyűlöltek, és ellenem fordultak. Többek között miattuk vesztettem el közületek minden harmadikat 87 évvel ezelőtt. Azt hittem, nem élem túl. Gyilkosaim is úgy tervezték, de tévedtek. Éppen, hogy talpra álltam, és jött az újabb szörnyű háború, majd azután az a magyar vészkorszak, amelynek következtében ide jutottam. Ismét gyermekeim támadtak rám: azok, akik bár itt születtek, keblemen nevelkedtek, a mi nyelvünket beszélik, de gyűlölnek mindent, ami magyar, és mindenkit, aki magyar. Ellenünk, és saját érdekükben bárkivel, majd annak az ellenségével is szövetséget kötnek, bárkit kiszolgálnak.

Azért is tudtak ide juttatni, mert egyenes gondolkodású, tiszta szívű gyermekeim a mai napig nem értik, hogyan lehetséges mindez. Nem értik, hogyan lehet, hogy a magyar vezetők készakarva saját népük ellen cselekszenek? Hogy mocskolják, tudatosan rombolják azt az országot, ahol dúsgazdag vezetők lettek, hogy aztán olcsón saját és idegen zsebekbe privatizálhassák azt.

S mert jó szándékú, becsületes gyermekeim többsége nem képes fölfogni a helyzet halálos végveszély voltát, tenni se képes ellene.

Azok, akik látják a veszélyt, nagyon kevesen vannak. Szavukat se hallathatják, mert elnyomja azt a harsány piaci csatornák zsivaja: a mindennapi betevő mű- vagy valódi botrány, a tudatos figyelemelterelés, bambítás, butítás sátáni módon tökélyre vitt fülsiketítő hangzavara.

Mindezek miatt sokan közületek még mindig inkább elfogadjátok a kúrcsányi gazságot, mint a véresen kegyetlen igazságot.

Azt, hogy végveszélyben vagyunk. Akkor is így van ez, ha ellenségeink szélsőséges őrült képzelgésnek minősítik szavam. Akkor is így van, ha jó lenne azt hinni, mint 87 évvel ezelőtt is, hogy nem igaz. De sajnos igaz. Én mondom Nektek, saját gyermekeimnek.

És Ti nekem már hiába mondjátok, hogy tetszenék forradalmat csinálni.

Már nem tudok mozdulni sem. Utoljára 50 évvel ezelőtt rándult cselekvésre testem, de esélyem sem volt a győzelemre, és a kegyetlen, gyilkos megtorlás hatására zuhantam a most is tartó éber kómába. Láthattátok múlt ősszel is, hogy már tehetetlen vagyok: csupán néhány öntudatosabb mozdult közületek a világ szégyenének napvilágra kerülése után. Az úgynevezett parlamenti ellenzék sem akarta átvenni a hatalmat, pedig megtehette volna, ha igazán akarta volna, az lett volna a dolga. Én magam sem értem miért, csak sejtem, hogy ez már a vég kezdete.

Minden gyermekemen, aki az elmúlt rendszerben itt nevelkedett, átok ül: vagy nem képes saját és közössége elemi érdekeinek fölismerésére sem, vagy ha igen, akkor vagy már régen fogott ember, zsarolható, vagy megtört gerincű.

Ezen érdekek céltudatos, határozott képviselete pedig ezért eleve kizárt.

Miért szólok most mégis Hozzátok?

Az utolsó szó jogán. Mert szeretném elmondani, hogy talán maradt egy utolsó esélyünk a megmaradásra.

Mivel én, a Magyar Nép már képtelen vagyok mozdulni, ezért azokhoz a gyermekeimhez fordulok, akikben még magyar szív dobog, magyar öntudat munkál, és akiknek még maradt némi cselekvési lehetőségük.

Ezért kérlek Benneteket:

A nagyvilág nyilvánossága előtt mondjatok le együtt, egyszerre képviselői mandátumotokról!

Szólítsátok egy közösségbe még mozdulni kész és képes gyermekeimet országhatároktól függetlenül!

Hívjátok őket mindenféle kisebb és nagyobb kocsival a bűnös város, Budapest útjainak, hídjainak teljes, akár több napig tartó megbénítására, a kúrcsányi banda börtönbe zárására, utolsó életben maradási esélyünk kihasználására!

A rablott vagyon visszaszerzése, a nép- és országveszejtő bűnösök vasakarattal és következetességgel történő felelősségre vonása ezután következhet.

Külön kell megszólítanotok a Nyugati Magyarságot, mert sok gyermekem van közöttük, akin már rég nem ül a Kárpát-medencei átok, így épen maradt gerinccel, tiszta szívvel, őszinte elkötelezettséggel, sokféle szakértelemmel és élő külországi kapcsolatokkal jönnének a haza szolgálatára.

Ez az utolsó szavam. Kérlek Benneteket, ne késlekedjetek!

Ne késlekedjetek!

Könyörgöm, ne késlekedjetek!

A Magyar Nép szavát 2007. május 16-án
Gönyű községben meghallotta és lejegyezte: Nagy Gergő

Nagy méret

Szép ünnepet, feltámadást! - így búcsúzott egy kedves barát Nagypéntek este.

Én inkább így mondom: FELTÁMADÁST, aztán új honfoglalást és szebb jövőt!

A magyar nemzetet 90 évvel ezelőtt feszítették keresztre.

Azóta haldoklunk. Akiknek a tragédiát jó részben köszönhetjük, azok örökösei marcangolnak bennünket szűnni nem akaró fortyogó gyűlölettel most is. Már nincs sok hátra: vagy feltámadunk most, az idén, vagy végleg elpusztulunk.

Történelmünk világbirodalmakkal vívott harcok sorozata: tatár, török, Habsburg, német, orosz, most pedig a pénzügyi világhatalom és a mögötte álló sötét erők.

De míg korábban a honvédők mögött ott állt az egész nemzet, az elmúlt 100 évben ellenségeink az általuk szinte kizárólagosan uralt tudatiparon keresztül a hátország nagy részét is a honvédők ellen tudták – tudják hangolni.



Ennek ellenére mindig voltak, és ma is vannak, akik így is vállalják a harcot és az áldozatot. Akár az életáldozatot is. Az elmúlt években ez utóbbira szerencsére nem került sor, bár 2006 őszén ez csak a véletlenen múlott.

Sorsunk mára annyira tragikusra fordult, hogy a tudatipar minden erőfeszítése, fondorlatai ellenére egyre több honfitársunk látja be, hogy azok, akik az iszonyatos ellenszél és meg nem értettség ellenére küzdenek a szabadságért és a szebb magyar jövőért, nem csak nem szélsőségesek (nem sorolom a további szokásos jelzőket), hanem bátor magyar hazafiak, akik őérte is, helyette is vállalják a harcot. A magyar Országgyűlésben 47 jobbikos küzdelmét követheti a nagyvilág magyarsága. Már nem lehet elhallgatni, elhazudni sem a létezésünket, sem a cselekedeteinket.

Már nem elég a kormányváltás, de még a rendszerváltás sem. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről hallottak ígéretesek, de meglátásom szerint már ez sem elég.

Új honfoglalásra van szükségünk! Vissza kell foglalnunk Magyarországot, mert ez, és csak ez a mi hazánk, és az alapoktól kell mindent, de mindent újra építenünk.



Wass Albert ezt kiáltotta: „Adjátok vissza a hegyeimet!”

De nem csak a hegyeinket vették el: elszakítottak 3,5 millió magyart az anyaországtól, és az utódállamok azóta mindent megtesznek, hogy beolvasszák, fölmorzsolják ezeket a közösségeket.

Elvették a földjeinket, a folyóinkat, a bányáinkat, az erdeinket, és elvették a gyárainkat, üzemeinket, útjainkat, vasútjainkat. És elvették a kórházainkat, az egyetemeinket, az iskoláinkat és a templomainkat is a temetőkkel együtt.

Ma már a maradék kicsi országunkat akarják fölvásárolni azok, akik a világ legnagyobb, 1,5 milliós koncentrációs táborát tartják fenn Gázában, akik a segélyszállító hajókon ártatlan civileket gyilkoltak meg nemzetközi vizeken néhány nappal ezelőtt.

És közben úgy, hogy a lakossággá züllesztett magyar társadalom nagy része észre sem vette, de már itt az anyaországban is ellopták szinte mindenünket: a gyárakat, üzemeket, egész iparágakat, a közszolgáltatásokat, a legfontosabb kapcsolókat és csapokat. Még a lakóingatlanok, az édesvíz és a termőföld egy része a miénk. És ellopták magyar dalainkat a rádiókból! Szélsőségesen ki lettek rekesztve mindenhonnan! Ellopják különleges, egyedi magyar nyelvünk szavait, és már a betűinket is sokszor angol kiejtéssel ejtik! Figyeltek, magyarok? Már a zenénket, a nyelvünket is ellopják! Mennyi időnk maradt még a végső pusztulásig??



Akik elvették és folyamatosan lopják legbecsesebb, legalapvetőbb értékeinket, azok talán majd hajlanak a jó szóra, és visszaadják a lopott holmit? Lehet ebben józan ésszel bízni? Ugye Ti is úgy gondoljátok, ahogy én: NEM LEHET!

Vissza kell foglalnunk a betűinket, a szavainkat, a dalainkat, a tv-ket, a rádiókat és az újságok oldalait. Vissza kell foglalnunk a Nemzeti Bankot, hogy valóban Magyar Nemzeti Bank legyen, és a magyar érdekeket szolgálja, ne a fölvásárlókét! És végül, vissza kell foglalnunk a magyar Szent Korona Alkotmányát.

A feladat nem könnyű, de dicsőséges. És valljuk be: a magyarságnak már van ebben jártassága: majdnem minden generáció a nulláról indult a Kárpát-medencében évszázadok óta.

És mégis itt vagyunk! Megfogyva bár, és már meg is törve, de itt vagyunk!

A vesztünkre törő világbirodalmak pedig mind eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Kishitűségre tehát nincs okunk. Hát harcra fel, magyarok!!

FELTÁMADÁST, aztán ÚJ HONFOGLALÁST és szebb jövőt!

2010. június 4.                                            Dr. Nagy Gergely
a győri Jobbik alelnöke

Az elszabotált, elárult rendszerváltás áldozata volt Csengey Dénes.

Bevezetőként tőle idézek egy gondolatot: „A magyar nép 1956 gerinctörő veresége után hanyatt-homlok kimenekült nemzeti és politikai öntudatából. Azóta csak az alázatban, az önmérsékletben és a felejtésben gyakorolta magát. E népnek önbizalmat és a nyugodt előretekintés bátorságát adni, ennél ma nincs fontosabb.”

Mondta ezt több mint 20 évvel ezelőtt, de ma talán még időszerűbb, mint akkor volt.

Elolvasom »